Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1913

I. Linné és a magyar botanika

12

nyékét imperfectae néven a virágosaktól már elkülönítette, feledésbe ment, úgy hogy ezt a különválasztást sem jussieu sem de Candolle természetes rendszereiben nem találjuk meg; csak a XIX. század negyvenes éveiben nágeli és Hofmeister kutatásai derítették ki, hogy a virágtalanok szintén több alcsoportra oszlanak, melyek a virágosok alcsoportjaival coordináltak.1 Ha Kralovánszky rendszerében a két főcsoporton belül megkülönböztetett osztályok jórészt mesterségesek is, keveset von le abból az érdeméből, hogy az előbbiek szembeállítását határozottan kifejezte. «Nos Universum vegetabile regnum duabus comprehendimus clas- sibus et 10 ordinibus.»

A. Plantae nuptiis publicis, seu íloribus visilibus.

a. Caudice perennante

I. Pálmáé.

II. Arbores, fruticesque.

b. Caudice annotino.

III. Suffrutices.

IV; Herbae.

V. Lilia.

VI. Gramina.

B. Nuptiis elandestinis, seu floribus nudo oeulo diffi- culter usurpandis.

VII. Filices.

VIII. Musci.

IX. Algae.

X. Fungi.

Sokkal kisebb jelentőségű Gáti István rendszere, ki saját bevallása szerint nem tartotta magát sem Linné, sem Buffon, sem Plinius felosztásához, hanem a csoportokat a magyar nyelv szóllásainak megfelelően válogatta, «vigyázván arra is, hogy amennyire lehet, a külső jelek a belső alkotással is megegyezzenek». Főcsoportjai: 1. Fák, a) Gyümölcsösfák; b) Gyümölcsfélén fák. 2. Tsereplánták v. Tövis-fák. 3. A tulajdonképpen való Plánták vagy zöldségek.

1 Sachs, Geschichte d. Bot. p. 127.

3 A Természet históriája. Pozsony 1795. .