IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915
I. Háborús líránk
22 népek alján, tálján!“. Akkor támadtál meg, mikor mindkét kezünkben kardot forgattunk; de a brigantiknak épen ez volt a jó alkalom. Nem a Dante, hanem a Nero népe támad ellenünk. De mi résen leszünk! Mind elmegyünk! Mi megyünk, magyarok, Túlról a teuton erdő kanyarog“ — S meglátjátok majd a poklok szörnyű táncát. (Tálján *) Ellenségeink között Anglia ellen zúdul a legtöbb haragos fel lángolás, mint amely a rémséges világégés okozója. Ábrányi E.: Lord Byron c. költeményében igy fakad ki ellene: Világ Shylockja! Véres kamatot Élő szívekből vág ki, hogyha más Zálogja nincsen. Kölcsönt így adott. Ez tette dússá. Száz ilyen fogás. Vallása is csak külszín, vagy szokás, Mert ha falánk önzése úgy kívánja: Szót szeg, jogot tör, gyilkos vermet ás. — Itthonmunka. A haza szent ügye mindenkitől áldozatokat kiván s míg határainkon szünet nélkül tovább dúl a létünkért folyó harc s a magyar hősök hulló vérüket adják az édes haza oltárára, azalatt itthon folyik a társadalom segítő munkája s kiki erejéhez képest segíti a küzdőknek gondozás nélkül maradt, segítségre szoruló családtagjait. A magyar nemzet áldozatkészségének gazdag ere kiapadhatatlan. A háza oltárára rakjuk értékeinket: aranyat — vasért — mert tudjuk, hogy ezzel elősegítjük igaz ügyünk diadalát. Hogyne ihletné meg költőinket ez a társadalmi mentő-munka? Találó hangot ad ennek többek között Pakots József (Ma szivemből). „Mennyi emlék, vágy, álom, könny, mosoly“ indult útra már a sok kisebb-nagyobb arany-ékszerrel, amelyet oly készséges áldozattal hordunk a haza oltárára! Induljatok el, kis aranyszivek, Végig e drága szent országon át S köszöntsétek délen és északon Testvéretek, a háború vasát. Gyöngéd női kezek gondoskodnak dérben, fagyban, zúzmarában küzdő hős katonáinkról, akik ott állanak őrt a Kárpátoknál, honnan az ellenség vicsorítja fogát. — Készül a sok meleg ruha s nosza *) L. még Kiss ]. : Eléna.
