Budapest, 2020. (43. évfolyam)
5. szám, május - Kelecsényi László: Jókai háza
BUDA PEST 20 20 / 05 32utcafront JÓKAI HÁZA KÉT ÉV A TIZENKILENCEDIKBŐL – MEG A JÖVŐ(MENŐ) SZÁZAD REGÉNYE A szememben csakis az övé. Hiszen itt lakott, még ha csak két esztendeig is. S a megjelenési jegyzéke szerint itt írta, mit írta, költötte regénybe A lőcsei fehér asszony történetét. Ám az, hogy ő és a neje, született Laborfalvy Róza hogyan került ide lakástulajdonosnak vagy bérlőnek, külön történet. Nagyjából köztudott, legalábbis remélem, hogy Jókai Mór parlamenti képviselő is volt hosszú élete során, az is ismert, hogy akkor még nem terpeszkedett a Duna partján az a soktornyú épület. A Parlament alsó- és felsőháza a Főherceg Sándor utca 8-ban (ma Olasz Kultúrintézet) és a Nemzeti Múzeum dísztermében működött. Jókaiék a Kerepesi (ma Rákóczi) út 21-ben laktak, a Schmahl Henrik tervezte palota előtti épületben. Az író fiatalosan átsétált a Parlamentbe, ha éppen úgy döntött, hogy szavazni akar valamely fontos kérdésben. Igen ám, de a Kerepesi úti lakásnak volt egy szépséghibája: arra haladtak el a Belvárosból a temetési menetek a halottak Fiumei úti nyughelyére. Róza asszony, korosodván, egyre nehezebben viselte ezt. Naponta szembesülhetett azzal, hogy egyszer leeresztik a kortinát, és a súgó már nem adja föl a darabzáró mondatot. Addig rágta Móric fülét, míg elköltöztek a Főherceg Sándor utca 36. szám alá, egy 1872-ben épült, akkor még kétemeletes bérház első emeletére, erkélyes kilátással a Zerge (később Horánszky, majd Makarenko, aztán újra Horánszky) utca kies vidékére. Innen sem volt messzebb a Parlament, sőt még a Nemzeti (azaz a Népszínház) épülete sem. Hét szobát birtokoltak, a cselédség is velük lakhatott. A sárga keramitkockás udvarra kocsival is be lehetett hajtani és megfordulni. Kopottan ugyan, de megvan még a márványlépcső, és az első emeleten a hiányos mozaikpadozat is őrzi valamelyest a nagy mesemondó lába nyomát. Ma három ingatlantulajdonos osztozik az egykori lakosztályon. Még a sárga kockák is megvannak a kapualjban, ám a lovak – ha jól emlékszem – 1957 óta ki vannak tiltva ebből a városrészből. Hogy miként éltek újabb otthonukban, nagyjából lehet sejteni. Jókai képviselő úr bizonyára ugyanúgy megírta a napi penzumát, melynek minőségét ugyan nem, ám a mennyiségét állítólag Róza asszony személyesen ellenőrizte, mielőtt férje urát útjára engedte volna. Féltékenység talán már nem villant a tekintetében, hitt ura esküjében, hogy Lukinics Otília féle esetek (melyek Az arany ember egyik forrásául szolgáltak) nem fordulnak többé elő Móricunk érzelmi életében. A Sándor utcai lakásban nemsokára gyászhuszárok tették tiszteletüket; Róza asszony elindult utolsó útjára. Jókai egyedül maradt, majd is költözött a jóval később, 1927-ben négyemeletessé emelkedő házból. 1911-től egy bizonyos dr. Eulenberg Salamon , köz tiszteletben álló pesti ügyvéd lett a háztulajdonos, a bővítés az ő birtokosi idejében zajlott. 1930-ban aztán egy sajnálatos utcai
