Budapest, 1982. (20. évfolyam)

6. szám június - L. Kovásznai Viktória: Czinder

Külváros Kónya Kálmán felvétele A város peremén Czinder Antal érzékenyen reagál környezetére, szemlélődése nyomán érmein gyakran megjelenik a város. Ábrázolásai nem konkrétak, mégis bizonyosak vagyunk benne, hogy Budapestet látjuk. A háztetők felett füstöt okádó kémények a gyárnegyedeket, a József Attila által oly kifejezően megénekelt város peremét idézik. A füst mindent elborít, még a napot is elhomályosítja. Az érem tenyérnyi felületén, bár csak madártávlatból, egy városrész látszik, mégis érzékelhetjük a gyárakban folyó életet, a munkát. A költő versének egy-egy motívuma — jelen esetben a nap és a füst (sikeres plasztikai megoldásokkal) — Czindernél is föltűnik, és az érem érzelmi hatását növeli. A Külváros című éremnek a fentiekhez hasonló a tematikája, de más az éremművész nézőpontja: a kompozíción — a szűk, sivár utcán siető asszony alakjában — az ember is megjelenik. S vele együtt a természet. Bár a korom és a füst szinte mindent belep, a háttérben álló fa közvetlenné szelídíti a komor tájat. Leginkább a Józsefváros című éremből érezzük, hogy Czinder alkotásai mögött, nemegyszer szociológiai mélységű mondanivalóval, mindig ott a személyes élmény. A magas házak érzékletesen megmintázott tűzfalainak tövében kis, földszintes épületek húzódnak meg, ahogyan az a belső udvarok sarkaiból látható. Fent, a magasban a nap izzó korongja uralja az égboltot, és szépíti meg a gyermekkori emlékeket. Szintén gyermekkori emlékeket idéz az Udvar. A művész itt nem elégszik meg a csepdes meséléssel, hanem a szerkezet, a perspektíva olyan megoldásait használja, hogy a néző maga is az udvar terében érezze magát. Középen egy világítóablak, balra egy lépcsőházból kilépő nő. S ellenpontként egy falikút. A művész színesre patinázta az érmet, ezáltal a plasztikai formák további hangsúlyt kaptak. A Sikátor című érmen, a fentiekhez hasonlóan, kevés motívummal eleveníti föl a munkásnegyedek világát. Az élő alakok révén az épület kiszögellése, íve, az ablakrészletek élettel telnek meg. A felület gondos kidolgozása, cizellálása következtében az érem „elbeszélő" jellege domborodik ki. A várost nemcsak épületei, lakói jelenítik meg, hanem elválaszthatatlan tőle történelme, irodalma is. Ezért kapcsolódik az előzőkhöz a Krúdy Gyula által ihletett érem. Czinder Antal ezzel az alkotással a tradicionális éremfelfogás ellen foglalt állást. A mű alakja nem szabályos kör, hanem amorf. A felszín síkját alaposan megmozgatta: a síkok ritmusa a tér érzetét kelti. Az így kialakított térben áll a magányos író — fején kalap, kezében sétapálca —, éppen amint margitszigeti sétájára indul. A mellette lévő fa érzelemképző elem, az életműre utalva, sejtelmessé teszi a hangulatot. Ember és fa motívumának összekapcsolását más Czinder-érmeken is megtalálhatjuk, ez az ember és a természet téri viszonylatainak vizsgálatából ered. Czinder Antal város témájú érmei, a szociológiai mondanivalón túl, a tér, vagyis a modern életérzés problémáival is foglalkoznak. L. Kovásznai Viktória Józsefváros Sikátor Udvar Szabó Mihály felvétele 23 Cz'mder