Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

A kutatópont megnevezése i: ü é:ű ü: i ű: í ő: é Becske 0 0 3 3 0 Mátraszőlős 1 0 3 4 0 Ecseg 1 0 3 3 0 Erdőtarcsa 1 0 5 3 1 Gyöngyöspata 0 0 5 2 0 Hort 0 1 4 4 1 Bodony 1 0 4 3 0 Abasár 0 0 3 3 0 Bátor 0 0 4 3 0 Verpelét 0 1 4 3 0 Hévízgyörk 0 0 3 3 1 Jászfényszaru 0 1 2 2 0 Tószeg Ü 1 2 2 0 Vezseny 0 2 2 1 0 Tiszakécske 0 1 2 0 0 Alpár 0 2 4 1 0 Csépa 1 1 4 1 0 Sövényháza 5 1 2 0 0 Szegvár 2 2 3 0 0 Kiskundorozsma 0 2 4 4 1 Algyő 3 2 2 2 2 Tiszasziget 3 1 1 1 2 A fenti táblázatból jól kitűnik, hogy a vizsgált kutatópontokon a labiális-illabiális szembenállásokra általában igen kevés adat található a nagy atlaszban. A kisszámú példa ellenére eléggé kirajzolódik az a különbség, hogy az illabiális megfelelések a palócos-jászos nyelvjárásokban gyakoribbak, a labiális ű-zés és w-zés viszont a Szeged környéki ö-ző típusú tájszólásokra jellemző inkább, például a 712. térképlapon: J-l, J-2, J-3, J-4, J-5, J-6, J-7, J-8, J-9, J-10, J-13, K-3: rihés; J-15, K-4: rihés, <rühös>; J-22: rihés, <rühös>, <rühes>; K-2: rühes, <rihes>; K-9: rihés, rühös; K-ll: rihes, <r{hes>; de: J-23, K-8, K-13: rühes; K-12: rühes, rühes; stb. c) Ha zártság és nyíltság szempontjából végzünk összesítést az egyes magánhangzók gyakoriságáról, akkor a zártabb megfelelésekre az alábbi adatokat kapjuk: