Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Seregi László: Környezetvédelmi kórkép

KÖRNYEZETVÉDELMI KÓRKÉP Folyóiratunk három éve foglalkozott behatóbban a főváros környezetvédelmi helyzetével. Az akkori összeállításból még a laikusok számára is egyértelművé vált, hogy a 24. órában járunk, a szükséges intézkedések megtétele tovább nem odázható el. Most annak néztünk utána, hogy megszülettek-e ezek a bizonyos intézkedések, ha igen, van-e foganatjuk, egyáltalán: javult-e valamelyest az egyre több aggodalomra okot adó helyzet? A fontos emberekből álló delegáció jól érezte magát nálunk. És ahogyan az már tekintélyes külföldi vendégek esetében lenni szokott, hirtelen ott termett a tévé munkatársa, s megkérdezte a társaság vezetőjétől, hogy érezték magukat a mi szép fővárosunkban. A kérdés nem hozta zavarba a politikus-milliomost és azt felelte: „Nagyon jól éreztük magunkat. Örülünk, hogy megismerkedhettünk az önök csakugyan szép fővárosával". A rámenős riporter azonban tovább faggatta a vendéget: „Mi az, ami nem tetszett?" Az egyensúlyából kibillentett riportalany néhány pillanatig elmélázott, majd mélyet sóhajtva azt mondta: „Kérem, ebben a városban nincs levegő. Pontosabban, persze, hogy van, de meg lehet tőle fulladni. Olyan büdös van, hogy a szállodai szobánk ablakát is csukva kell tartanunk, annyira émelyítő a beáramló szag". Hogy leadták az egész anyagot, az gyaníthatóan a mind érzékelhetőbb nyitottság szellemének köszönhető. Ám ez a kis nyilatkozat újólag ráirányíthatta figyelmünket a budapesti levegő állapotára. Már csak azért is, mert az utca embere ugyanúgy vélekedett a helyzetről mint az idegen, de a nyilvánosság mifelénk annyira még nem fejlett, hogy hazai kétkedő is kifejthesse a hivatalossal ellentétes nézetét. Ez a levegő már nem az a levegő? Gajdos Józsefné, a Fővárosi Köjál kémiai laboratóriumának helyettes vezetője váltig állítja, hogy alapvetően nincs baj. Már ahhoz képest, amilyennek a laikusok beállítják, mi több, elferdítik a valóság tényeit. És már sorolja is az adatokat. Kiderül, hogy szinte minden mutató jobb, mint pár évvel ezelőtt. Kéndioxidból a megengedett felső határérték például köbméterenként 0,06 mg lenne, de a mérések szerint az átlagos eredmény 0,03 mg körül alakul. Nitrogénoxidból sincs annyi a levegőben, mint korábban, és kifejezetten büszkék lehetünk arra, folytatja a szakember, hogy az ülepedő por arányát sikerült igen erőteljesen leszorítani. Persze azt ő sem tagadja, vigyáznunk kell az átlagokkal. Azért, mert a budai hegyekben príma a levegő, s alig találni arrafelé a környezetet mérgező anyagot, a város belső régióiban még lehet elviselhetetlen a helyzet. Igaz, a hagyományos városszerkezeti központban jelentős változások mentek végbe. A gépkocsik jelentős részének kitiltásával érzékelhetően javult a helyzet. Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen mostanában a levegőbe kerülő szennyeződések túlnyomó többsége a közúti közlekedésből származik. Az autók egyre öregebbek, s műszaki színvonaluk romlása kihat arra is, miként, milyen hatásfokkal képesek feldolgozni az üzemanyagot. Várhatóan tovább növekszik a kocsik átlagos üzemben tartási ideje, s hamarosan elérheti az immár kritikusnál is kritikusabb 11 évet. Arra pedig végképp nincs kilátás, figyelmeztetnek a szakemberek, hogy közútjainkról végérvényesen kitiltsák a kétütemű motorral működő típusokat. A régi kocsitípusok használata miatt nem lehetséges változtatni az üzemanyagok minőségén sem. A nálunk kapható benzin magas hányadban tartalmaz ólmot, ami igen kártékonyán befolyásolja a levegő tisztaságát. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mérések szakmai színvonala gyakorlatilag mit sem változik; a feladatok gyarapodása következtében ez egyhamar már az addigi nívó megtartását is veszélyezteti. Annál is inkább, mert — szakmai megfigyelések szerint — változik, módosul a levegő összetétele. Az újabb és újabb technológiák alkalmazása során olyan anyagok, gázok és gőzök keletkezhetnek, amelyek komponenseit vagy még nem ismerik eléggé, vagy ismerik ugyan, de nincs megoldva azonosításuk. Csupán annyi bizonyos, hogy megtalálták, mi okozza a kipufogó gázok elképesztő büdösségét. Nos, az akrolein, de hogy miként lehet védekezni ellene, még nincs tisztázva. — Műszerparkunk nem bővül a szükségleteknek megfelelően, s emiatt egyre komolyabbak szakmai gondjaink — mondja Gajdosné, nem titkolva, hogy ezek az általa hiányolt műszerek csakis devizáért lennének beszerezhetőek. Az intézet e célra fordítható keretei azonban nem növekednek. Még arra sem futja belőlük, hogy szélesítsék a telemetrikus mérőrendszer hatósugarát. Jelenleg csak nyolc korszerű mérőállomás van a fővárosban, s ez az újabb adalék megint csak megkérdőjelezheti az információs rendszer elégséges voltát.... Büdös vagy illatos? Külön fejtörést kívánó témakör a szagok hatása, ugyanis senki sem tudja megmondani, hogy miként kategorizálhatók a nem túl kellemes illatok. A szag ugyanis csakugyan visszavezethető szubjektív érzetekre. Van, akiknek kellemes illatú a benzingőz, másoknak viszont felfordul a gyomra tőle. Erre hivatkoznak a szakem-6