Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Sokak segítője a mi legnagyobb jótevőnk…
BETHLEN NAPTÁR 131 SZABADSÁG ESZTENDEJE VÉRTANUK ESZTENDEJE Az utóbbi évtizedben egyetlen esztendőnk sem múlott el anélkül, hogy azt, Amerikai Magyar Református Egyesületünk életében, valami különlegesebb elnevezéssel ne igyekeztünk volna nyomatékosabban is emlékezetessé tenni. Ezek a nevek olykor egyesületünk belső életének működésével, olykor azokkal a hagyományokkal voltak kapcsolatosak, melyek legélesebben jellemzők amerikai magyar életünkre. így lett 1948 “Sza-Nt. Borshy Kerekes György badságunk esztendeje” s igy lesz a most következő 1949 a “Vértanuk esztendeje”. Épenugy, ahogyan a száz év előtti magyar szabadság harc dicsőséges emlékét, a következő esztendő október hatodikának aradi Golgothája árnyékozta be. Erre fogunk hivatkozni, hogy gondolkodásunkból soha ki ne essék az a szabályszerűen ismétlődő történeti tény, mi szerint a legmagasabb eszmények szolgálata mindig a legnagyobb áldozatot kivánja meg. Az elmúlt évben ezen a helyen megkiséreltük felsorolni külső bizonyságait szabadságharci hagyományaink élő voltának s ezek között annak, amit Egyesületünk tud felmutatni ezen a téren. Most talán helye lehet itt egy rövid beszámolónak múlt évi márciusunkról. Arról a hónapról, mely alatt messzevilágitóan égtek emlékezésünk tüzei. Kezdhetjük azzal a közös és imponálóan méltóságos protestáns emlék-istentisztelettel, amit egyesületi közgyűlésünkkel kapcsolatosan, a helyi egyházközségekkel karöltve s a vidéki
