Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Brunner Attila: KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁR - Egy festő fővárosi lakásai
13 Körösfői-Kriesch Aladár szöveg: BRUNNER ATTILA Egy festő fővárosi lakásai A festő édesapja, id. Kriesch János (1834– 1888) 1861-ben került Budára, 1862-től a József Műegyetem elődjében, a József Polytechnikumban tanított. Ebben az évben kötött házasságot Abt Laurá val (1841–1924). Legidősebb fia, Aladár Budán született, gyermekévei a Rózsadombhoz és Várhegyhez kötötték. A budai família azonban hamarosan áttelepült Pestre, követve a családfő munkahelyének áthelyezését. Először lakást béreltek egy ma már nem azonosítható Kisfaludy utcai ház második emeletén. Majd id. Kriesch János 1877. szeptember 5-én megvette a VIII. kerületi Nap utca 13. számú házat, s még ebben az évben átalakíttatta id. Bobula János (1844–1903) építésszel. Az építési engedélyt 1877. október 14-én kérte, és november 3-án kapta meg. A munkálatok a következő év nyarára készültek el, a család a kibővített házat augusztus 1-től vehette birtokba. A Kriesch fiúk sokat játszottak a Nap utcai ház körüli, ferencvárosi és józsefvárosi grundokon. Az 1888-ban megözvegyült édesanya egy évvel később eladta az ingatlant (az épületet 1910-ben lebontották), és a közelben, a Kisfaludy utca 11-ben bérelt lakást, ahol egészen 1904-ig élt. Ezt követően fiához, ifj. Kriesch János hoz költözött, vissza Budára. Kriesch Aladár 1883-ban fejezte be a minta rajziskolát, majd rövid műegyetemi tanársegédi szolgálat után külföldi tanulmányok mellett döntött. 1894-ben tért haza édesanyjához a Kisfaludy utcába, és Lotz Károly (1933–1904) epreskerti műtermében kezdett dolgozni. Az intenzív családi kapcsolatoknak köszönhetően azonban sok időt töltött Kolozsváron és környékén. A kincses városban, 1895-ben vette feleségül Ujvárossy Ilona (1871–1949) tanítónőt. A festőt a fővároshoz kötötték a nagy kiállítások és megrendelések, így az ifjú házasok a VI. kerületi Szondi utca 72-be, az Epreskerttel szemben lévő bérházba költöztek. Az első emeleten az egykori 20. számú lakás volt az övék. Ugyanitt lakott, közvetlen mellettük a szintén friss házas Apáti Abt Sándor (1870–1916), a Zsolnay-gyár későbbi formatervezője, Kriesch másod-unokatestvére. Sorra jöttek is a lehetőségek. A legnagyobb munkát az 1898-ban kapott megbízás alapján 1902-re elkészült országházi falképek jelentették. Kriesch ekkoriban vált tagjává a szakmai szervezeteknek, ennek is betudható, hogy a Szondi utcai címen még két évvel a gödöllői házvételt követően, 1903-ban is elérhető volt. A Szondi utca 72. szám alatti ház 1892–1893-ban épült. Az építkezést Papp Gyula kezdte meg, A gödöllői művésztelepnek, a magyar szecessziós művészet egyedülálló műhelyének létrejötte 1901-ben egy szó szerinti értelemben vett kivonuláshoz kötődik, amikor Körösfői-Kriesch Aladár (Buda, 1863. október 29. – Budakeszi, 1920. június 16.) festő- és iparművész Budapestről Gödöllőre költözött. A cókmókolás nem nélkülözött etikai megfontolásokat sem, de alapvetően a családi körülményekből következett. A gödöllői művészek munkásságában meghatározó az otthon-lét tudata, amint arra a pályatárs és családtag Nagy Sándor (1868–1950) egyik festményének címe is utal: „Mester, hol lakol?” 2020-ban, halálának századik évfordulójára emlékezve a művész budapesti lakásait veszem szemügyre, azaz nem a hovát, hanem a honnant nézem. A Nap utcai ház átalakítási terve. Id. Bobula János, 1877. Forrás: Budapest Főváros Levéltára
