Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Heim Ernő: Környezetvédelem - házunktáján

FÓRUM Heim Ernő Környezetvédelem „Budapest Európa egyik legszebb városa!" — halljuk az udvarias idegenektől és mondjuk gyakorta magunk is. Ámde vigyázzunk ! Vajon nem válik-e lassan ez a megállapítás csupán közhellyé? Mert ha történetesen egyegy emléktáblával megjelölt műemléképület, vagy már városképi értékké érlelődött patinás bérpalota, illetőleg bármelyik egyszerű bérház szépen felújított homlokzata mögött ezek omladozó, vedlett kapualját, piszkos, szemetes lépcsőházát és lommal, törmelékkel telehordott udvarát is meglátjuk, előbbi büszke kijelentésünket kénytelenek leszünk megkérdőjelezni. Hiszen a látvány, mely elénk tárul, megdöbbentő! Annál inkább az, minthogy a széttört stukkók, márványbalusztrádok és oszlopok, az elgörbült kovácsoltvas kandeláberek, a külső, durva vezetékkel sűrűn átszőtt, keresztül-kasul vé -sett, szétroncsolt figurális frízek és a boltozatok levert sgraffito falfestései már nem a háborúnak, hanem kizárólag a magunk nemtörődömségének és felelőtlenségének szomorú tanúbizonyságai. De válaszra vár az elsőből következő második kérdés is: mi lehet az oka ennek a még ma is vészesen tovább burjánzó folyamatnak? Sokféle felelet kínálkozik. Elképzelhető például, hogy az a közömbösség, amellyel minden múlt-Felirat figyelmeztet: „Műemlék! Járművel behajtani tilos!' kapurácsnak csupán töredezett felső része maradt meg de az öntöttvas ... és az udvar: életveszélyt elhárító ácsolat, pusztuló architektúra, szemét és törmelék Csigó László felvételei A szabadon felfüggesztett vezetékek, a barbár falvésések a művészi falfelületeken lassan végleg eltüntetik, ami szép és értékes volt