Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Heim Ernő, Czagány István írásai

Milyen lesz, milyen legyen a Belváros? Budapest páratlan szépségét, idegeneket vonzó varázsát sokan és sokféleképpen kíséreltük már meghatározni. Abban azonban mindannyian és mindenkor megegyeztünk, hogy fekvése — elsősorban a Duna és a budai hegyek, valamint a bal parti síkságon elterülő metropolis hármasa — ebben épp úgy döntő szerepet játszik, mint tereinek, sugárútjainak, egy-egy épületegyüttesének helyes léptékű harmóniája, vagy a Margitsziget és a Várnegyed természeti és kulturális jelentőségű adottsága. De amint minden szépség és minden érték sokkal összetettebb, semhogy annak lényegét egyetlen mondatba tömörítve ténylegesen érzékeltetni lehetne, úgy Budapest esetében is még számtalan olyan momentum, részlet és esztétikai élménysorozat található, amelyről eddig talán nem is vettünk tudomást; vagy ha mégis, akkor sem tártuk fel és aknáztuk ki azt kellően. Ezek közül szeretnék néhányra rávilágítani, és a Budapestet féltő gonddal szeretők figyelmét azokra a lehetőségekre felhívni, amelyek ennek a városnak nemcsak világvárosi gazdagodását eredményezhetik, hanem — megfelelően kihasználva őket — élettel telíthetik számtalan sajátos helyi értékünket is. Az első ilyen jellegű téma behatóbb megfontolását különösképpen időszerűvé teszi a belvárosi üzletközpont rendezési tervelnek elkészítésére kiírt és nemrég eredményesen zárult tervpályázat, még ha a feladat maga valójában nem is újkeletű. Hiszen a világvárosi szintű sétáló-, bevásárló-, idegenforgalmi passage- és üzletutca-rendszer kialakításának a gondolatát Dr. Borbíró Virgil már 1953-ban felvetette. Az elmúlt években a Belváros rendezésére készült hivatalos fejlesztési terv ezt a helyesnek ítélt elvet az V. kerület egészének városépítési koncepciójába is szervesen beleillesztette. Meghatározta ugyanis, hogy a városrész északi harmadát — már kialakult jellegének megfelelően — mint kormányzati negyedet, középső harmadát mint reprezentatív kereskedelmi és idegenforgalmi negyedet, déli harmadát pedig mint kulturális (egyetemi, múzeumi stb.) negyedet kell a jövőben tovább fejleszteni. Ennek a rendeltetésszerű hármas tagozódásnak megfelelően érlelődött — a többi között a Váci utca sétáló-üzletutcává minősítésének nagy közönségsikerét is látva — végleges elhatározássá, hogy itt mindenképpen ki kell használni azt a kivételesen kedvező lehetőséget, amelyet a Váci utca menti beépítetlen telkek ma még magukban rejtenek. A pályázat kiírása a tervezők munkáját éppen ezért elsősorban arra a két épület-, illetőleg telektömbre koncentrálta, amely a Galamb utca és a Váci utca, valamint a Váci utca és a Petőfi Sándor utca között valójában magvát képezi ennek a központnak, és ahol az építési feladatok már ma is alig halasztható megvalósításra várnak. Az a lehetőség-sorozat, amely ezen a tervezési területen a fenti célra konkrétan és szinte provokálóan kínálkozik, a Pesti Barnabás utcai úgynevezett Vasudvarral — a „100 Éves" vendéglő melletti mintegy 15 m széles és 50 m hosszú fedett udvarral — indul. Majd a most lebontott Váci utca 21. sz. ház és a mellette lévő „Kedves" espresso helyén, tehát lényegében beépítetlennek tekinthető két telekkel folytatódik. Végül, ezekkel szemben a „Napoletana" vendéglő és a Régiposta utca sarkán ideiglenes jelleggel épített földszintes üzletsor bontása után felszabaduló két foghíjas telekkel zárul, illetőleg torkoll a Petőfi Sándor utcába. A folyamatos és összefüggő bazárok, passageok és üzletegyüttesek rendszere tehát ezen a területen, számottevő értékek bontása nélkül, reálisan kialakítható. Az már a tervezői fantázia gazdagságának és építészeti felkészültségének a függvénye, hogy ezen a három dimenziójú lehetőségen belül a kialakítandó belső terek és különböző szintek egymással és a környező városrésszel funkcionálisan és esztétikailag hogyan kapcsolódnak. Ugyanígy a helyiséggazdálkodás koncepcionális szemléletén és a valóban tervszerű átfogó szervezésen múlik, hogy a különféle rendeltetésű létesítmények — a reprezentatív jellegű és változatos profilú üzletek, a különféle vendéglátóipari és szórakoztató létesítmények, a kiállítási és egyéb kulturális intézmények, az idegenforgalmi és utazási irodák stb. — csoportosítása és egymáshoz viszonyított mennyiségi aránya mily mértékig elégítik ki a tényleges igényeket és a logikai összefüggések követelményeit. Bizonyára érdekes lenne a széles skálájú és valóban gyakorlati értékű pályázati mezőny csaknem valamennyi díjazott tervét bemutatni. Ezúttal azonban nem a pályatervek ismertetése a célom. Magának a feladatnak a lényegére és ennek tükrében az egész téma kivételesen jelentős voltára szeretném a figyelmet ráirányítani. Ehhez pedig elegendőnek vélem az első díjas pályaműnek — Kapsza Miklós és Schall József építészek tervének —, mint a valamennyi közül legkomplexebb, legszínesebb, reális megoldásnak a koncepcióját és néhány igen szép részletét a sokrétű téma illusztrálásaképpen felhasználni. Ez a terv egyébként a belvárosi passage-rendszer továbbfejlesztésére is jól felhasználható javaslatokat tartalmaz, ami ennek a reprezentatív üzletközpontnak a Belváros egészébe való szerves beleszövődését csak még teljesebbé teszi. Mert azt aligha szükséges bővebben kifejteni, hogy ennek az idegenforgalmi és különleges kiskereskedelmi „fórum"-nak a már ma is meglévő luxus-üzletsora épp úgy meghatározza jövőbeni fejlesztési feladatait, mint legszebb Duna-parti szakaszunk közvetlen közelsége és az ott most újjászülető szállodasor. Hiszen a fővárosunkat egyre nagyobb számban felkereső és a világot járó idegen számára nemcsak vásárlásra csábító lehetőséget, hanem szórakoztató élményt is jelent, ha azt, amit az ember egy idegen városból ugyancsak maradandó emlékként magával visz, szépen tálalva és megfelelően csoportosítva, nem túlzsúfoltan, de mégis koncentráltan találja meg. A belvárosi üzletközpont tartalmi programját mindenekelőtt a meglevő adottságok és helyi sajátosságaink, továbbá az újabb igények és a reális lehetőségek, végül a hazai és külföldi tapasztalatok határozzák meg. Azt azonban semmiesetre sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezeknek az üzleteknek a vevőköre elsősorban ajándéktárgyakat, ékszert, illatszert, kozmetikai cikkeket, divatárut, lakásfelszerelési berendezést, régiségeket, valamint képzőművészeti, kézműipari, népművészeti és egyéb dísztárgyakat keres. Különleges étel-, ital- és dohányárut akar vásárolni. Fotócikkek, hírlap-, könyv- és papíráru, valamint kiállítótermek és színházjegyirodák érdeklik. Idegenforgalmi, utazási és légiforgalmi irodákra van szüksége. Intim éttermekben, pressókban, libressókban, drink-bárokban és sörözőkben kíván pihenni és felfrissülni. Filmszínházban, bárokban, táncos mulatókban és játéktermekben szeretne szórakozni. Az itt rövidre fogott felsorolás csupán az Kapsza Miklós és Schall József építészek I. díjas tervének földszinti alaprajza. A gyalogpassage-ok átszövik a Belváros magját. A Párisi udvari átjárótól a Galamb utcáig, az új Duna-parti szállodasor felé fedett területen lehet eljutni. A Belváros sétáló és kirakat felülete ezzel sokszorosára növelhető az utcák zsúfoltságának fokozása nélkül. A terv érdeme, hogy ezt a jelentős minőségi változást az összes épületek meghagyásával, gazdaságosan és jól ütemezhetően oldja meg 26