Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Bajor Nagy Ernő: Túl a Hungária körúton

A Lakatos úti lakótelep ládi, anyagi, fegyelmi, vagy tanulmányi okokból nem látogatják többé az iskolát? Nem találtam olyan szervet vagy közalkalmazottat, akinek a munkaköri kötelességei közé tartoznék az ilyen diákok ügyeiben-gondjaiban való segítségnyújtás. Pedig éppen az ilyen hajótörött sorsú fiatalok szorulnak a legnagyobb gyámolításra. A kitűnő eredménnyel végzett orvostanhallgatók vagy villamosmérnök jelöltek valahogy csak „megbirkóznak" elhelyezkedési és egyéb gondjaikkal. Lakatos-telep A dunaújvárosi varázslat ismétlődött meg Lőrincen. Az, hogy egyik nyáron még kukoricák rázták lándzsás zöld leveleiket ugyanazon a földön, ahol a következő év már fölvonulási épületeket, toronydarukat, szaporán épülő falakat talált. A földszintes Lőrinc életében korszakfordulót jelent a Lakatostelep fölépülése. Kereken x i ooo ember lel otthonra a mintegy 2 800 új lakásban. Ez magában is jelentős állomása e település történetének. Rendkívül jelentőssé azonban a telep teljes közművesítettsége teszi ezt az építkezést. A vízvezetékkel, vülanyvilágítással, gázzal, csatornázással, távfűtéssel ellátott telep nem kevesebbet jelent, mint hogy több ezer család kulturáltabb lakásviszonyok közé jut, vagy már jutott, mint amilyenek közepette annak idején a Gyöngyvirág utca környéki villák lakói éltek. A telep puszta léte igényeket formáló tényező Lőrincen, mellette hirtelen korszerűtlenné váltak a nemrég még irigyelten nagyvonalúnak tartott Ganz-kertvárosi házak. A teleppel — egyelőre Lőrincnek erre a területére — bevonult népes előőrsként a városiasodás sok jele. Az új iskolák, bölcsődék, az orvosi rendelő, az üzletházak mind a kor színvonalát reprezentálják egy olyan kerületben, ahol egyelőre lényegesen roszszabb az orvosi ellátottság, mint a belterületeken. (Egy orvosi körzetre 2515 olyan lakos jut, aki idősebb 14 évesnél; a szakrendeléseken az 1 betegre jutó percátlag általában a fővárosi átlag alatt van, a sebészeten pl. 4,7 perc.) A bolthálózat színvonala itt inkább egy jó járásszékhelyére emlékeztet, mint Budapest egy olyan kerületére, ahol csaknem annyian élnek, mint Szegeden. A Lakatos-telep ilyen tekintetben is a korszerű színvonalat reprezentálja és mértékké válik Lőrinc távolabbi területei számára is. Lőrincen az egymást követő parcellázási hullámok több telepet hoztak létre annak idején. Telep és telep Alighanem Karinthyról mesélik, hogy megszólította őt egy dúsgazdag fezőr a kávéházban: „Mire gondol a Mester, amikor olyan merengve néz maga elé?" Az író a hagyomány szerint így válaszolt: „Valami ötletet igyekszem kicsiholni az agyamból. Mindig új és új ötlet kell az íráshoz." A fezőr, nem titkolva megelégedését, így szólt erre: „Nekem egyetlen ötletem volt egész életemben. Az, hogy ahol híd épül, azon a környéken meg kell venni a telkeket. De máig is abból élek." Nos, Lőrincen többen is szép summához jutottak egy más előjelű telekmanőverrel. Azzal, hogy legalább ötször annyit lehetett kapni 100 hold földterületért, ha azt 500 telekre parcellázzák, mintha egy tagban, szántóként adnának túl rajta. Ez a fölismerés szülte a S-zemere-telepet, a Rendessy-telepzt, a Ganz-telepet stb. Létesült azonban az idők folyamán egy olyan lakótelep is, melyet az első világháború szült és semmiben sem hasonlított az előző településekhez. A korábban „Lőszertelepként" emlegetett állami lakótelep ez. A haditermelést szolgáló, fallal körülvett telepből a Horthy rendszer kezdetén szükség-lakótelep vált. Különös módon egyesült ezen a telepen a szinte városi szintű közművesítettség és a szélsőséges nyomor. A Lőszertelepet annak idején ellátták vízművekkel, villanyvilágítással. (Lőrinc egyéb területein még 1930-ban is a lakások több mint 50%-a nélkülözte a villanyvilágítást, vízvezeték jóformán sehol sem volt.) Az alig 1—2 tucat hivatalnok, orvos stb. lakásától eltekintve azonban ott sem találtunk komfortos otthonokat. Központi fűtés még a gondnok házában sem volt. Noha jó néhány lakást példás szorgalommal és leleménnyel tart rendben a benne élő család és a tenyérnyi kertek némelyike parányi oázisként díszlik a szürke kőtengerben, ez a telep voltaképpen úgy hat, mint valamiféle idejét múlta szegényember rezervátum. Azért is jó most erről beszélni, mert a Lakatos-telep fölépültével e régi, több mint fél évszázada épült fertály egyik napról a másikra elvesztette talmi városiasságát. A kerületi tanács távlati tervében mint szanálandó negyed szerepel, hogy majd 4000 lakásos új lakótelep épüljön a helyén. Aki csak az élet fölületi jelenségeire ügyel, az nyilván azt hiszi: a telepiek egytől-egyig sóvárogva lesik a pillanatot, amikor végre modernebb lakásokhoz jutnak. Ennél azonban összetettebb valami az emberi igény. Nagyon sokan deputációba mennének bárhová is, csakhogy megmaradjon mai formájában az állami lakótelep. Miért ? Részint, mert megszokták. Részint, mert csak egy töredéke a mostani lakbér a korszerűbb cserelakásért fizetendőnek. Az sem utolsó érv, hogy itt a legtöbb lakónak van egy kis saját kertje, ahol nyulat, baromfit nevelhet, néhány gyümölcsfát gondoz; egy nyolcemeletes ház tetején aligha kínálkozik erre lehetősége. Ott jártamkor többen szóba hozták: négyemeletes lakóházakat is építenek városszerte, ments uramisten, hogy valaki negyvenéves korán túl olyan épületben, a tető alatt kapjon lakást. Lehet, hogy olyan új telepekre is szükség volna, ahol a lakó a saját kert örömét is élvezhetné, ahol néhány aprójószággal bajlódhatna? Mindenesetre érdemes ezen elgondolkodniok a városfejlesztés gazdáinak is. De nem ez a legfőbb élmény a lőrinci ember számára az új teleppel kapcsolatban. Mert ha picit gyanakodva is, de mindig érdeklődéssel és a fönntartások ellenére büszkén nézi Lőrinc, hogy a Lakatos-teleppel tulajdonképpen a Város jött ki Mátyás király egykori vadászterületére. A XX. század második felének város-ismérveivel jött s hozta magával a lehetőséget, hogy végre megvalósulhat Lőrinc távolabbi zugaiban is mindaz, amiért városban lakni jó és érdemes. 11