Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Szigethi A. — Balla D.: Veszprém

A régi város látképe, a jobb oldali képen látható tízemeletes toronyház tetejéről. Az egyetemi kollégium céljára szolgáló épület előtt állították fel Váradi Sándor szobrászművész háromfigurás, sportolókat ábrázoló kompozícióját ABakony déli lejtője és a Balaton között fekszik Veszprém, ódon hangulatú, régi dunántúli kisvárosaink egyik legszebbike. Sajátos, minden más városunkétól elütő karakterét mindenek előtt gazdag és változatos természeti környezetének, ritka mozgalmasságú hegyes-völgyes terepének köszönheti, amelyhez természetes símulékonysággal, harmonikusan illeszkedik a — mondhatni — népvándorlás korától napjainkig egymást váltó generációk építő munkájának és rombolásának egyenlege: a mai Veszprém. A vár és a viadukt a Gulyadomb felől A város földrajzi helyzete, viszonylagos központi fekvése folytán már az Árpádház korában jelentékeny központtá fejlődött: Szent István és Gizella udvartartásának adott helyet, püspöki székhely és a királynék székvárosa; püspökét a királyné koronázásának joga illette meg. Kimagasló kultúrájára a gazdag könyvtáráról és híres főiskolájáról megemlékező források utalnak. Sorsa a későbbiekben sokban párhuzamos más — elsősorban dunántúli — városunkéval. A török hódoltság idején a végvárak közé tartozott és sűrűn cserélt gazdát, majd a kuruc-labanc harcok vonultak el felette, korántsem nyomtalanul: a többszázados pusztítás után az újjáépítés csak a XVIII. század elején indulhatott meg. Ennek a századnak a műve a város életében minden szempontból döntő jelentőségű: gazdasági fellendülését fejezi ki lakosságának megkétszereződése is. Ebben a korszakban alakul ki Veszprém régi városrészének arculata. Gyarapodása a XIX. században is folytatódik, kétségtelen azonban, hogy fejlődésében az igazi nagy lendületet századunk, sőt az utóbbi évtizedek hozták meg: a ma huszonháromezer lakosú Veszprém a vegyipari kutatás és felsőoktatás fellegváraként ismert országos jelentőségű várossá fejlődött. Veszprém mai városképében a középkortól elsősorban szerkezetét örökölte, szabálytalan, a dombhajlatokat zeg-zugosan követő utcáinak rajzában; középkori emlékeit a háborúkon kívül földrengés, tűzvészek majdnem teljesen elpusztították. Legfontosabb középkori műemléke a XIII. században épült Gizella kápolna, a Székesegyház téren, amely valószínűleg a királyi palotához tartozott; kimagasló művészi kvalitású, olaszos-bizanteszk falfestményei kivételes jelentőségűek egész XIII. századi freskóanyagunkban. A város centruma, a Várhegy nevében őrzi még a XVIII. század elején, császári parancsra lerombolt erődítmény emlékét, amelyből mindössze néhány falrészlet és a régi Vigyázótorony (ma: Tűztorony) maradt meg; egyébként barokk város. Nagy részben barokk épületek keretezik a főteret, a Székesegyház teret, amely egyike legbensőségesebb hangulatú tereinknek. Kis méretei ellenére is tágasnak hat. Legékesebb pontja a város legszebb barokk műemléke, a Püspöki Palota. A kitűnő Fellner Jakab tervei szerint a XVIII. század második felében épült palota nemes eleganciával simul a tér arányaihoz; a másik oldalon, zártabb külső homlokzatával méltósággal uralkodik a Várhegy csúcsán, erkélyéről Veszprém egyik legszebb panorámája bontakozik ki, a hegy lábánál elnyúló fás-kertes Buhim-völgyre. A központtól kifele haladva a barokk városkép majdnem érintetlen. A Vöröshadsereg téren a tagolásában és díszítésében is mértéktartó, szerényebb együttesből kiemelkedik a Pósa-ház gazdag stukkódíszű játékos homlokzatával. A palotákon, polgárházakon kívül a falusi, népi építészethez közeledő oszlopos, tornácos házak a barokk legbájosabb emlékei. A XVIII. században épült a város nyugati határában a Fejesvölgyi híd is, amely egyszerű, monumentális formáival példamutatóan illeszkedik természeti környezetébe. Veszprém XIX. századi növekedését nagyszámú klasszicista ház, századunk tevékenységét pedig a déli oldalon gyorsan terjeszkedő levegős, új negyedek mutatják. Egyetemi városa korszerűségével kimagaslik az ország más, hasonló intézményeinek sorából. A kép, amely ma Veszprémben kibontakozik a Gulyadomb felől a hatalmas ívű vasbeton híd felett magasodó Várhegyre, jellemző és igaz, mert kifejezi a város életében a múlt és jelen, a tradíció és a mai élet szerves kapcsolatát és összhangját. Szigethi Ágnes A Székesegyház tér a Püspöki palotával (jobbra) Fotó: Bállá Demeter -jj