Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Konrádyné dr. Gálos Magda: Nyugat Irodalmi Emlékmúzeum

Konródyné dr. Gálos Magda Nyugat Irodalmi Emlékmúzeum A Nyugat című folyóirat harminchárom évig tartó, harcos életét mutatja be — immár történelmi távlatból — a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a Városmajor utca 48/b. számú házban december végén megnyíló Nyugat Irodalmi Emlékmúzeuma. Az érdekes, művészien modern ház, amelyben ez a múzeum otthont lelt, Bäsch Lóránt, az egykori Baumgarten irodalmi alapítvány jogtanácsosának tulajdona volt. Ö szánta lakását a nemes célra. Ez azért is megkapó, mert a Nyugat nagyjai sokszor megfordultak itt. (Babits Mihály verset is írt a tetőteraszon.) Az épületet Vágó József, a genfi ENSZ palota tervezője elgondolása szerint fia, Vágó Péter építette. Az Emlékmúzeum célja, hogy a folyóirat megindulásának hetvenedik évfordulójára méltó kép táruljon a ma közönsége elé a Nyugat-ról. * A folyóirat évi 24 számban jelent meg. 1908-tól 1941-ig (kényszerű megszűnéséig) el nem lankadó hévvel csatázott a békéért, a humanizmusért, a magyar társadalmi és kulturális élet megújulásáért, irodalmunk szabadságáért és az európai irodalomba való beilleszkedéséért. Csatázott a szó szoros értelmében. Indulása idején az epigonokkal, akik meg akarták állítani az időt, és rá sem hederítettek a fiatalokra. „A Nyugat azért jött létre — mondta Babits Mihály —, mert az előttünk járó generáció tudni sem akart rólunk". Pedig: „Üj irodalom bontotta virágját, mely rózsát, rongyot a nevén nevez. Az igazság szava volt ez az Új-ság." Megcibálták az Akadémia dicsfényét, „hogy tiisszögtek belé nagy emberek", és nem fogadták el a Petőfitársaság csalhatatlanságát, „hol diszmagyarba búvik a középszer" . . . (Somlyó Zoltán: Nyitott könyv) A lap indulásakor még rendszeres szerkesztői helyiségekre sem futotta. Első szerkesztője, Osvát Ernő, ott ült a Newyork Kávéház egyik asztalánál a karzaton (ma emléktábla jelöli helyét, és a kávéház mögötti utcát róla nevezték el). Zsongott körötte „az írósüvölvények" hada. Lázasan lapozott a kéziratok tömegében, felfedezői szenvedéllyel tartotta számon az új és legújabb tehetségeket. Felfedezettjei között csak elvétve akadt egy-egy, akinek nevét belepte azóta a feledés. Itt fogadta el közlésre Kosztolányi első versciklusát, A szegény kisgyer-A századforduló és századunk elejének társadalmi forrongásai, ellentmondásai közepette, a szellemi szomjúságban már több folyóirat született. A Hét, a Jövendő, a Magyar Géniusz — mind a Nyugat előzményei voltak. A Nyugat vezéralakja az „új időknek új dalaival" irodalmunkba robbanó Ady Endre volt, s az maradt élete végéig. A folyóirat maga köré vonzotta a tehetséges fiatalokat, akiket a mai irodalomtörténet „a nagy nemzedék" névvel emleget. mek panaszai-t. Móricz maga írta meg, hogyan vette át tőle ugyanitt a Hét krajcár-t, mely írói pályáján elindította. Itt rostokolt mellette nap mint nap két kedvelt írója: Gellért Oszkár és Füst Milán. A Nyugat egyre megbecsültebb lett a haladó gondolkodású körökben. Adynak összesen majd félezer verse jelent meg hasábjain. Juhász Gyula, Babits Mihály versei, Kaffka Margit írásai, Krúdy novellák, Karinthy szatírák, az akkor még nagybányai festőnövendék Tersánszky Józsi Jenő első próbálkozásai, Heltai könnyed sorai, Szép Ernő Irka-firká-ja mellett Nagy Lajos olyan novellái jelentek meg, melyekben mindent el mert mondani. Schöpfiin Aladár kérlelhetetlenül tárgyilagos kritikái fényszóróként pásztázták át az irodalmat. Magyar és külföldi szépirodalmon kívül irodalomtörténeti, filozófiai, társadalomtudományi, nyelvészeti, természettudományi cikkek számára, s a legmodernebb művészet megvitatására is jutott hely. Méltatták a Nyolcak még el nem ismert festészetét, kiálltak Bartók és Kodály mellett. Ki tudná egy cikkben felsorakoztatni csak első írógárdáját? Osvát annyira becsülte felfedezettjeit, hogy ő maga nem is írt többet, nehogy a helyet elvegye előlük, és éjszakákon át buzdította, tanította őket, korrigált velük együtt. „Általa emberibbek, igazságosabbak lettünk másokkal szemben, s magunk iránt nagyobb követelményeket igvekeztiink támasztani" — írta Kosztolányi, és versbe is foglalta: Itt ültünk boldogan, s haragos szavainkban bombák aludtak és egy új kor lelke éledt . . . (Newyork, te kávéház . ..) Mi voltunk, új költők, erénytelen Korunknak sok hős, ifjú Messiása . . . (Tóth Árpád: Levél Osvát Ernőhöz) A Zeneakadémián rendezett Nyugat-esten, balról jobbra: Hevesi András, Lengyel Menyhért, Ascher Oszkár, Erdélyi József. Szép Ernő, Gellért Oszkár, Móricz Zsigmond, Laczkó Géza, Babits Mihály, Tóth Aladár, Török Sophie, Schöpfiin Aladár, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes (1933.)