Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Heim Ernő: Parkok, ligetek, tavak

FÓRUM EGY VÁROST NEM IS ELSŐSORBAN ÉPÜLETEI, ÚTVONALAI, TEREI tehetnek széppé, de azzá varázsolhatják parkjai, ligetei is. Áll ez pl. a többi között Londonra. Mert bár ez a hatalmas metropolis a maga nemében kétségtelenülegyedülálló, és méreteivel, forgalmával valóban lenyűgöző, mégis szépnek — mint Párizs, Stockholm, Leningrád, vagy akár Budapest — aligha mondható. Mi teszi mégis emberivé? Lehet, hogy erre az [gy felvetett kérdésre a magam válasza többé-kevésbé szubjektívnek tűnik, de az biztos, hogy én London rohanó-fárasztó nyüzsgésében a városjárás folytatásához mindenkor csak azokban a hatalmas parkokban tudtam új erőt nyerni, amelyek a legsivárabb kőrengeteget Is képesek feloldani. Persze parkok máshol, még Pesten is vannak. Amiben azonban a londoni ligetek nyújtotta többlet rejlik, az nem elhelyezkedésük, nem jelentős kiterjedésük adottságából, hanem elsősorban abból ered, hogy valamennyit hol elkeskenyedő, hol kitáruló tavak tarkítják. A tavak által jól kondicionált levegőben mindig üde vegetációt látva ésavízimadarakkal benépesült csillogó víztükröt nézve — bevallom —, nem egyszer kissé irigykedve gondoltam vissza a magunk tavakban oly érthetetlenül szegény parkjaira. Pedig — ha elvétve mégis akad ilyen — mennyire ez adja meg pl. a mi Városligetünknek, sőt még az új Lágymányosi-parknak is tulajdonképpeni egyedi jellegét. Önként felvetődik tehát a kérdés: miért nincs nekünk is több ilyen parkot, ligetet gazdagító tavunk? Persze, nem csupán városkép-alkotó elemként felhasznált, szabályos mértani alakzatú, betonszegéllyel keretezett medencékre, hanem valóban tájat formáló, környezetébe szervesen beilleszkedő és élettel telített tóra gondolok. Olyan természetes jellegű tavakra, amelyek — akár partjukon üldögélve, vagy sétálva, akár csónakázva, vagy a vízben horgászva — egyben a mindinkább bővülő szabadidő napközi szórakozási, üdülési igényeinek változatos kielégítését is biztosítják. Hiszen ennek lehetőségei éppen Budapesten jóformán önként kínálkoznak. Sőt bátran mondhatjuk, nem csupán kínálkoznak, hanem szinte követelményként várják a megvalósítást. Mert vajon nem valóban követelménynek tűnik-e a környezetébe belesimuló és a Tóth Árpád bástyasétányról letekintve is látványos, a városligetivel azonos nagyságú tó például a Vérmezőn? És nem igényeljük-e ilyennek az adottságát — a Népligetről nem is beszélve — pl. a Városmajor-parkban, vagy Kőbányán az egykori Rottenbiller-parkban, a mai Csajkovszkij-kertben? De ugyanígy miért ne oldhatná fel a gyakran amúgy is sivárnak vélt új lakótelepeink néha valóban egyhangú képét egy-egy, azok PARKOK, LIGETEK, TAVAK súlypontjába telepített ligetbe kiválóan beleilleszkedő kisebb-nagyobb tó? Gondoljunk csak akár az Üllői úti József Attila lakótelepnek ma még ki nem alakított központjára, akár a Kelenföldi-lakótelep nyolc hektáros, egyelőre még csupán felvonulási területként használt, egyébként is kissé mélyebben fekvő és így szinte vízgyűjtőként kínálkozó, leendő centrális parkjára. Vagy képzeljük el a XIII. kerületi Thälmann utcai lakótelep szépen feltáruló, közel egy kilométer hosszon kifejtett városképe előtt és a Vasas-sporttelep mögött elterülő, máris oly szépen kibontakozó parkot, amint benne tóvá szélesedik ki a Rákos-patak. ILYEN LEHETŐSÉGEK AZ EGYRE NÖVEKVŐ, TERJESZKEDŐ VÁROSNAK számtalan egyéb, ma még kevésbé ismert tájain is bőven kínálkoznak, [gy pl. az éppen most épülő és eddigi legnagyobb új városrészünk — Újpalota — bizonyára ugyanúgy teljesebb értékűvé válna az itt megfelelően telepített, és mind levegőkondicionáló, mind a buja vegetációt felüdítő, dé nem utolsósorban esztétikai jelentőségű tó létesítésével. Amint egy másik — történetesen éppen legrégibb telepeink egyike —, az úgynevezett Gubacsi-lakótelep is sokat nyerne azáltal, ha a szomszédságában tátongó bányagödröket hasonló rendeltetéssel felhasználhatnánk. Hiszen az előbbi télen korcsolyapálya céljára is alkalmas lenne, az utóbbi pedig — Erzsébetnek, ennek az egyre szebben kibontakozó tradicionális munkáskerületnek is sajátjaként — Budapest egyik kedvelt, természetes szabadtéri strandfürdőjévé válhatna. Miért ne tekinthetnénk azonban időben kissé előbbre is, amint tették elődeink, midőn annak idején például a Városligetet csaknem a város határán túl kialakították? Ma ugyanis még csaknem ilyennek tűnik a többi között a káposztásmegyeri tervezett hatalmas lakótelep szűzterülete; vagy a Kerepesi út—Fehér út szögében a talán nem is oly távoli jövő létesítményeként elképzelt mintegy 50 hektáros sportliget; vagy akár a XIV. kerületi Paskál-malom környékének a parkosítása. Előbb-utóbb mindegyik megvalósítása időszerűvé válhat. Nem lenne-e hát indokolt ezek leglényegesebb alapelemeinek — az előfásításnak és benne itt is, ott is egy-egy tó kialakításának — a munkáját már most elvégezni? Hiszen ily módon egyik is, másik is — a káposztásmegyeri 40—50 000 lakosú lakótelep, valamint a zuglói városrész, a maga újonnan települt, illetőleg települő 80 000 lakosával — egyaránt eleve olyan létesítményekkel gazdagodhatna, amelyek éppen a szabadidő megnövekedésével már csaknem elengedhetetlennek tekintendők. Hosszan folytathatnám ezt a felsorolást; de a fenti javaslatok bizonyára már így is mind mennyiségileg, mind igényességüket illetőeri maximálisnak tűnnek. Szerettem 26