Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Beliczay László: Kézművesek háza Óbudán

Téves szövegű emléktábla a Margit­szigeten ©A Margitsziget északi és dé­li csúcsát összekötő autó­úton az Árpád-híd felé ha­ladva a jobb oldalon, a Szi­get közepe táján, épületrom tűnik szemünkbe. 1967-ben a következő szö­vegű emléktáblát helyezték el a góti­kus ablaknyílásokkal ékes, magas rom­falon : "A XIII. század második felében ide é­pült a ferencrendiek kolostora. A XIV. századi átalakitások során templomát toronnyal bővítették. A kolostor romjaira épült az egykori nádori nyaraló,melyből szálló lett. Itt élt és alkotott 1918 és 1930 között Krúdy Gyula. Hosszabb­-rövidebb ideig Bródy Sándor, Kárpáti Aurél, Révész Béla és Szép Ernő is. A szállodát 1949-ben lebontották,, Az idézett szövegben téves meg­állapítások is vannak. Márpedig az emléktáblák szövegének pontosnak kell lennie. Az 1272-ben épült, s a következő században templommal bővült klast­rom a török megszállás idején lett rommá. A szigetet az 1790-es évek végén József nádor, érte egy másik uradalmát adva, „magához váltotta". Ezután a ferences templomrom északi falánál, annak külső oldalán, a kolostor ölnyi vastag alapfalaira, annak szerte heverő köveit is felhasználva, nyaralót építtetett. 1800-ban ide hozta első fe­leségét, Alexandra Pavlovnát. 1814-ben itt látta vendégül a „szent szövet­ség" három tagját: az orosz cárt, a porosz királyt és Ferenc császárt. A szabadságharcig itt töltötte a nyarat családjával. Utódai bérbeadták a Mar­gitszigetet. Csak az abszolutizmus eny­hülésével vette részben saját kezelés­be a nádor fia, József főherceg. Amikor a múlt század végén lakatlan maradt a „nádorlak", különböző célokra adták bérbe. Volt itt bálterem, vívóterem és egy részében magánvilla. 1908-ban vet­te meg az egész szigetet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Később a nádor­lakban bérlakásokat alakítottak ki. Nevezték még mindig „kastély"-nak is; 1928-ig, amíg a lóvasút járt, a,.Kas­tély megálló" neve emlékeztetett a múltra. Krúdy Gyula 1918 őszétől 1930 tava­száig lakott az egyik lakásban, második feleségével és legkisebb lányával, Zsu­zsával. (3-3 lakás volt a földszinten és az emeleten.) Itt írta a Szent Margit leánya, a Hét bagoly, az Asszonyságok díja című regényeit, A tegnapok köd­lovagjai emlékezéseit, az Álmosköny­vet és számtalan novellát. 1921-ben itt szerkesztette (és nagyrészt írta is) a rövidéletű Szigeti Séták című folyó­iratát. „Csodálatos kalamusából szivárványos mesék hétszínű tentája kacskaringózik a fehér papírra" — írja Krúdyról Kár­páti Aurél, amikor éjszakánként haza­térőben elmegy a lóvasúttal az író még világos ablaka előtt. ,.Azután meg hosszúkat, nagyokat le­het aludni abban a százesztendős ház­ban, amelyet a Margitsziget közepére még a hajdani nádorispán épített. Nyá­ron a fecskék, télen a fekete varjak ülnek az ereszre . . . ősszel száraz levelek jártak forgótáncot udvarán, . . . kora­tavasszal bokrai közt gyengéd kis virá­gok nyújtották fejüket" — mesélte Krúdy a poétikus, lelkének való ház­ról. De 1930-ban felmondták a lakást. A nádorlak, „a szigeti házak öregapja", még sokféle szerepet vitt a Sziget életében. Volt Flóris cukrászda és volt Póló bár is. Szálloda azonban sohasem volt. Az irodalmi Kisszálló a Margitsziget csúcsa táján, a mai Árpád-híd közelé­ben állt, a Margit-fürdő mögött. A gyógyforrást 1866-ban fúrták Zsig­mond/ Vilmos irányításával, a fürdő­épületet 1869-ben emelte Ybl Miklós. A Kisszálló is a hatvanas években épült. A Nagyszálló felépítése után (1873) már nem fordítottak rá gondot, kopott lett és így igen olcsó. Mögötte, a Sziget legvégén falusias hangulat uralkodott, volt ott jégverem, tehénistálló, sőt, szénakazal is. A rozoga, zöldzsalus épü­letet jobbára bohémek lakták, né­melyek nyáron, mások télen. Itt telelt, ahogy Lyra című kötetében leírta, Bródy Sándor, húsz éven át. Akkor köl­tözött ki a Kisszállóba, amikor meg­jöttek a vadkacsák és télnek vetkőzött a Sziget. Főzte a kis vaskályhán csodá­latos gulyásait, amelyekre büszkébb volt mint írásaira. Révész Béla is lakott itt. Kárpáti Aurél is télen időzött itt szívesen, ahogyan Kaláris című köteté­ben írja: „Amikor fehér december pipál az óbudai hegyek fölött." Szép Ernő is élt a Nagyszállóban és, amikor pénze elfogyott, a Kisszállóban is. Cikksoro­zatok és versek rögzítik élményeit. Krúdy Gyula is tartózkodott átmeneti­leg mindkettőben, mielőtt a nádorlak­ban megtelepedett. Eddig a táblán szereplő írók. — De megörökítették mások is itt gyűjtött emlékeiket. Molnár Ferenc is vagy húsz éven át járt ide vissza (volt, hogy csak tizedmagával lakta a szállót), de vidám napok mind ig adódtak. (Lásd Gőzoszlop című kötetét). Hunyady Sándor így írt: „A Kisszállóban volt egy apró szobám, ahol a fogkefe befagyott a pohárba, mert nem volt tüzelőm. Csuzlival varjút lőt­tünk, és Helyes Gyuri bácsi, aki egykor Arany Jánost szolgálta ki, megtanított rá, hogy kell megsütni. Helyes György a Nagyszállóban volt Arany idejében kis­inas, idős korára a Kisszálló portása és mindenese lett. De éhesen és dideregve is boldog voltam". Lestyán Sándor mély nosztalgiával emlékezik vissza itteni tartózkodá­saira, Nagy Lajos a Menekülő ember című önéletrajzában is szerepel a Kis­szálló. Törzs Kálmán újságírótól, a Margitsziget múltszázadi krónikásától Szomory Dezsőig még sok író, bohém lakta a Kisszállót. Végül az épület el­öregedett, hullott vakolata, repedeztek falai — lebontották. Helyére épült a harmicas évek végén a Dália szálló, amelyet a háborúban lebombáztak. Most odáig terjed az új termál szálló épülete. A téves szövegű tábla mutat­ja, hogy lassan emléke is feledésbe merül. Konrádynédr. Gálos Magda A margitszigeti Kisszálloda 34 A nádorlak az 1800-as évek

Next

/
Oldalképek
Tartalom