Budapest, 2010. (33. évfolyam)
12. szám december - Buzinkay Géza: Könyvet, Pesten, karácsonyra
Még a 19. század végén is ritkaság számba ment közöttük a magyar hangzású név, s ha rátalálunk, is: Abafi Lajos eredetileg Aigner volt, Tettey Nándor pedig Ferdinand Macher . Még a második világháború idején kiadott budapesti telefonkönyv régi könyvesboltjai is ugyanezeket a német neveket viselték (gyakran persze az „utódja” toldalékkal): Eggenberger, Grill, Kilián, Pfeifer. A nagy nyomdák-kiadók, mint az Athenaeum vagy a Franklin a részvénytársasági név mögé rejtették az eredeti Emich és Heckenast nevet. Ezeket az alapítókat, működtetőket főként a reformkor nemzeti ébredésétől kezdve gyakran vádolták azzal, hogy a a német kultúrát szolgálják, s „a szegény magyar író” éhen pusztulhat szívtelenségük miatt. Jellemző történet, hogy amikor az egyik pesti irodalmi kocsmába hírül vitték, hogy Emich Gusztáv súlyos beteg, vért köp, megszólalt Vas Gereben: „A mi vérünket köpi”. Kétségtelen, ezeknek az üzletembereknek kiterjedt németországi kapcsolataik voltak. Nemcsak Magyarország több városában voltak lerakataik, de sokuknak az európai könyvkereskedelem központjában, Lipcsében is, és aki az ottani könyvkereskedői társaság tagja volt, annak közleményeit, híreit a Börsenblatt is közölte. És úgyszintén voltak pesti tagjai a berlini könyvkereskedői segélyegyletnek. De hát az ő közvetítésükkel került fel Budapest az európai kulturális térképre. És ezen kívül sem volt egészen jogos nemzeti szempontú elmarasztalásuk. A Landerer-cég már 1785-től közreadott magyar nyelvű könyvjegyzéket, s Landerer Mihály János 1798-ban kiadott Vásári könyvtár cí met viselő jegyzékében így írt: „Mi Magya rok vagyunk:...én abban az erős hiedelemben maradok, hogy hazánkfiaival a’ Magyar könyveket leg-hasznosabban fogjuk Nemzeti saját nyelvünkön közleni, és ez által a’ Magyar literaturát inkább fel-segélleni.” A magyar nyelvű „literatúrát” sokáig elsősorban „ponyván” adták-vették a vásárok alkalmával, amelyekből Pesten például négy országos rangú is volt. Ilyenkor külföldi kereskedők is árusíthattak, sőt még céhbelinek sem kellett lenni. A kalendáriumok, csíziók, népregék és balladák, szegénylegény-történetek árusítása a piaci közönség részére nem is mindig önmagában történt: a nyomtatványokat hozzá lehetett csapni a csizmákhoz és más vásári portékához. Ponyván árulni egy „művet”, nem tartozott a dicsőséges sikerek közé. Jókai Mór műveiről igen kemény, a rosszindulatot sem nélkülöző bírálatokat írt Gyulai Pál – mire Jókai vicclapja, Az Üs tökös mint „Ponyvára került magyar klasz szikus”-t ábrázolta Gyulai művét. A Mátyás-kori biztató kezdet – amellyel Magyarország európai viszonylatban is igen jól állt a könyvkereskedelem terén –, a háborúk, az országot folyamatosan dúló csaták évszázadai után már meglehetősen lemaradva a 18. század végétől folytatódott. A fellendülésben nemcsak a német városokból betelepülő nyomdász-kereskedők játszottak fontos szerepet, hanem a bécsi udvar is. 1772-ben uralkodói rendelet szabályozta – céhes szellemben – a feltételeket. Érdekes ez az év, hiszen bár más ok miatt, de ugyan ekkortól számítjuk a hazai felvilágosodás kezdetét is. Így hát ez a „termék” és szellemi áramlat – akárcsak Európában másutt – összefonódott Magyarországon is. A rendelet az önálló tevékenység gyakorlásához hat éves szakmai tanulóidő eltöltését, bolt nyitásához pedig valamelyik egyetemen megszerzett vizsgabizonyítványt írt elő. „A könyvkereskedőknek szabadságukban áll bárminő könyvekkel (kivéve a tiltottakat) kereskedni – szól a rendelet – , következőleg akár kötött, akár kötetlen új vagy régi könyvekkel, ércbe metszett képekkel, földabroszokkal, nemkülönben nyomathatnak, és vehetnek könyveket másoktól. A közönség nagyobb kényelme végett azonban nem csak a könyvkereskedőknek, hanem másoknak is megengedtetik némi kereskedés, régi, bekötött könyvekkel...”, és erre a Helytartóság még néhány külön engedélyt is kiadhat. Vagyis a hivatalosan is elismert könyvkereskedőnek a legmagasabb értelmiségi szinten kellett állnia, így a szakma eleve ebben a kettős formában született meg, amit nagyjából máig is őriz. 3 BUDAPEST 2010 december Jókai Mór visszavágása Gyulai Pál kellemetlen kritikájára (Jankó János rajza). Az Üstökös, 1872 Ráth Mór könyvesboltja a Váci utca 5-ben, 1869 forrás: Budapesti Történeti Múzeum
