Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. szám január - Mezei Gábor: Hol az az utca? Hol az a ház?
Mire ez a néhány elégedetlen sor megjelenik, január közepén, már nyoma sincs a most éppen dühöngô, karácsony körüli, kaotikus forgalomnak. Mégis érdemes megemlíteni, többé-kevésbé mindig aktuális, hogy Pest és Buda között az átkelés szinte reménytelen. A hidak közül a Szabadság zárva, az Árpádon ma fél napon keresztül állt egy lerobbant teherautó... órákon át araszoltam a városban, és egyetlen rendôrt sem láttam sehol, aki a közlekedést segíthette volna. Viszont sok a panasz, hogy rengeteg az autó, és hogy jó volna a tömegközlekedést igénybe venni. Szintén mai hír: emelkedik a BKV-jegyek ára, és a járatok száma csökken. Egy kis budai utcát keresek most, megnéztem elôre a térképet, melyik sarkon kell befordulni a fôútvonalról. Utcatábla azonban nincs. Tényleg, miért? És mennyi van? Mennyi hiányzik? Statisztikai adatok természetesen nem állnak rendelkezésemre – de van rendelet, törvény, amely elôírja, hogyan kell gondoskodni az utcatáblák elhelyezésérôl, azok mikéntjérôl, hogyan kell jelölni az ingatlanokat. A törvény, a rendelet részletes, alapos munka. A végrehajtás pedig? Épp hogy csak. Erôss Tamás, a fiatalon elhunyt kiváló építész néhány évtizeddel ezelôtt csinált egy minden kérdést megoldó általános utcatáblasorozat-tervet, semmi nem lett belôle. Gondoljuk csak meg, a probléma nem egyszerû. Az utcanevek hossza nagyon különbözô. Nem mindegy, hogy a tábla hová kerül, homlokzatra, milyen távol a járdától, vagy éppen kerítésre, elérhetô magasságban, netán oszlopra. De mi a helyzet most? Nincs egységes utcatábla-kép Budapesten. Pedig errôl is született rendelet, de a fôvárosi kerületek kedvük szerint negligálják. Ez abszurdum. Más az általános, más a belvárosi és megint más a hetedik kerületi utcatábla. Arról azután ne is beszéljünk, hogy az elérhetô magasságú táblák jelentôs része összefirkálva olvashatatlan. A házak számozása még ehhez képest is kaotikus, hiányos. Barátom meséli, hogy Lengyelországban a házakon kivilágított üvegdobozkákon olvasható a szám – egyszerû és remek megoldás. Itthon, este, esôs napon, mint ma, ember legyen a talpán, aki kiismeri magát Budapesten. ● egy hosszú távú program alapján tudná végrehajtani a dél-budapesti régió (többek között a kerület) fejlesztéseit. Fontos tényezô az építmények/épületek utóhasznosításának biztosíthatósága itt, a tervezett lakásfejlesztéssel, a hozzá kapcsolt intézményi igényekkel, ami a kerületi sportélet fellendítését tenné lehetôvé. A városrész szempontjából nagy súly lyal bír az olimpia geográfiai hátterének megléte, tárgyi feltételeinek megteremtése mellett az eszmei üzenete is. Sporttörténelme több évtizedes, de inkább évszázados sikeres múltra tekint vissza. A 19. század második felében kezdett el kialakulni a csepeli sportélet, amely azóta színesedett, szélesedett, számos, világszinten is elismert sportembert adva a nemzetnek. Csepel számára az olimpia az egyik, ha nem a legfontosabb városfejlesztési programcsomag, mely lendületet ad, megvalósulása pedig belátható közelségbe hozza egy 21. századi város – Budapest-városkapu – megszületését. ● Hol az az utca? Hol a ház? szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 16 BUDAPEST 2009 január BETÁBLÁZVA
