Budapest, 1977. (15. évfolyam)

9. szám szeptember - Beszélgetés Tóth Ferenccel a tanácsi ipar fejlődéséről

II tanácsi ipar fejlődése Beszélgetés Tóth Ferenccel Húsz vállalat tartozik a Fővárosi Tanács V. B. Ipari Főosztályának felügyelete alá. Árutermelést folytatnak, egyedi termékeket gyártanak, szolgáltatásokat végeznek a lakosság részére, szervezik egyes rétegek (csökkent munkaképességűek, bedolgozók) foglalkoztatását stb. E széles körű tevékenységről nyilatkozik Tóth Ferenc,' a Fővárosi Tanács V. B. Ipari Főosztálya vezetője. A tanácsi vállalatok a negyedik ötéves terv időszakában eredményesen oldották meg alapvető feladataikat. A fejlesztések nyomán, valamint a gazdaságtalan termelés visszaszorítása, a hatékonyság növelése, a munka- és üzemszervezés javítása következtében általában túlteljesítették a terv számait. A termelés volumene 1977-/975 között kb. 38 százalékkal emelkedett, a létszám 11 százalékos csökkenése mellett — tehát az emelkedés egyértelműen a hatékonyság és a termelékenység következménye volt. A tervidőszak alatt valamenynyi vállalat gazdaságosan működött, nőtt a vállalatok nyeresége, s a nagyobb nyereségből növelni tudták fejlesztési és részesedési alapjukat. A hazai igények kielégítése mellett a tanácsi ipar exportja több mint másfélszeresére növekedett: az évi 730 — 800 millió forintos export az árutermelő vállalatok össztermelésének mintegy 20 százalékát tette ki. A negyedik ötéves terv idején a 254 millió forintos tanácsi fejlesztési alapból a legnagyobb összeg — 185 millió forint — a fővárosi sütőiparnak jutott. A sütőiparban összesen mintegy 414 milliót fordítottak fejlesztésre, ebből felépült a csepeli Kenyérgyár, az óbudai és az újpalotai lakótelep új sütőüzeme, sor került a Százados úti kenyérgyár rekonstrukciójára és sok helyen az elavult gépi berendezések cseréjére. A tervidőszak alatt a tanácsi vállalatok 153 millió forintot kaptak a szolgáltatásfejlesztési alapból. Ebből mindenekelőtt a Fővárosi Patyolat Vállalat, valamint a JAVSZER, a Mértékutáni Cipőkészítő Vállalat, a Vegyesipari Javító Vállalat és a Takarító Vállalat részesedett. Az ipari javító-szolgáltató tevékenység teljesítménye kb. 25 százalékkal haladta meg a harmadik ötéves tervidőszakét; ez mintegy hárommilliárd 700 millió forint értékű lakossági szolgáltatást jelentett. A négy kiemelt szolgáltatási tevékenység — a textiltisztítás, a lakáskarbantartás, a gépkocsijavítás s az elektromos készülékek és háztartási gépek javítása — terén 45 százalékos fejlesztést sikerült elérnünk. A textiltisztításban bevezették a szekrény-rendszert, az ágyneműkölcsönzést, a mosás-kapacitás körülbelül a kétszeresére nőtt. Az elektroakusztikai berendezések javításában elterjedt az átalánydíjas karbantartás, a felvevőhálózat csaknem megkétszereződött. A lakáskarbantartás a tervezetthez képest csak mérsékelten fejlődött. A gépkocsijavítás és -karbantartás ellátására modern, jól felszerelt javító- és szervizhálózatot hoztunk létre. Az ötödik ötéves tervidőszakra — a létszámcsökkenés ellenére — 21 százalékos termelési értéknövekedést tervezünk a termelő ágazatban; ezt teljes mértékben a termelékenység növelésével kívánjuk elérni. A tanácsi iparban 40 400 ember dolgozik. Az ipari termelőágazatban mintegy 7 ezerrel csökken a létszám, ugyanakkor kb. 2 600-zal növelnünk kell a dolgozók számát a tanácsi építőiparban, a szolgáltatóiparban, az élelmiszeriparban és a Patyolat Vállalatnál. A teljes létszámcsökkenés ilyenformán 4 400-ra tehető. A Fővárosi Sütőipari Vállalat fejlesztésére továbbra is jelentős anyagi eszközöket fordítunk. Le kell bontani a korszerűtlenné vált Petneházy utcai kenyérgyárat, 22 sütőüzemet, s több elavult, kis üzemben ki kell cserélni a kemencéket. Az így kieső kapacitást újabb beruházásokkal kell pótolni, a munkaerőhiányt gépesítéssel ellensúlyozni, úgy, hogy közben javuljon a péktermékek minősége. A mintegy 648 milliós beruházási keretből felépül a békásmegyeri és az észak-pesti kenyérgyár, a lágymányosi süteménysütő üzem; sor kerül az elavult üzemek rekonstrukciójára, gépkocsik vásárlására stb. Ha terveinket sikerül megvalósítani, öt év alatt kb. 30 százalékkal nő a lakossági szolgáltatások összértéke. 708 millió forint áll rendelkezésre a fővárosi ipari javító szolgáltatások fejlesztésére. Központi támogatással együtt kb. egymilliárd 420 millió forintot költhetünk beruházásokra. A textiltisztításra 427 millió forintot fordítunk. Arra törekszünk, hogy kiépítsük a nagyüzemi tisztító bázist, kialakítsuk a mosó- és vegytisztító szalonok széles körű hálózatát; emellett elkezdjük a kis mosodák telepítését. A személygépkocsi- és motorkerékpárjavitás kapacitásának bővítésére 431 millió forint áll rendelkezésre. Ebből öt új szerviz építése, s öt meglevő szerviz bővítése oldható meg. Az építőipari, lakáskarbantartó szolgáltatás fejlesztése érdekében — az építőipari KISZÖV javaslata alapján — a karbantartó szövetkezetek társulásával diszpécserszolgálatot szefveztek, amely 10—15 szervizkocsival járja a várost, és soron kívül elvégzi a lakosság részére a kisebb, sürgős javítási munkákat. Az építőipari szolgáltatás fejlesztésére 210 millió forintot költhetünk. A híradástechnikai cikkek és a háztartási gépek javítása terén folytatjuk a központi bázisok kiépítését, mintegy 100 millió forintos költséggel. Az összeg nagyobb részét a belső kerületek javító szolgáltatásának fejlesztésére használjuk fel. Kb. 20 milliót fordítunk új szervizek létesítésére s a régiek bővítésére. A ruházati méretes és javító szolgáltatás iránt évről-évre csökken az érdeklődés, mivel a konfekcióipar mind igényesebb ruházati cikkeket kínál. A tervidőszakban kb. 20 millió forint költséggel tíz gyorsjavító cipőszalont hozunk létre és egy ortopéd-cipőkészítő üzemet létesítünk. A takarítás, valamint a varró- és kötőgép-javító kapacitás fejlesztése is szerepel tervünkben. A fotózásban hirtelen megnőtt a színes filmek, a diafilmek iránti kereslet; a fejlesztési alapból 35 millió forinttal támogatjuk a fotóberuházásokat. A fővárosi fodrászüzlet-hálózat — a lakótelepiek kivételével elavult. 45 millió forintot fordítunk 200 fodrászüzlet felújítására. Az ötödik ötéves tervidőszakban az épülő tanácsi lakótelepeken, az egyéb állami lakótelepeken és a magánerős telepszerű építkezéseken a lakáscélcsoport-keretből ezer lakásonként 350 négyzetméter alapterületű szolgáltatóipari létesítményt építhetünk. A kerületi tanácsokkal együttműködve oldjuk meg a szolgáltató felvevőhelyek terveztetését, kijelölését, fejlesztését. Ilyenformán körülbelül 200 új felvevőhelyet hozunk létre; viszont a szanálások során legalább 40 felvevőhelyet meg kell szüntetni. A budapesti agglomeráció szelektív és intenzív fejlesztésére vonatkozó irányelvek 15 évre határozzák meg a tennivalókat. Az irányelvek alapján vállalataink is elkészítették öt évre szóló, a szelektív és intenzív fejlesztési feladatokat tartalmazó intézkedési tervüket. Budapesten a 20 tanácsi vállalat több mint 1300 telephelyen működik. Ezek közül 117 nem felel meg a szociális követelményeknek, a munkakörülmények egészségtelenek, 27 telep például pincében van elhelyezve. Vannak olyan telepek is, amelyeket a gyártmányok jellege vagy a szanálások miatt ajánlatos felszámolni, öt év alatt 150— 160 ilyen telephely megszüntetését tervezzük. Emellett az iparpolitikai irányelvek értelmében folyamatosan vidékre telepítjük azokat az üzemeket, amelyeknek termékeit mind a hazai, mind az exportpiac igényli. 1980-ig összesen 22 ilyen üzemet kell kitelepítenünk. Vállalatok összevonására és profilrendezésekre is sor kerül. A telephelyek koncentrálása, az egészségtelen telepek felszámolása révén 1976-ban 88-cal csökkent a telephelyek száma. A gyártmányszelekció, a telephelyi koncentrálások, a vállalatátadások, az intenzív fejlesztések következtében a budapesti tanácsi iparon belül tavaly 4554-gyel mérséklődött a létszám. Az 1977-es tervek általában jobbak, reálisabbak, mint a tavalyiak. A vállalatok többsége a termelési érték és a hatékonyság meghatározásakor messzemenően figyelembe vette a népgazdaság követelményeit. A terv főbb mutatói megegyeznek az ötödik ötéves terv 1977-re vonatkozó ütemezésével. A vállalatok felmérték létszámlehetőségeiket, számoltak a szelektív feladatok megvalósításával felszabaduló munkaerővel is. Összegezve: 1976—1980 között valamennyi tanácsi vállalatnál sor kerül kisebb-nagyobb fejlesztésre, az árualapellátás és a fejlettebb szolgáltatás biztosítása érdekében. A fejlesztések főként saját erőforrásokból, intenzív irányban történnek. Aza célunk, hogy növekedjék a lakosság részére nyújtott szolgáltatások értéke és mértéke, csökkenjenek a vállalási határidők, kevesebb legyen a panasz, bővüljön, korszerűsödjék a felvevő hálózat, javuljon valamennyi szolgáltatás minősége — mondta befejezésül Tóth Ferenc. Sz. G. 8