Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1913
I. Linné és a magyar botanika
ff logiának nagy fontosságot tulajdonító irányzat, nemzeti nyelvű irodalmunkban pedig sajátságosképen a nyelvújítással találkozott össze, melyből buzdítást és új erőt merítve, végre a XIX. században Vajda Péter Növény tudomány á-nak (1836) és Kováts Mihály Müszótár-mák (1845) megjelenésére vezetett. Az egykori német botanikai terminológiákkal és kézikönyvekkel együtt élénk példái ezek a művek annak, hogy hova juthat egy természettudomány, ha elvesztve lábai alól a természetes talajt, egész igyekezete fogalmak és logikai felosztások felállításában merül ki. Pedig nálunk már 1780-ban felemelte intő szavát a fentebb említett Conrád József, ki egy igen talpraesett értekezésében1 igyekszik összeegyeztetni, a már Linné idejében is szemben álló két irányt. A természetrajznak szerinte az a célja, hogy a természeti tárgyak keletkezését, szaporodását és egyéb tulajdonságaikat és a rajtuk észlelhető jelenségeket megvizsgálja, őket rendszerezze, osztályozza, leírja és elnevezze. A természetrajzot csak azóta mívelik igazi filozófiai alapelvek szerint, mióta Linné fellépésével elnyerte helyét a természettudományok között. Ezért azt tanácsolja, hogy «figyeljük meg a természetet és tanulmányozzuk szisztematikusan. Egyes megfigyeléseknek és monográfiáknak a természetrajz szempontjából kevés fontosságuk van, ha módszerrel megvilágítva, meghatározva és használhatóvá téve nem lettek. Első legyen tehát a világ összes természettudósainak közmegegyezésén alapuló elnevezés és leírás, beosztás természetes és mesterséges rendszerbe, ezt kövesse a külső és belső szervezetnek fizikai, anatómiai és fiziológiai leírása, a legfeltűnőbb tulajdonságok összehasonlító méltatása (historischer Begriff der merkwürdigsten Eigenschaften), végül a gyógyszertani és gazdászati haszon vagy kár megemlítése. így azután meg lehet akadályozni azt, hogy az emberi tudásnak ezen legtermékenyebb ága, egyrészt száraz classifikálássá, puszta leírássá és terminológiává, másrészt kevésbé érdekes dolgoknak elnyújtott, sovány elbeszélgetésévé fajuljon el.» 1 Ueber Verbindung und Zusammenhang des systematischen und historischen Studiums der Naturgeschichte. — Windisch, Ungar. Magazin, 1780, I. p. 36. 8
