Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

Jelentés a Szegeden létesítendő katonai tábor ellátási, élelmezési és szállítási lehetőségeiről. 1848. június 25. CsmL Népgy. ir. 5}1848. — A fentiekre lásd: SZÁNTÓ IMRE: Szeged 1848 nyarán. Tanulmányok V. 69. 1 pozsonyi mérő (pm) 0,6253 hl, térfogatmérték, a szántóföldre nézve területmértéknek vették. Vagyis olyan nagyságú szántóföld, amelybe 1 pm gabonát vetettek. A Dél-Alföldön általában 1,5 pm gabonát vetettek egy kis-vagy magyar holdba (1200 • öl). 1 pm gabonát 1 kg-nak lehet venni. 183 Jellasics serege a hátráló magyar csapatokat követve nyomult előre a Dunántúlon a főváros felé, amikor 1848. szeptember 24-én vasárnap reggel Kossuth Hírlapjában megjelent Kossuth felhívása a néphez a fegyverfogásra. Kossuth még aznap reggel bejelentette a képviselőházban: elindul az Alföldre népfelkelést toborozni. Október 1-én Csongrád és Szentes majd Szegvár, 3-án pedig Hódmezővásárhely volt a toborzás színtere. Csernátony Antal 1848. október 3-án beszámol Kossuth toborzó útjának hódmezővásárhelyi sikeréről: „A lelkesedésitt is leírhatatlan és minden fogalmon felüli." Kossuthot a Honvédelmi Bizottmány mind a pesti, mind a dunántúli helyzet miatt visszatérésre sürgette. Kossuth Vásárhelyről válaszolt a sürgetésre október 3-án: „Ma délután 1 órakor vettem a Bizottmány futárját, épp azon percben, hol több, mint 20 000 ember esküdött itt Istennek szabad ege alatt, inkább meghalni, mint gyáván élni, vagy megbocsátani a hitszegőknek. Szegedre okvetlenül el kell mennem. Várnak, mert itt várja a nép a szabadság szavát, mint az idvezítőt. Tehát holnap jókor odamegyek. Gondoskodom a város erősítéséről,... biztosítom Szegedet minden esetre, és még holnap vagy 4000fegyverest onnan indítok a Dunához, és holnapután éjjelnappal sietek Pestre, amint önök kívánják. De ne alkudjanak semmi áron. Csongrádról, Szentesről, Szegvárról ezerek indulnak holnap önök rendelete szerint Csepel szigetére. Hold Mező Vásárhelyt ma délután rendezem, s ígérem, hogy még ma egy pár ezer ember gyors szekerekben útban lesz Csepel felé." A toborzó útnak az volt a célja, hogy a tömegfelkeléssel erősítsék a harcoló sereget. Ha pedig Jellasics a fővárost is elfoglalná, a további ellenállásra volna erő. Az ellenállás közponja Szeged lenne. Kossuth ragaszkodott ehhez az elgondoláshoz. Vásárhelyről október 4-én szakadó esőben indult kísérettel Szegedre. Algyőnél 50 kocsiból és 100 lovasból álló szegedi kíséret fogadta. Az eső szűnni kezdett, amikor du. 3 óra tájban a budai országúton — a mai Kossuth Lajos sugárúton — a menet bevonult Szegedre. Ágyúdörgés közepette és a nemzetőrség zenekarának kíséretében vonult be a Szabadság térre — a későbbi Széchenyi térre — a Baurnfeind házba. Híressé vált toborzó beszédének hatása alatt a szegedi nép esküt tett, hogy megmenti a hazát. Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted! Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdem, hogy mellemből kifogyott a