Budapest, 2019. (42. évfolyam)
9. szám, szeptember - Tóth Vilmos: A tizenhárom pesti vértanú
szöveg és FOTÓ : TÓTH VILMOS 19 az eredeti terv hangsúlyos eleme volt, nem valósult meg. Az épületnek nincs olyan reprezentatív belső tere, mint a később felépült Deák- és Kossuth-mauzóleumnak. Az elöl található lejáraton át lehet bejutni az egyszerű kialakítású kriptába, ahol a főnemesi temetkezés hagyományait követve szabadon áll Batthyány szarkofágja. Később itt temették el feleségét, gróf Zichy Antóniá t, valamint gyermekeiket, Iloná t és Elemér t. A Batthyá ny-mauzóleum érdekessége, hogy 1876-tól 1887-ig – saját mauzóleuma felépüléséig – itt volt Deák Ferenc ideiglenes sírhelye is. Batthyány emlékét Budapesten elsőként a mauzóleum örökítette meg.A város vezetősége 1879-ben nevezte el róla a vízivárosi utcát, majd 1905-ben a teret. Ezt követte a kivégzése helyén 1926-ban felavatott örökmécses, majd az 1927-ben elkészült, később lebontott, majd rekonstruált Kossuth-emlékmű, ahol mellékalakként szerepel. 1941-ben avatták fel az elfogatása helyszínén, a Károlyi-palotán látható domborművet. Egész alakos, önálló köztéri szobra 2008-ban valósult meg a nevét viselő téren. A miniszter, a lengyel herceg és a magyar főrend A Ganz-gyártelep helyén volt egykori József városi temetőből került 1868-ban a 26. parcellába, majd 1914-ben mai helyére, a 29/1. parcella díszsírhelyeinek egyikére Csány László sírja. Őt a szabadságharc előtti tevékenysége elsősorban Zala vármegyéhez kötötte. 1848-ban kormánybiztos, 1849-ben a Szemere-kormány közlekedésügyi minisztere és így gróf Széchenyi István utódja lett. A fegy verletétel után nem menekült el az országból, feladta magát. Pesten végezték ki október 10-én másodmagával, báró Jeszenák János volt kormánybiztossal. Síremlékét az első újratemetést követően szülőföldje, „Zala megye közönsége” állíttatta „ a nemzet vértanujának hálás emlékűl” – ahogyan a sírfelirat fogalmaz. Egészalakos szobra Zalaegerszegen áll. Lengyel hercegi család sarja volt az október 20-án kivégzett Woroniecki-Korybut Mie czysław, aki őrnagyként, majd alezredesként – egyes adatok szerint végül ezredesként – harcolt a magyar szabadságért. Sírfelirata is „a lengyel lovas légió hős ezredesének” nevezi őt. Nyughelye szintén a Józsefvárosi temetőből került előbb a 4/A. parcellába, majd mai helyére, a 30. parcella közepére, a Kossuth-mauzóleum mögé. Síremlékét a felirat szerint „az 1848/49-ik évi magyar szabadság harcz lengyel vértanujának hálája és kegyelete emlékeűl emelte a magyar ifjuság 1877-ben”. Köztéri emléktáblája a Vértanúk terén található. Báró Perényi Zsigmond ot október 24-én végezték ki. Batthyányval és Csányval ellentétben őt már a szabadságharc előtti tevékenysége is legalább részben Pest-Budához kötötte: 1830-tól a Helytartótanácsnál működött, 1833-tól pedig a Hétszemélyes Tábla, vagyis a legfelsőbb bíróság bírája volt. 1848-ban kormánybiztos, 1849-ben pedig a Főren diház másodelnöke és az elnök távolléte miatt tényleges vezetője, valamint a Hétszemélyes Tábla elnöke lett. Ő volt a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, többek között ez okozta vesztét. Sírja eredetileg a mai Haller és Mester utcák találkozásánál elhelyezkedő egykori Ferencvárosi temetőben volt. Újratemetését 1871-ben a család bonyolította le, így nem a Kerepesi úti temetőn belüli kiemelt sírhelyen, hanem a falsírboltok egyikében helyezték nyugalomra. Ugyanakkor az ő sírfelirata is utal halálának körülményeire: „Meghalt, mert hazáját életénél jobban szerette”. A kilencek A kilenc további vértanú földi maradványait 1868-ban helyezték át a Józsefvárosi temető eredetileg különálló sírjaiból a 26/1. parcellába. Áttemetésüket és a közös síremlék felállítását elsősorban az a hölgybizottság szorgalmazta, amelyet Damjanich János özvegye, Csernovics Emília vezetett. Erre utal a sírfelirat is: „Hazánk önállósága és függet lensége 1849ben a kényuralom által kivégezte tett e sirban együtt hamvadó kilencz vértanujának emlékül elnyomott nemzetünk helyett a honleányi kegyelet”. Valójában azonban közülük csak öten voltak az 1849-es megtorlások áldozatai: D’Abancourt Károly, Csernyus Emánuel, Giron Péter, Streith Miklós és Szacs vay Imre. Kolosy Györg y öt 1850-ben, Jubál Károlyt, Noszlopy Gáspárt és Sárközy Somát pedig 1853-ban végezték ki. Ez utóbbi három kivégzés már a szabadságharcot követő függetlenségi mozgalomhoz kötődött. 1869-ben mellettük kapott sírhelyet a sajtóvétség vádjával bebörtönzött és ott meghalt, a negyvennyolcas eszmék mártírjának tekintett Böszörményi László . A két hasonló, 1870-ben emelt síremlék azonban ma már nem egymás mellett áll: a vértanúkét 1975-
