Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Dr. Csorba János, Kécsy Ferenc, dr. Maksay László írásai

vannak, megfelelő üzlethálózat, tehát az ott élőknek nincs szükségük arra, hogy vásárlás végett a belvárosba járjanak. A Váci úton még hosszú ideig el tudja látni a személyszállítást a jelenlegi felszíni közlekedés, a komoly problémát az Üllői útnak a Nagykörút és a Nagyvárad tér közötti része okozza. A IV., XV., XIV., XVI., X., XVIII., XIX., XX., XXI. kerületek közvetlen összekötő személyforgalmát a belváros és a Nagykörút elkerülésével kellene biztosítani, esetleg függővasúttal, ami aránylag a legolcsóbb. Mindannyian szeretnénk megőrizni Budapest régi városképét, hangulatát. Figyelembe kell azonban venni, hogy milyen óriási feladatokat kell még megoldani a Fővárosnak, mennyi újat kellene építeni, viszont számolni kell Budapest teherbíró képességével. A KÉREGALATTI VASÚT ÉPÍTÉSE 20—30%-ába kerül a metró építésének és aránylag gyorsan volna megépíthető, számolva a robbanásszerűen növekvő belföldi és külföldi személygépkocsi forgalommal. A belváros fenyegető zsúfoltságának megelőzésére szükséges irányelveket az építési engedélyek kiadásánál is szem előtt kell tartani. Hogy a Ferencesek templomának a tornya mellé épített ultramodern irodaház, amely olyan magas, mint a torony, beleillik-e a belváros, a Kossuth Lajos utca jellegzetes városképébe, az szemlélet kérdése. Valószínű azonban, hogy ez az irodaház 10—15 év múlva napi 200—300 személyautó forgalmát fogja jelenteni. Ha pedig még 5—6 hasonló irodaházat építenek a belvárosba — és miért ne építenének pl. a Bazilika mellé —, ez az egész belváros képét jelentősen megváltoztatná és napi 1500—2000 személyautó forgalmát jelentené. Ha ellenben a maga nemében szép és modern irodaházat a Villányi útra építették volna, ott valóban impozáns hatást tenne, a dolgozói pedig jó levegőn, kellemes környezetben végeznék munkájukat. Az .autóknak is volna hely bőven. Ha azután ide építenék a további hasonló irodaházakat, kialakulna Budapest modern, impozáns üzleti negyede. Jogosan remélhetjük azt is, hogy Budapesten nagy világcégek is megtelepednek majd és modern irodaházakat, bemutató termeket építenek. A Villányi út, az Alkotás utca erre a célra nagyon alkalmas lenne és kialakulna az új budai körút, amely megfelelő helyet és méltó környezetet biztosítana Budapest azon hivatásához, hogy Közép-Európa egyik kereskedelmi központja legyen. Szilágyi Lajos komoly szolgálatot tett cikkével, mert lehetőséget és alkalmat adott arra, hogy a közönség is foglalkozzon Budapest jövendő városképének kialakításával. Több szem többet lát és a hozzászólások révén sok új gondolat és terv születhet még. Fővárosunk a szocializmus 22 éve alatt a romvárosból lüktető, élettől duzzadó világvárossá fejlődött, a tudomány, a művészet egyik európai fellegvárává. Új városrészek, nagy alkotások születtek, új problémákat hozva magukkal. Fővárosunk vezetősége kellő perspektívával rendelkezik és a lakosság lelkes támogatásával meg fogja találni a legmegfelelőbb megoldásokat. (A cikkben érintett problémákra a Fővárosi Tanács városrendezési osztálya még visszatér.) A legnagyobb óbudai agyagbánya a kiscelli kastély fölött A főváros területén már az ókorban is folytattak bányászkodást. Az ezt követő és már rég letűnt századokban — kisebb-nagyobb megszakításokkal — a budai lakosság egyik fő foglalkozása volt az agyagtermelés és cserépégetés. Az egykori bányák helyén keletkezett a Feneketlen tó, a Városmajor bemélyedése, a Pasaréti úti Vasas Sporttelep helye stb. Ezek a bányák akkortájt még igen meszsze voltak a várostól; nem képezhették ,,az új, egységes, nagyszabású városfejlesztési terv" végrehajtásának akadályát és teljesen ismeretlen dolog volt még a paxit és markológép. Elkövetkezett Buda, Óbuda és Pest városok egyesítése: a három városból lett Budapest rohamos fejlődéséhez sok minden kellett, tégla és cserépmilliók is. Kérdés, ha Budapestet nem övezte volna kiscelli agyagot tartalmazó hegykoszorú, akkor nem növekedhetett volna milliós várossá? Mert London, Berlin, Párizs is elég nagy városok lettek — anélkül, hogy saját talajukból formálták volna házaikat. Szóval felépült a téglagyárak sora félköralakban a Hármashatárhegy lábánál, birtokba vették a lankákat, ahol a legtisztább a levegő, ahol családi házak végtelen sorának építésére nagyszerű lehetőségek kínálkoztak, ahol már két évezreddel ezelőtt is római nyaralók díszlettek szőlőskertek között. ,. Fél évszázad múltán, 1928-ban az akkori Fővárosi Közmunkák Tanácsa javaslatot tett a bányák azonnali bezárására. Annak ellenére, hogy feltárták a hegy lábának meglazításából származó veszélyeket — illetékes szervek nyomására sikerült az ügyet elodázni. — 1933-ban újabb határozat született — anélkül, hogy a Közmunkák Tanácsa érvényt tudott volna szerezni határozatának. 1934-ben a Budai Napló „Zuhanó hegyek" cí-Budapest — bányaváros A Ferenchalom északi oldalán levő kő ill. murvabánya a Széher út felső részéről ill. a Kis-Hárshegyről tekintve 27