Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Bajor Nagy Ernő: Túl a Hungária körúton

LORINCZY GYÖRGY felvételei A Vörös Hadsereg útja Lőrinc központjában a Gellértheggyel azonos magasságra emelkedik dományos földerítésre. A saját házban lakó öreg nyugdíjasok hamarább adnak albérleti szobát; a kertekben sok helyütt akad olyan mosókonyha, nyárikonyha és hasonló, ami átmeneti szállásnak megteszi; végül: mindig fölbukkan olyan „okos" háziúr, aki fittyet hányva minden előírásnak, saját szakállára fölhúz a telkén afféle fészer számba menő 4-5 helyiséges tákolmányt, s a földes, alig fűthető lyukakat egyenként 400—500 forintért kiadja. Persze, az is előfordul, hogy maga a jövevény „segít magán". Sokan a Cséry-telep körüli senki földjén vagy egyebütt szinte órákon belül fölhúznak valamit, ami ólnak nagy, lakásnak siralmas. Az első hideg napok idején — mint azt az egyik tanácsalkalmazott mondotta — jelentik, hogy belefagy a gyermek a pelenkába. Kilakoltatásról nem lehet szó, ahhoz lakás kéne, ahová telepítenék őket. Viszszatoloncolni őket eredeti lakóhelyükre ? Magyarországon 1848 óta szabad költözködés van. Még az ilyen ügyeknél is több főfájást okoznak és körültekintőbb, tapintatosabb elintézést kívánnak a cigányokkal kapcsolatos problémák. A XVIII. kerületben (ebbe Pestlőrincenkívül a hozzá képest hatodrésznyi Pestimre is tartozik) 102 cigánycsalád él. Összetételük gyorsan változik. Névelemzés alapján arra következtethetünk, hogy az elmúlt 4 év folyamán 60 százalékuk kicserélődött. Amikor a Cséry-telep (a szeméthegyet nevezik így a környéken) közelében időző lovasszekeres cigányokat faggattam, egyikük Monort, a másik Rákospalotát, a harmadik Vásárosnaményt (bő 300 küométer!) nevezte meg két év előtti lakóhelyeként. Helyzetüket minden vonatkozásban a nyugtalanító szélsőségek jellemzik. A 102 nyilvántartott családból 148 fő jár ipari üzemekbe dolgozni, viszont köztük még mindig több mint 100 személy a foglalkozás nélküli, sőt több mint 80 az olyan, aki közveszélyes munkakerülőnek minősül. Csak megilletődötten gondolhatunk arra a két cigányfiatalra, akik legyőzve a környezeti hatásokat, a fölvételi vizsgák szigorú követelményeit és a jól fölkészült vetélytársakat — bekerültek az egyetemre. Viszont az iskolaköteles korú cigánygyermekek 8%-a még mindig egyáltalán nem jár oktatásra. Az iskolát látogatók pedig 2—3-szor annyit mulasztanak, mint mások. Van olyan cigánycsalád, ahol az apa már 1050 forint büntetést fizetett, sőt, kisebb szabadságvesztés büntetést is elszenvedett — de nem engedte gyermekét iskolába. Még ugyanazon a családon belül is gyakran alakulnak ki meghökkentő magatartásbeli végletek. Az egyik család fiúgyermekét az általános iskolában mint konok iskolakerülőt tartják számon (kis társaitól is elcseni, amit csak elemelhet), nővére pedig az egyik technikum példás viseletű, jeles tanulója. Nehezíti sok esetben a cigányok társadalmon belüli helyzetének rendezését sokuk nomád életmódja s annak olyan velejárói, mint a munkátlan élet, iskolázatlanság, a viselkedés szabados, nem ritkán törvénybe ütköző megnyilvánulásai... De akadály néha a velük kapcsolatos előítélet is. Nem kisebb, mint 11 tagú családja van az egyik cigányházaspárnak. A hatóságok igyekeztek javítani nyomorúságos lakáshelyzetükön. Ám bárhol akartak kijelölni számukra otthont — a környékbeliek tiltakoztak odatelepítésük ellen. Végül a pestimrei részen, a Lakatos-telepi bontási anyagból társadalmi munkával házat építettek nekik. Város-e? Amikor Pestlőrinc 1935-ben várossá alakult — a tenyérnyi állami lakótelepet kivéve, — se vízvezetékrendszere, se csatornázása nem volt. Talán két utcájában volt szilárd burkolatú járda, az Üllői úton kívül csak a vasútállomáshoz vivő út volt teljes hosszában kikövezve. Noha a város fogalom definiálásakor akkor is szerepük volt morfológiai követelményeknek — ezek között nélkülözhetetlen volt a zárt település, tehát a terület sűrű beépítettsége —, ezeknek Pestlőrinc nem felelt meg. A tekintetben sem volt város ez a hely, hogy tágas körnvékének termelése összpontosult volna falai között. Granasztói Pál megfogalmazása szerint: „A mérnök a városias jellegben a civilizációs haladottság bizonyos fokát látja, ennek ismérvei a közművekkel való ellátottság, a megépített utak, a szabályozott, rendszeres építkezés ..." Nos, Lőrinc ennek se igen felelt meg. A „maga szakállára város" állapotból már csaknem húsz esztendeje a főváros részévé lépett elő ez a település. Vajon várossá vált-e azóta ? Aki repülőgéppel, nyár időben érkezik Lőrincre, annak föntről a kertek gyümölcsfáinak összefüggő rengetege tűnik föl. Kereken 10 000 házikert fái adják a „gyümölcserdő" 9