Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Haba Péter: Duna-partok dél felé mi az irány?
Mert hogy – az érvelés is mindig ugyanaz volt – a jelenlegi, ebben a funkcióban mûködô ingatlanok készenléti és infrastrukturális értelemben egyaránt elavultak, ráadásul fenntartásuk irreálisan drága. Az Antall -kormány a Várat célozta meg, de nem lett belôle semmi. A Horn -kormány, miután visszamondta az EXPO megrendezését, annak egyik tervezett helyszínén, a mai Millenniumi Városközpont területén képzelte el a kormányzati negyed felépítését. Az ügy nem került le a napirendrôl az Orbán-kormány négy éve alatt sem – a Var ga-Ötvös Béla közgazdász vezette Érték térkép Kft. és a Zoboki, Demeter és Társai Építésziroda közös munkájaként 1999-ben átfogó közgazdasági-építészeti-urbanisztikai tanulmány készült, melyben javaslatot tettek a minisztériumok új rendszer szerinti elhelyezésére. Ebben három lehetôség vizsgálatára került sor – ezek közül csak az egyik vetette fel egy újonnan épülô negyed gondolatát. Helyszínként a Vizafogót, a Váci út egy szakaszát, a Lágymányosi híd pesti hídfôjének környékét (lényegében a mai Millenniumi Városközpont területét) és Észak-Csepelt képzelték el. A Duna mint vonzerô tehát megtette hatását. A Nemzeti Színház volt még az a fejlesztési téma – voltaképpen jóval régebbi, mint akár az EXPO, akár a kormányzati negyed –, ami képes volt lendületbe hozni a politikát. S miután a Horn-kormány éveiben beindított Erzsébet téri színházépítkezést Orbánék elkaszálták, a ligeti kitérô után „összejött” helyszínként a délpesti Duna-part. „...Az egykori EXPO terület egy része már most alkalmas a színház megépítésére... Ha a kormány pontosan ezt a területet jelöli ki a Nemzeti helyszínéül, a kerület egy-három hónap alatt kiadhatja az építési engedélyt. Feltétel azonban, hogy a beruházónak a területet a Duna felé meg kell nyitnia, vagyis az ott húzódó HÉV nyomvonalának áthelyezésére, föld alá süllyesztésére vagy egyéb közlekedési megoldásra is elfogadható javaslatot kell tennie” – idézi a Népszabadságot 1999-bôl a Budapest Krónikája, Corvina, 2007.) Beelôz a kultúra Rockenbauer Zoltán akkori kultuszminisz ter szerint maga Demján Sándor jelentke zett az elsô számú állami hivatalnál a pesti expo-telkekre álmodott ingatlanfejlesztôi koncepciójával, amelynek része volt a kulturális tömb akkor még közelebbrôl meghatározatlan ötlete. Benne az egyetlen biztos pont: a Nemzeti Színház. Az Orbánkormány megállapodott a TriGránit Rt. alapította Arcadom Rt.-vel a színház gyors felépítésérôl, s ezzel egy idôben a kormány eladta a megmaradt expo-telkeket a szintén Demján-érdekeltségû Duna Sétány Székház Kft.-nek – 2,385 milliárd forintért. A TriGránit-cégcsoport a telkeket 2000. március 30-án vásárolta meg az állam képviseletében eljáró Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól, a 11. telek kivételével, melyet a Mol Rt. 2000 végén adott el nekik. Nyilvánvalóan ekkorra körvonalazódott az együttmûködés Demjánék és a kormány között a Mûvészetek Palotája felépítése ügyében. Mi lesz a folytatással? A Millenniumi Városközpont ingatlanfejlesztési koncepciója – hogy tudniillik valóban ennyi és ilyen épületet, s így kell a fôváros egyik legperspektivikusabb részére helyezni – erôsen vitatható. Ami például rendezô elvet jelent, ma szemlélve az eredményt a különbözô beépítések között, az pusztán a kész tömbök magassága. A jóval korábbi Boráros téri épület mellé két, ezektôl jelentôsen eltérô karakterû lakótömb került – a térhez kö-3 BUDAPEST 2008 február
