Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - Purcsi Barna Gyula: „Sok a költő, fiam, mindnek élni kell”

PURCSI BARNA GYULA „Sok a költő, fiam, mindnek élni kell" Szép Ernő 1884. június 30-án született Huszton, szegénysorsú zsidó tanító gyermekeként. Hajdúszoboszlón apja keze alatt végzi az elemit, majd Debrecenben és Mezőtúron járja a gimnáziumot, a nyolcadik osztályt Budapesten, a terjeszkedő s az irodalmi centrum hegemóniáját magához ragadó ifjú világvárosban, egy kis verseskötettel a háta mögött. Apai nagybátyjánál lakik, a Keleti pályaudvar melletti Százház utcában. A városban ízlelheti meg igazán a self-made man keserű kenyerét: az írás nem lehet többé szabad, szellemi kaland, ebből kell megélnie, vagy legalábbis (később) előteremteni a hónaposszobák bérét és a betévő falatra valót. ,,Minden hónapban eladtam a Kakas Mártonnak vagy két verset. Később a Borsszem Jankót is meghódítottam: ott is négy koronát kaptam egy-egy rigmusért, legfeljebb kettőt vettek ott is havonként, többre nem reflektált a szerkesztő. Ágai Adolf, azt mondta: sok a költő, fiam, mindnek élni kell. A Borsszem Jankóba kormánypárti rigmusokat kellett írni, a Kakas Mártonba ellenzékieket."' A szépirodalom, úgy látszik, semmiképp sem a bőség szaruja Budapesten. ,,Meg kell jegyezni, a komoly verseimet szívesen kiadta a Pesti Hírlap meg a Pesti Napló, a Vegyes meg az Innen-Onnan-rovatok elején, de ezekért egy fillért sem kaptam. A segédszerkesztő urak, akik átvették a verseimet, megmondták, hogy szó sem lehet honoráriumról, ezrével kapja a lap a verseket, a szerzőik boldogok, ha ,jönnek', még ők fizetnének, ha kéne." Szép Ernő nem is tud az írásból megélni, egy másik „műfajba" fog: címírást vállal a Hermes banknál. A bank ezer boríték megcímzéséért fizet egy koronát. Az ifjú író legjobb teljesítménye, napi hatszáz boríték megfejelése után minden más tevékenységre képtelen. A gimnáziumi könyvtárból kölcsönzött kötetek — Mikszáth, Tolsztoj, Csehov, Dickens, Anatole France, Balzac — bűvöletében ott is hagyja a bankot. A véletlenen múlik, hogy el tud szegődni egy vak ember mellé kísérőnek és felolvasónak. Munkaideje délután öttől hétig tart, a fizetség havi harminc korona és naponta 1 Emlékezéseit az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzik uzsonna. E rózsásnak éppen nem nevezhető időszakban ismerkedik meg az anarchista és szocialista tanokkal; egy földije kölcsönzi neki Kropotkin emlékiratait és két Marxkötetet, s Bakunyinról, Lasalle-ról mesél. Az élményekből vers is születik — A vonat címmel —, amelyet állítólag a Népszava is lehoz név nélkül. A Légrády-tulajdonban lévő Pesti Hírlap humoros politikai verseket kér tőle, majd a Negyvennyolc című lapnál kap munkát: a ripők lelkületű jogász-szerkesztő diktálja vezércikkeit, neki kell lejegyeznie és korrigálnia, valamint a heti aktuális rigmust, a „szezonverset" megírnia. Ezektől évek múltán sem tud megszabadulni. A szükségesnek is megvan azonban néha a haszna: a budapesti irodalmi kabarék egyik legnépszerűbb szerzője, a magyar sanzon egyik megteremtője itt alakítja ki költői eszközeit. „Ha sok eső esett, arról írtam, ha a sziámi ikreket bemutatták Pesten, arról írtam, meg az új táncról, meg már nem tudom mi mindenről." A Pesti Hírlap szerkesztőségében ismerkedik meg Peterdi Andorral, aki elviszi a New York kávéházba. Ide addig nem merte a lábát se betenni, csak üvegablakai előtt sétálgatott, sóvárogva. Legendás hely: kis és nagy költők, írók népszerű tanyája az irodalmi asztal, hiteleket diszkréten elfelejtő, mecénás-szellemű a főpincér, ott vannak a pesti irodalom habitüéi: Pásztor Árpád, Csergő Hugó, Szomaházi István, Molnár Ferenc, Bródy Sándor s maga Kiss József. ,,En voltam a legvidámabb fiú ezek közt a new yorki költők közt — írja emlékezéseiben Szép Ernő —, de persze én is csupa szomorú verset írtam. Felnőtt életemben azután nagyon elszégyelltem magam, hogy soha az élet örömeiről, élvezetes perceiről verset nem írtam." Kissé túlzó, de találó mérleg. Amint felcsillan a remény, hogy írásaiból meg tud élni egy ideig, úgy dönt — egykét hónappal az érettségi előtt —, hogy megszabadítja magát az algebra gyötrelmeitől, amely gyerekkora óta átokként nehezedik rá. A Hét körének megismerése után szocialista földije hozza össze a Budapesti Napló gárdájával a szerkesztőség törzstanyáján: a Szabadság kávéházban. A bemutatkozáskor ott volt Vészi József, Kabos Ede, Erős Gyula (a segédszerkesztő), Színi Gyula, Bíró Lajos és egy nagyváradi újságíró: Ady Endre. „Fizetésem egyelőre Szép Ernő az Otthon Hírlapírók Körében. Az álló sorban balról a hatodik 20