Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Szántó András: Kávéházi játékok
BUDAPEST 2017 március 12 Metternich álruhában elmenekült. Kitört az éljenzés. A kávéház tulajdonosának arca a továbbiakban sem tudott kisimulni, mert az egymást váltó szónokok mind követték a hírnök példáját: felugrottak a biliárdasztalokra, és mondták, vagy inkább elkiabálták szózataikat. Így tett Petőfi is, amikor elszavalta a Nemzeti dalt. Fillinger úr aggodalmát a fiatalok vasalt, néha sarkantyús csizmája okozta, amellyel igen könnyen felsérthették az asztalok különleges és nagyon drága zöld posztóját. De a kihívások sora ez után is folytatódott: „Jurátusok csapata tódult be hirtelen, nagy zajjal, lármásan. Jókedvűek voltak. A Komlókertből (egy közeli vendéglőből) jöttek, nem jutott nekik szék, megszállták hát a két biliárdasztalt. A dákókkal hadonásztak, pincér után harsogtak, bort, kávét követeltek, és Petőfit, Jókait kívánták hallani.” Drága, de bevételt generál A 20. század elejére a játék általánosan elterjedt. Okkal. A másik ez idő tájt bevezetett kávéházi szórakozás – a kártyázás – mellett némi plusz bevételt is jelentett. S a vetélkedés izgalmától gerjesztett többletfogyasztás is növelte a forgalmat. Mivel a speciális asztalokat és kellékeket elég borsos áron lehetett beszerezni, a legtöbb helyen fizetni kellett a játékjogért. Ide szerkesztett képünkön jól látszik – a dákótartó fali állvány mellett – hogy az asztal használata egy órára 80 fillér személyenként (Magyar Szalon kávéház, 1913.) Összehasonlításul bemutatom az Országos Kaszinó éves pénztári kimutatásának vonatkozó részletét: Bevétel: Kiadás: Kártyapénzből 19.853,- forint Kártyabeszerzésre: 3.910,- forint Biliárdpénzből: 632,- forint Biliárdok fenntartására: 121,- forint A biliárd növekvő népszerűsége nagyon gyorsan kialakította Budapesten, illetve az egész akkori Magyarországon a kiszolgáló iparágat. Elsőrangú cégünk a Seifert és Fia Vállalat volt, egy másik bemutatott fotón látszik a termékük – egy népes társaság használja éppen. Hozzájuk hasonlóan Fried Zsigmond műesztergályos (Király utca 33., később 39.) cége különleges minőségű biliárd-golyóiról és a dákóiról volt híres, míg mások importra szakosodtak, például a Horváth és Csillag vállalkozás a Király utca 19. sz. alatt. Európa minden országában jelen volt az „Iris Pastel” cég a dákókhoz használt krétáival. A Magyar Szalon kávéház biliárdasztala és dákótartó állványa, Üllői út 14. (képeslap, 1913) Biliárdozó társaság egy Seifert-asztal mellett (fotóképeslap 1900 körül) Fried Zsigmond reklámja (színes reklám képeslaplap 1906) BUDAPEST 17-03.indd 12 2017.03.08. 15:23:12
