Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935

54

Vili. A GIMNÁZIUMMAL KAPCSOLATOS INTERNÁTUS.

Internátusunk a f. tanévben töltötte be fennállásának kilencedik esztendejét. Az eredetileg 40 növendékre tervezett intézet évek óta akaratlanul is túlnő keretein és mind befogadóképessége mind pedagógiai célkitűzés tekintetében tágabb térre áhítozik. A f. tanévre összesen 49 bennlakó és 8 bejáró növendék iratkozott be. Ennyi növendék számára már nem tud megfelelő keretet biztosítani az intézet s még kevésbbé tudja kielégíteni növendékeinek fejlődő érdeklődését a sport, a zene, a képzőművészet, a technika iskolán kívüli területein. Még szerencse, hogy sok szülőnek az in- ternátusi nevelés lehetőségei felől táplált téves felfogása némi szelekcióhoz juttatja az intézetet. Újra meg újra megtörténik, hogy a szülő, ki gyermekét erkölcsi vagy szellemi fogyatkozások miatt adta intézetünkbe, rövidebb vagy hosszabb idő múlva csalódottan kiveszi, mert nem tudja belátni, hogy tíz és egynéhány éves korban igen mélyen rögződnek már a gyermeki lélekben a kifejlődött téves magatartások és gátlások, úgyhogy azokon határidőre segíteni nem lehet, hanem csakis igen hosszantartó, türelmes és állandó nevelői munkával. Nagyrészt ilyen okok miatt lépett ki az év folyamán 4 növendékünk. A megmaradt 53 növendék közül ev. volt 55%, ref. 30%, más vallásit 15%.A szülők társadalmi állására nézve a iold- birtokosság köréből 34%, az ipar és kereskedelem köréből 19%,. az értelmiség köréből 28% származott, köztisztviselő volt 10%,. katonatiszt 3%, özvegy és magánzó 6%. A szülők lakóhelye szerint helybeli 30%,pestmegyei 12%, más megyebeli 45%, megszállott területről és külföldről 13%. Növendékeink közül konfirmáltatott 7, cserkész lett 2 (összes számuk 16), vitézzé avattatott 1.

Az internátus mai keretei között elkerülhetetlen szükség, hogy á szülők részéről önkénytelenül gyakorolt szelekciót erősit- sük és fokozzuk. Amikor — az intézet első éveiben — 67% volt az erkölcsi és tanulmányi tekintetben nagyon is támogatásra szoruló növendékeink száma, természetes volt, hogy nevelőmurtkánk nagy része abban merült ki, hogy növendékeinket az iskolai fegyelem korlátái között megtartsuk és tanulmányi tekintetben lehetővé tegyük számukra a középiskola elvégzését, most azonban, mikor a „rossz tanulók“’ száma örvendetesen 15—18%-ra apadt, erkölcsi magaviselet tekintetében pedig csak 30% kap jó osztályzatot, a többi példást, akkor fájdalmas és feltűnő, hogy még ennyi miatt is mily kevés időnk marad arra, hogy a nagyobb számú „jó tanulók” erkölcsi és szellemi képességeinek emelésével foglalkozzunk vagy. éppen tehetséges növendékeink speciális képességeinek kibontakozását elősegítsük. Fájdalmas ez főképpen azért, mert kétségtelen,, hogy jó tanulóink között akárhány van, aki kiváló tanuló lehetne s vannak olyanok is, akikben a szónoki, irodalmi, zenei, festői, ma