Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Emlékezés Marsigli tábornokra

A két vezér Marsiglit a Buda elleni ostrom harci müveinek, sáncainak, ágyúállásai kijelölésének munkájával bízza meg. Nem Marsiglin, hanem az egymással torzsalkodó vezéreken, a rossz utánpótláson, az éhínségen, járványokon múlik, hogy ez az 1684. évi ostrom meghiúsul. Novemberre — Marsigli legnagyobb elkeseredésérc — tétlenül vonulnak el Buda falai alól. Marsigli Bécsben telel, bajait kúrálják. Közben terveket kovácsol. Részt vesz a császári tüzérség reorganizálásában. Bécsben új ágyúkat, korszerű fegyvereket gyártanak, részben az ö felügyelete alatt s az ö javaslatai alapján. „Az uralkodóháznak aligha volt valaha is jobb lőfelszerelése, mint amilyen most készül" — írja, nem csekély büszkeséggel és bizakodással. 1685 tavaszán a győri, az esztergomi és a visegrádi vár erődítéseit vizsgálja felül. A Haditanács ezredesi rangra emeli. Esztergom erődítményeinek megújítása után a török Érsekújvár alá parancsolják. Itt Marsigli cselesen elvezetteti a vár vizesárkának vizét. Majd három nap alatt, a török ágyútűz ellenére, a várral szemközt egy magaslatot domboltat fel. Innen kezdi meg Üjvár lövetését. A török augusztus 19-én kapitulál. Marsigli elsőként rohan be a várba, s egy lehulló kő megsebesíti. Orrán, száján vérezve zuhan bele a várárokba. Hetekig tartó lázas betegséget kap. Sopronban s Bécsben telel. Betegsége ellenére, egy ízben Székesfehérvár felé vonul, hogy a török itteni erejéről információkat szerezzen. Az 16S6. évi nagy ostrom hőse 1686 tavaszán megindul a nagy felszabadító hadjárat. Marsiglit az ostromműveletek, illetve az erődítési munkálatok főfelügyelőjévé nevezik ki. Fizetése havi 150 forint. Rangja: „Inspektor über die Feldarbeiten." Üjra összefoglalja budai ismereteit, felhasználja egy Budáról újabban szabadult katona tájékoztatását is, s részletes előterjesztést tesz Buda ostromára. Lotharingiai Károly fővezér oly nagyra értékeli Marsigli elaborátumát, hogy megparancsolja neki a teljes titoktartást: senkinek nem szabad e tervek felől szólnia, vagy írnia! Marsigli betegen követi a fővezért a felhévízi táborba. Alighanem a felhévízi források gyógyvizével kúrálgatják. Szemtanúja annak a civakodásnak, amely lotharingiai Károly és a bajor választófejedelem között kirobban. Utóbb — írja Marsigli — világossá válik: ha a két vezér közt nem tör ki ez a stratégiai vita, egy hónappal rövidebb idő alatt és sokkal kevesebb vérrel lehetett volna megvenni Buda várát. Június 17-én a bajor fejedelem elfoglalja Pestet. Lotharingiai Károly viszont — Marsigli tanácsára — a Vízivárost löveti s annak falait igyekszik aláaknáztatni. Marsigli három álló napon keresztül maga kémleli a Víziváros bástyáinak gyenge pontjait. Július 24-én kerül sor a Víziváros ellen intézett főrohamra. Marsigli szüntelen a futóárkokat járja. Kitartása, hősies szorgalma mindenkit lenyűgözött. Halálmegvető bátorságát vérrel pecsételi: egy török kartácslövés összezúzza jobb karját. Sebesülése láttán halálhíre kél. A hír eljut Bécsbe, s „az udvarnál is mindenki megsiratta, aki ismerte". Ám Marsiglit kemény fából faragták. Két hét múlva lábra áll, s újra ott dolgozik Lotharingiai Károly vezérkarában. A táborban már közkézen forognak azok a térképek, amelyeket Marsigli — a hajdani budai törökrab — Budáról készített. A Corvinák megmentője 1686. szeptember 2-án, a győzelem napján Marsigli — pár katonájával s néhány török fogollyal mint kalauzzal — bejárja az égő, füstölgő Buda várát. Elsősorban a palota, annak arzenálja, Mátyás fegyvertermei érdeklik. De még ezeknél is jobban az: mi lett azokkal a Corvina-kódexekkel, amelyek Budán megmaradtak ? Hiszen ezeket még az erdélyi fejedelmek is látták, s Rákóczi György is meg akarta szerezni! A palota nyugati szárnyának pincéiben végül ráakad azokra a kódexekre, amelyeket a Jagellók nem herdáltak el. Ezeknek megmentését mi magyarok egyes-egyedül Marsiglinak köszönhetjük! De összeszedette a budai Várban s a városban feltalálható török iratanyagot is. Közöttük kiváltképpen becses néhány — török hadmérnökök által készített — budai helyszínrajz. Ezeknek a várostörténész, de a régész is mindmáig éppen akkora hasznát látja, mint azoknak a helyszínrajzoknak, amelyeket 1686/ 87-ben a felszabadító sereg műszaki tisztjei vetettek papírra. A Corvinák feltalálásáról Marsigli nyomban beszámolót is írt. <Discorso intorno alia Libreria famosa di Buda. Közli: Hevesy, A de: La bibliothéque du roi Matthias Corvin. Paris, 1923.) Az a ritka típusú alkotó ember, akinél a megragadás és a kifejezés azonos! Még égnek a visszaszerzett Buda házai, amikor — az utolsó pillanatban! — papírra veti: hol mi állt a közép- és törökkori Buda várában ? Így tudjuk meg Marsigli — térképpel kísért — feljegyzéseiből, hogy Budának huszonhárom mecsetje volt. Hogy a török kilenc hévizes fürdőt használt Budán (többet, mint ahány melegvizű budai fürdőnk ma van!). Leírja, milyenek voltak Mátyás király fegyvertermei. Milyenek azok a budai jégvermek, amelyekből nyáron mindenki kétszer ingyen kaphatott jeget. Ö írja le Buda régi várkapuit, ahol a vándor a török időkben mindenkor jégbe hűtött vízzel olthatta szomját. Megemlékezik a törökök népkonyhájáról is, ahol a város szegényei s az utasok minden pénteken (ez az Iszlám vasárnapja) ingyen cipót, rizst és gyertyát kaptak. ír a Buda és Pest látképe 1684-ben. Ismeretlen német mester műve (részlet; Buda 1686-os ostroma. Ismeretlen német mester metszete (részlet) 40