Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Berkovits György: A külváros külvárosa

Nem szeretném elmulasztani a Csepel határát vagy a Halásztelket jelző táblát, mert csak a táblák igazítanak el biztosan afelől, hol vagyok. A Csepel peremén épült kertes házak ugyanis igazán nem sokban különböznek a halásztelkiektől. Igaz, Csepel és Halásztelek között hivatalosan 7—8 kilométer távolság van, s összefüggően beépített terület sem kíséri az országutat, mégis az imitt-amott elszórtan feltünedező házak miatt az idegen úgy érzi, Csepelt elhagyva és Halásztelekre érve, mintha ugyanazon a településen járna. Mintha a külváros külvárosába ért volna. A 200 éves falu feltámadása Kétszáz évvel ezelőtt a Duna áradása elmosott egy Csepelszigeti kis falut, amely a levéltárak tanúsága szerint a Halásztelek nevet viselte. Helyén újabb község nem támadt fel, egészen 1950-ig. Addig puszta, major, telep maradt, s közigazgatásilag Tökölhöz tartozott. Pusztai cselédek éltek itt a hagyományos közös pusztai cselédházakban, még a 40-es évek elején is. A birtokosok kastélynak nevezett kisebb udvarházakban laktak; de nem állandóan. A legnagyobb birtok felett a kincstár rendelkezett. A századfordulón nem lakott ezen a pusztán — Hermina majorban — 100 cseléd sem. Búzát, kukoricát, árpát termeltek, s a hagyományos gazdálkodáshoz nem volt szükség több munkaerőre. A 20-as években néhány birtokos modernizálta gazdaságát: gyümölcsöst telepítettek — barackot, körtét, almát — és bevezették az öntözést; a koronauradalom pedig korszerűsítette tehenészetét. De 1920-ban is még csak 250 cselédet alkalmaztak. A válságos 30-as években a birtokosok inkább parcellázás-Berkovits György A külváros külvárosa ba kezdtek, semhogy folytassák a gazdálkodást. A parcellák azonban nem fogytak. Hiába törekedtek arra, hogy a majorból telep legyen — ekkor nevezték el Hermina telepnek —, a lakosság ismét csökkent: 1941-ben 114-re apadt, azaz a század eleji létszámra. A majorban feleslegessé vált cselédek tekintélyes része ugyanis a csepeli gyárakban helyezkedett el s be is költözött Csepelre. Lehet, hogy azért sem építkeztek a rosszemlékű földekből kiszakított parcellákra, mert a major település-jellege nem bontakozott ki. Az a néhány igénytelen, vertfalú és vályogház is egymástól távol épült fel. A 40-es évek elején egy beépített házhelyre 10 üres jutott. Nem volt hát ez igazi telep, inkább csak tanyabokrok laza halmaza. Végül is Hermina telep fejlődését a tőle néhány kilométerre fekvő Szilágyi telepen (a mai Szigethalom területén) 1941-ben felépült Dunai Repülőgépgyár segítette elő. A jelentős hadiüzemhez jó utat építettek, az út Csepelt kötötte össze a gyárral — és áthaladt Hermina telepen is. Bevezették a rendszeres autóbuszközlekedést; kezdetben naponta háromszor fordult a busz Hermina telep és Csepel között. Emellett a háborús konjunktúra a csepeli nagyüzemek létszámát jócskán felduzzasztottá, s a vidéktől felkerült munkások egy része is Hermina telepre szorult, ahol még mindig bőven akadt szabad parcella, építkezhetett, aki akart. A telep kezdett faluhoz hasonlítani. 1943-ban Weiss Manfréd üzemet épített a telepen, hogy értékes szerszámgépeit megmentse, ide elrejtse. Egy év múlva a 100 munkással dolgozó kis gyárat és a Dunai Repülőgépgyárat lebom-LUGOSSY ISTVÁN felvételei 34