Budapest, 1975. (13. évfolyam)

6. szám június - Vizy László: A pesti Duna-part

Eredeti korlát és lámpaoszlop részlet A pesti Duna-part további sorsa a budapesti városrendezés egyik legfontosabb feladata, mely az építészeti problémák egész sorát veti fel. Itt egy adott létesítmény építését a szakemberek és a közvélemény megkülönböztetettérdeklődése kíséri. Ez történt az új Duna szálló esetében is. A szálló építését mintegy két évtizedes tervezési időszak előzte meg; a gazdasági lehetőségek és a tervezési programok változása szerint számos megoldás született. A terveket és elképzeléseket ebben az időben elsősorban az építész és városrendező szakemberek élénk vitája kísérte. S amikor a Hotel Duna-Intercontinental szálló épült, olyannyira megmozdult a közvélemény, hogy a Magyar Nemzet cikksorozatot indított, melyben szakemberek és érdeklődők egyaránt kifejthették álláspontjukat. Most, a szállodasor építésének tervbe vett folytatásakor a pesti Duna-part városrendezési és építészeti kérdései ismét előtérbe kerültek. A Budapest folyóirat hasábjain Preisich Gábor, Radnai Lóránt és Heim Ernő elemezték a Duna-part Lánchíd és Erzsébet-híd közötti szakaszának városépítészeti és esztétikai kérdéseit. Szeretném a témát megközelíteni egyrészt a Duna-partok beépítése történetének felvázolásával, másrészt kutatni a történeti értékek bemutatásának lehetőségeit. A modern városépítészeti elképzelések és a műemlékvédelem korszerű elveinek együttes alkalmazása teremthet csak reális alapot a pesti Duna-part továbbépítéséhez. A városrendezés egész társadalmunkat közvetlenül érinti — ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk —; a város építése, fejlődése társadalmunk szükségletének és lehetőségének eredménye. Budapest világhírű természet-adta panorámájának művi szépítése és gazdagítása éppen a Duna-partok esetében minduntalan felveti az ember, a társadalom és a természet kapcsolatának rendkívül összetett problémáját. A Duna két partján épült Budapest ember alkotta környezetével, hídjaival és épületeivel a táj és az ember kapcsolatának harmonikus egységét teremtette meg. A pesti Duna-parton szemmel kísérhetjük kétezer év történetét. A feltáruló látvány Buda felől nézve vagy a Dunáról szemlélve híven tükrözi a város fejlődését, múltját, jelenét és jövőjét. A Március 15. téren a római kori castrum falmaradványai, a Belvárosi-templom középkori épülettömbje, a copf stílusú, eklektikusán átalakított Petőfi téri görögkeleti templom, a volt Duna-sor klasszicista házai, a romantikus Vigadó, az eklektikus Duna-part egyetlen épen maradt emléke: a Thonetudvar, a későeklektikus, szecessziós Roosevelt téri épületek és a modern Duna szálló: építészeti egységet alkotnak. A Duna-hidak teremtik meg a táj és az épületek közötti kapcsolatot, mint ahogy Buda és FÓRUM Vizy László A pest városépítészet Pest életét is összekötik. A hidak, amelyek a Duna léptékében épültek, a Duna-partok ritmusának meghatározói s elsődleges szervező elemek a táj és a két város építészeti kapcsolatában. A Duna-hidak együttesének szépsége a világon egyedülálló attrakció, a kor mérnöki építésének csúcsteljesítménye, a természet és az ember alkotásának szintézise. A hidak közötti partszakaszok külön-külön értékelése és az egyes szakaszok kiemelése a hely egyedülálló lehetőségei miatt válik minduntalan szükségessé. A múlt századi Dunaparti szállodasor képe most is kísért — s az Intercontinental építése után modern eszközökkel újrafogalmazott új szállodasor tervei készültek. A hidak közötti partszakaszok azonban a látvány, az élmény, az emberi megismerés folyamatában csak egyes elemek, melyekből a Duna-part képe összetevődik. A folyó dinamikus vonala az egész Duna-part rendező, meghatározó eleme. A hidak, valamint a hidak közötti szakaszok ennek a nagy víziútnak az alárendeltjei. Építészeti képük is a táj, a Duna, a hidak természet és ember alkotta képének függvényében rendeződik tudatunkban. A Duna-part egyetlen szakasza sem szimmetrikus, merev építészeti egység. Szépsége éppen a változatosságban, az egyező, harmonikus elemek, valamint az ellentétes motívumok egységében rejlik. A Dunát átívelő hidak és a két parton települt városok a városrendezés és az építészet, az ember és a társadalom alkotásai. A modern városrendezés alapelvként vallja, hogy a városépítészet az ember célját szolgálja, a társadalom igényének, szükségletének terméke és mint ilyen, társadalompolitikai, várospolitikái" gondolatok hordozója. Ezt a gondolatot — más indítékok alapján — a század elején épült Gresham-palota építésztervezője, Quittner Zsigmond akarva-akaratlan is megfogalmazta: „ ... az intézet az utóbbi időkben annyira megerősödött, hogy szükségesnek tartotta . . . saját palotáról gondoskodni, amely . . . megjelenésésével mintegy képviselje a főváros házsorai között az intézet vagyoni erejét is, s végül állandó szolid reklámul is szolgáljon számára". A város építése, illetőleg helyreállítása a mi számunkra alapvetően fontos társadalmi és politikai feladat. A II. világháború fasiszta rombolása után az ország, a főváros élni akarásának szimbolikus erejű bizonyítéka volt a Duna-hidak újjáépítése. A hidak helyreállításával ismét megteremtődött a közben kétmilliósra duzzadt főváros életének forgalmi feltétele. A további városrendezési problémákat is társadalmunk fő célkitűzéseivel párhuzamosan kell megoldanunk, azt is szemünk előtt tartva, hogy a főváros jelentősebb építményei nem egyszer szimbólummá válnak az egész ország számára (mint ez a Lánchíd, az Országház vagy a Magyar Tudományos Akadémia esetében történt). Az idegenforgalom megnövekedése, az ország gazdasági erejének fellendülése az 1960-as évek végén felvetette az egész országot átfogó és a nemzetközi élettel is kapcsolatot teremtő szállodahálózat kiépítésének gon-J2