Budapest, 2018. (41. évfolyam)
2. szám, február - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Walleshausen és vendégei
BUDAPEST 2018 február 12 A háború kitörésekor mindketten hazatértek, Lampérth bevonult. Kitűnő katona volt, de a harctéri sebesülések és főleg lelki traumák felőrölték idegrendszerét, 1917-től jelentkeztek elméje elborulásának jelei, dühkitörései és mély depressziós hangulatai, amelyek egyre hosszabb kezeléseket igényeltek. A háború és a Tanácsköztársaság után egy évet Berlinben töltött, majd egy gyűjtő meghívására Svédországba utazott, ahonnan azonban már végleg összeomlott idegállapotban tért haza, ekkor került – 1921. január és 1922. március között – az angyalföldi elmegyógyintézetbe, ahol dr. Se lig Árpád kezelte. A biztató javulás után 1922 tavaszán elhagyhatta az intézetet, sorra látogatta barátait. Köztük Walleshausen Zsigmondot is, aki szerint folyton attól rettegett, hogy ellopják a művészetét, ezért rajzait lepecsételt borítékokban tartotta, mappáját mindenhová magával vitte. Néhány hónap múltán újra jelentkeztek, sőt egyre veszélyesebbé váltak a dühkitörései, s egy november 15-i roham után (amely talán épp Walleshausen lakásán történt) barátai a Lipótmezei Ideg- és Elmegyógyintézetbe vitették. Ott dr. Oláh Gusztáv kezelte, sikertelenül. Végül 1923-ban a sátoraljaújhelyi kórház elmeosztályára szállították mint gyógyíthatatlant. Walleshausenék levélben kérték a népjóléti minisztertől Lampérth visszahelyezését Angyalföldre, Selig doktor kezelésébe, de a beleegyező határozat későn érkezett meg Sátoraljaújhelyre, ahol a festő 1924 májusában idegileg és testileg végképp összeomolva meghalt. Utolsó két levelét Zsigmond barátjának írta. Ennyit tudunk a kapcsolatukról. Nemes Lampérth feltehetően vendége, s nem lakója lehetett a Frankel Leó utca 68-nak. Egyiküknek sem maradt az itteni műtermet ábrázoló alkotása, hacsak Walleshausen egy ólomba metszett műtermi csendélete nem itt készült 1931-ben. Ő éppen abban az évben, Blattner Gézát követve Párizsba emigrált, és bekapcsolódott a Blattner által alapított, világhírű Arc-en-Ciel avantgárd bábszínház munkájába. Hamarosan a társulat egyik meghatározó bábtervezője lett, ő készítette például a színház emblémájává vált maszkot is. Párizs mellett élt haláláig, a hetvenes évek végéig. A műteremablak szanzavérái Berkes Antallal való ismeretségének do kumentumairól nem tudunk. Berkes mint Budapest jeles utcaképfestője különösen érdekes lehetne a BUDAPEST olvasói számára. Műhelye a fellelhető lakcímjegyzékek szerint a VIII. kerület, József utca 12-ben (a mai Krúdy Gyula utca 12-ben) volt, alighanem abban a tetőtéri műteremben, amelyben ma Gerzson Pál özvegye lakik. Vasvári Zoltán jelentette meg 2015-ben a Berkes Antal, Budapest festője című kisméretű albumot, amelyben egy bevezető tanulmány után negyvenöt festményt ad közre. Ezek között egy látható, amely talán Felhévízen, a Császárfürdő környékén készült. A szerző a Zsigmond utcai lakásról nem tesz említést. A telefonkönyv szerint 1940-ben már Péczely Antal festőművész volt a műte rem lakója, ő feltehetően haláláig, 1960-ig élhetett és dolgozhatott itt. A lépcsőház tábláján még mindig az ő neve szerepel a legfelső szint lakójaként. A háború előtt keresett alkotó volt, sok műve került külföldre. Tagja volt a kecskeméti és a gyulai művésztelepnek. Walleshausen Zsigmond: Önarckép Walleshausen Zsigmond: Interieur (1931) forrás: kieselbach.hu
