Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Debreczeni-Droppán Béla: A forradalom kertje

BUDAPEST 9 A forradalom kertje FOTÓ: Sebestyén László SZÖVEG: Debreczeni-Droppán Béla KÖZPARK, KERITESEK KOZOTT. Nemzeti emlékhely, amely most, március idusán — mint már oly régen Budapest és az ország történetében — színpada a piros betűs ünnepeknek. A nemzet múzeuma kertjének hosszú a históriája. Mondhatjuk: másfél évszázadnyi. Körülötte változik erősen a város — nem is beszélve közvetlen szomszédságáról, amit csúffá tett az akarnok építészet —, de nem változik az, ami a lényege. Kitüntetett hely az életünkben s az érzelmeinkben. Az 1802-ben alapított Nemzeti Múzeum klasszicista épülete neves építészünk, Pollack Mihály tervei alapján, 1846-ban készült el. Az építkezés befejeződését, mint mindig, az állványok lebontása jelezte. Erről az Életképek című korabeli lap így tudósított: „A museum is kezd immár szépülni. Az állások [ti. állványok/ lebontattuk róla, s kezd az egész kibontakozni teljes szépségében, mint egy hatásra számított nó'arez, melynek hajfürtjei a papirostekercsből kiszabadulnak." Homokbuckák, dudva, kóró... A leendő múzeumépület számára még 1813-ban vásárolták meg a BatthyánycsaládWA a mai Múzeum körút—Bródy Sándor utca—Pollack Mihály tér—Múzeum utca határolta ötholdas területei. A pesti városfalon kívül fekvő telek a 18. század derekán jutott gróf Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek birtokába, aki egy nyári lakot építtetett ide, és a kor ízlésének megfelelően egy francia parkol létesített a területen, ahol később lovasbemutatókat is tartottak. A múzeum gyűjteményeit később, több mint két évtizeden át, ez az L alakú, kúria jellegű épület őrizte. (Pincéje 2004 nyarán került elő a múzeumlépcső felújításakor - ahogy arról hírt is adtunk a Budapest 2005. évi szeptemberi számában.) Karacs Teréz, a magyar nőnevelés nagy alakja fiatalkorában, az 1820-as években rendszeresen a múzeum telkén keresztül ment az iskolába. Állapotáról a következőket írta: „A múzeumi épület körüli nagy tér gyepes s óriás cserfákkal árnyékolt vala." Ezekből a fákból a nagy 1838-as árvíz és a múzeum felépítése ulán legfeljebb néhány példány maradhatott meg. A Nemzeti Múzeum új épületének — ahogy akkor mondták - „küludvara" szomorú képet mutatott, miként egy korabeli leírás fogalmaz: „homokbuczkák, dudva, kóró és vadnövények undokiták". Tovább rontották a képet a mai Kálvin téren tartott heti vásárokból