Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1928

időben került Rátz, Tóth, Hittrich barátsága meg éppenséggel kedves emlékünk marad és tiszteletünk tárgya.

Tisztelni és szeretni egyaránt megtanultuk Tóth Kálmánt mi kartársai éppúgy, mint volt tanítványainak nagy és immár sok érdemes emberrel is képviselt sokasága, ami gyönyörűen megnyilatkozott a Volt Növendékek Egyesületének körében való búcsúztatásán. De a legszebb kitüntetést a jó Istentől kapta, olyat, amit embereknek nincs módjukban juttatni: nem kellett nyugdíjelőtti szabadság néki, sőt működése utolsó évében is épp olyan energiával tanítóit mint ifjú korában, mint egész pályája alatt, s amellett tanítványaira hintve szerető szivének minden tartalékát, búcsúzó évét bearanyozta a búcsúzó nap gazdagon folyó aranyával.

Elmondhatjuk róla, amit Kriton Sokratesről: olyan társunk hagyot! ilt bennünket, amilyen nekünk sohasem lesz többé . . Ünnepies az érzésünk, valahányszor találkozunk vele.

Szolár Ferenc dr.

Leiningen emlékezete.

Felolvasás az október hatodiki gyászünnepen

Október hatodika a szabadságharc drámájának komor fenségű végakkordja.

Két emberöltőn át két magyar nemzedék nőtt fel e nap mindenekfelett való tiszteletében. Azóta a világháború vihara zúgott át rajtunk. Arányaiban sokkal nagyobb, sokkalta több vért és könnyet fakasztott és mi mégis évről évre emelkedett lélekkel térünk vissza az aradi gyásznap megünneplésére. És ezt nem megszokásból, nem a régihez való puszta ragaszkodásból tesszük. Az aradi Golgotát övező dicsfény az újabb vérvesztés és újabb katasztrófa hatása alatt mit se halványodott. A nemzet leikéhez, érzésvilágához legközelebb még mindig a 48-as titánok, a 49-es vértanuk állanak.

A világháború is a magyar-szerb végeken robbant ki. Sokkal több magyar katona küzdött benne, mint amennyit a 48-as honvédjaink száma kitett, de ez a nagy háború elsősorban nagyhatalmak érdekellentéteinek összecsapása volt és nem magyar célok irányítottak benne. Sőt egyre távolabb gyűrűzött tőlünk a főharcterek hullámverése. Katonáink legnagyobb részt idegen földön, idegen parancsnokságok alatt küzdöttek. Ki tudja, hány magyar haldokló vitéz elé meredt az utolsó öntudatos percekben a nagy kérdés: miért kell neki, távol hazájától elpusztulnia, idegen földön, idegen célokért? Sokan nem is sejthették még akkor, hogy az ezeréves Magyarország léte is kockán forog, hogy fiai messze idegenben ő érette is harcolnak.

2*

19