Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
Történelmünk Gyásznapjai. ÜNNEPI BESZÉD 1926 október hatodikén. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves ifjúság! Közel ezer évvel ezelőtt a clunyi kolostor bencései ünneppé avatták a Halottak napját. Az idejét jól választották meg: ősz közepén, mikor a természetben is minden a hervadásról, az elmúlásról beszél. — A reformáció, egész más lévén a gondolatvilága, ezt a középkori ünnepet nem vette át; a ti ifjú lelketektől pedig, kedves tanítványaink, különösen távol esik az elmúlás, a halál gondolata. Én mégis azt szeretném, ha a mai ünnepélyes órában ennek a komor őszi ünnepnek a hangulatából szállna valami a különben örök vidámságra hajló lelketekbe. E hangulaton át talán jobban megéreznétek, mily szomorú időket él most a magyar. Talán világosabban átértenétek annak a ténynek a horderejét, hogy az utolsó 10 év, tehát már a ti rövid éltetek alatt több fájdalmas megalázáson ment át nemzetünk, mint azelőtt sok-sok boldogabb nemzedék idején egy hosszú emberéleten át. Ezt a sok gyászt eltakarta előletek a gyermekévek boldog öntudatlansága, de a szülők és tanítók komoly tiszte, hogy ezt a rózsaszínű ködfátyolt lassanként eloszlassák. Azt akarjuk a nemzet szebb jövője érdekében, hogy egyre jobban és tisztábban lássátok a körülöttetek folyó küzdelmes magyar életet. Erre a nehéz életre készítünk titeket avval is elő, ha azt kívánjuk, hogy e komoly órában ti is szívetek szerint velünk együtt gyászoljatok! A magyar történelem sok gyásznapja közűi október hato- dika az igazi Halottak napja! É nap elsősorban és minden időkre az aradi tizenháromé és a Pesten kivégzett Batthyányi Lajosé. Az idén hozzákapcsolódik még Mohács 400 éves évfordulója is. Végezetül meg kell emlékeznünk Trianonról is, mert van-e napja az évnek, mikor ezt a legfrissebb és legfájóbb sebet,el tudjuk felejteni? így hármas gyászünnepet ülünk ma. Aradot, Mohácsot, Trianont egy töviskoszorúba fűzte a magyar végzet! Kedves hallgatóim! Még nem is oly régen október hatodika volt az egyetlen élő gyászünnepe a magyarnak. Mi, az idősebb nemzedék, jól emlékezünk, mit jelentett akkor ez a nap a magyar diákságnak. Történetesen épen a vértanúk városában, Aradon voltam kisdiák; legyen szabad ezúttal személyes emlékeket is fölidézni. E napra kelve talpon volt jóformán egész Arad városa, megtöltötte teljesen a tágas Szabadságteret. A 13 vértanú emlékművét, Zala György első monumentális, remek alkotását én a falusi gyermek szemével, szótlan
