Budapest, 2019. (42. évfolyam)
7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: A Király utcából a Tündérvásárba
7 „A politikai pártok csináltatnak sok jelvényt, főként népszerűsítés céljából. Ezek vagy a hagyományos minták, vagy új tervezésűek. (...) A jelvények rögzítéseként egyre általánosabbá válik az eddig használatos biztosítótű vagy egyenes tű helyett a kapocs. Vállalatok emblémái gyakran készülnek dolgozóik részére vagy ügyfeleiknek ajándékképpen. Ma már nem szokás a túldíszített jelvények készíttetése, inkább a nemesen egyszerű, de kifejező mintákat kedvelik a megrendelők.” Az apa halála után a feleség (édesanya) vette át az irányítást, majd az ő távozása után megint csak új korszak kezdődött. Zsuzsanna irányította az üzemet, de abban a világban, ahol a tradíciók háttérbe szorulnak, nehezebbé vált a boldogulás. Hátul a műhelyben pihentek a szerszámok, a kiöntésre váró rajzok sem torlódtak úgy a tervezőasztalon, mint annak előtte. A járókelők olykor lassítottak a kirakat előtt, de betérni, pláne vásárolni még ennél is kevesebbeknek támadt hajlandósága; ám a jelvényüzem kitartott. 2009-ben viszont megint történt valami. „Egy matematikus rendezvényről jöttem haza, ahol én is beszéltem...Nagyon jó hangulatban... Gondolom, keveset ehettem... Hazamentem, bezártam az ajtót, többre nem emlékszem... A szomszédok hiányoltak, hogy nem jöttem ki a lakásból, és az üzletbe sem mentem be... A kórház, ill. az önkormányzat sztrók utáni afásiásnak minősített, és gyámság alá akartak helyeztetni... Nem hagytam... Évekig pereskedtünk...” S ahogyan már oly sokszor, a vállalkozás megint talpra állt. A műhelyben gyártásra készen várakozott a zománckészítő, a présgép és a sajtoló. A fiókos szekrényen, aprócska táblán, zománcba öntött, gondos feliratok: korcsolya (807); football (1002); dalos (207); levente (253); és megannyi tematikus kitűző, csak oda kellett nyúlni értük, ha nyájas vásárló érkezett. Az utóbbi években, Zsuzsanna az üzlethelyiség eladása ellen vívta utolsó csatáját, s arról álmodott, hogy az utó-privatizációs hullám majd csak elül a feje fölött, és az üzemből múzeum lehet. A terv megvalósulását pár héttel ezelőtt, hirtelen döntéssel mégis inkább az utódokra bízta, mindazokra, akik megértéssel és lelkesedéssel buzdították egész életében: sikerülni fog ez is, Zsuzsa néni, majd meglátja! Immár rajtuk a sor.
