Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-09-10 / 1595. szám

1949. szeptember 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “ZSIDÓÜLDÖZÉS” Az amerikai magyar lapok, amelyeknek többsége, akkor amikor Hitlerék százezer szám­ra vitték a zsidókat a haláltábo­rokba, vagy hallgattak, vagy csak hazug propagandának ne­vezték, a zsidóüldözésről szóló híreket, mig egyesek több-keve­sebb nyíltsággal helyeselték azt, most egyszerre nagy zsidóbará­tok lettek és készséggel közük le egy hosszú cikksorozat hazug rágalmait arról, hogy a Népi Demokráciában miként üldözik a zsidókat, miként gátolják a megélhetésüket, korlátozzák a vallásszabadságukat, stb­Adatokat is sorolnak fel er­ről az “üldözésről”, amely ada­tokból kitűnik az, hogy amit ők zsidóüldözésnek mondanak, az nem más, mint a fenálló törvé­nyek végrehajtása és az azok ellen vétők megbüntetése. Törvények tiltják a feketé- zést, akit ezen rajtacsipnek, azt megbüntetik. Törvények szabá­lyozzák a kereskedelmet, aki azt kijátsza, megbüntetik. Eme tör­vényeket. nevezik ők a megélhe­tés korlátozásának, miként a volt földbirtokosok és gyárosok is annak nevezik a földosztást és az államosítást. De a fő pa­nasz a cionisták üldözése körül van. Magyarország és a Népi Demokráciák a háború után kor­látlanul adtak ki útleveleket azoknak a zsidóknak, kik Palesz­tinába óhajtottak kivándorolni, de miután ezen a téren súlyos visszaélések történtek, nem csak a saját rejtett értékeiket csem­pészték ki, hanem Üzletszerűen végezték az elmenekült földbir­tokosok, gyárosok elrejtett va­gyonának a kicsempészését is, miután Palesztinába kivándo­rolt szegény zsidók a legnagyobb nyomorba kerültek, mert a tö­meges kivándorlás folytán sem munkát sem lakást nem tudtak a bevándoroltaknak biztosítani, mert ott az éhségtüntetések na­pirenden vannak és belső gazda­sági okok szükségessé tették a kivándorlás korlátozását, amely vonatkozott minden állampol­gárra valláskülönbség nélkül. De a cionista vezetők ezt nem Vették tudomásul és nagyarányú ember csempészést szerveztek, sikerült is nagyszámú fiatal em­bert kicsempészniük mindaddig, amig erre rá nem jöttek és az embercsempészet vezetőit le nem fogták és bíróság elé nem állítot­ták, ahol 4 hónaptól 2 évig ter­jedő fogságot kaptak és a tör­vényszegő cionista szervezeteket fel nem oszlatták. Ezt nevezik záidóüldözésnek, már pedig a törvények betartá­sa éppen úgy vonatkozik a zsi­dókra, mint a nem zsidókra, a ló, ha le nem jegyezném Rosa Koncz, Záráné, Buzayné, Mol- námé és Bécsiné neveiket, akik a kitűnő ételeket készítették és A. Vassienét, aki az ízletes tész­tákat készítette. (K.) mai magyar kormányzat nem fogja megengedni azt, amit Hor- thyék a sváboknak megenged­tek, hogy ők külön államot ké­peztek az államban, kikre nem vonatkoztak az állam törvényei, ezért nevezik a Népi Demokrá­ciákat zsidóüldözőknek, elfelej­tik azt, hogy egyedül ezekben az országokban vannak tételes törvények, melyek az antiszemi­tizmust szigorúan büntetik, eze­ket a törvényeket be is tartsák. Nagyon rossz szolgálatot tesz­nek a zsidó szervezetek éppen a zsidóságnak azzal, hogy beáll­nak abba a kórusba, amely tü- zetokád a Szovjetek és a Népi Demokráciák ellen, elfelejtik azt, hogy ennek a kórusnak a tagjai voltak Auswitz előkészítői és szállítói és ha ezek még egyszer uralomra kerülnének, akkor be­fejeznék azf a munkát, amit Hit­ler nem tudott elvégezni. De elfelejtik azt is, hogy a fi­atal zsidó államnak a fenmara- dását, az arabok feletti győzel­met a most lepiszkolt Szovjet­nek és a Népi Demokráciáknak köszönhetik, akik megadták e győzelemhez szükséges eszközö­ket. Ostobaság és lelkiismeretlen­ség a palesztinai kivándorlást most fokozni, amikor ott olyan súlyos gazdasági válság van. Amit igazol az egyik zsidó lapból vett palesztinai tudósítás amely igy hangzik: MUNKANÉLKÜLIEK TÜN­TETÉSE TEL-AVIVBAN Tel-Avivból jelentik, hogy a környékből a városba vonult mintegy 500 ember, akik egy elhagyott arab faluban várják hogy munkához és lakáshoz jus­sanak. Rendőri tilalom ellenére több minisztérium elé felvonul­tak és munkát, kenyeret köve­teltek. Kijelentették, hogy to­vább folytatják a demonstráci­ót, de ezúttal a környéken levő más helyekről is bevonnak sok ezer munkanélkülit. A tüntető­ket a rendőrség csak hosszas küzdelem után tudta szétosz­tatni. A “KULTÚRA BAJNOKAI” Ezt a díszes nevet az amerikai magyar lapok, nem csekély sze­rénytelenséggel ajándékozták önmaguknak. Aki mint én, hivatásszerűen figyelemmel kisérem az ameri­kai magyar lapokat, még a leg­nagyobb jóakarattal sem lehet ezen lapoknak a 90 százaléká­ban egy szemernyit sem felfe­dezni, abból aminek a legkisebb köze is volna még a polgári kul­túrához is­Nem is kultur célok vezették ezeket a “szerkesztőket” — akiknek nagyrésze nem tud le­írni egy épkézláb mondatot — távolról sem, egyszerű munka nélkül való megélhetési kísérle­tek, amely törekvést nem min­dig a legtisztességesebb eszkö­zökkel érik el. Egyrészt a kis magyar üzletembereknek, hirde­tés címén való megpumpolása, másrészt a gyerekes hiúságba szenvedő olvasók eme gyengéit használják ki, amikor születés­napot, házassági évfordulót, ház, vagy mosógép vásárlást Ír­ják meg oly módon, mintha az volna a legnagyobb esemény a magyar életben. Kultúráról, nevelésről, soha sem volt egy betű sem, nem is akarták, hogy az amerikai ma­gyarság fejlődjön, művelődjön, ők tudatlan, kihasználható ala­nyokat akartak maguknak, ki­ket úgy lehet vezetni mint a bir­kákat, kik képtelenek gondolkoz­ni, kiknek a szellemi táplálékuk az évi naptár és a folytatólagos rémregények. Nem sokat törődtünk ezekkel a kis sajttakarókkal, amig csak a nyavajás életüket kívánták el­tengetni, de ma mind felcsapott vörösfalónak, a reakciós köz­pontból kapott förmedvényeket leközlik, igyekeznek a város ma­gyarjai között gyűlöletet kelteni és még a markukat tartsák, hogy borravalót kapjanak a “kultur” tevékenységükért. Ma már nem elég a kizsarolt hirdetés, a kikunyerált előfize­tés, a ’’személyi hírekért” ka­pott borravaló, most azt igény­lik, hogy jubileumi banket, sajtó nap címen extrán adóztassa meg magát az amerikai magyarság. TROTZKYIZMUS Ezt a szót használják ma Európában nagyon gyakran, mint megbélyegzőt, megbecste­lenítőt azokkal szemben, kik szembekerültek a hivatalos mun­kásmozgalommal, illetve köze­lebbről a kommunista párttal, vagy a Cominformal. Ez a meg­jelölés itt sok félreértésre adott okot, legtöbben azt hiszik, hogy ezek pontosan azt jelentik, hogy Trotzky elméletének “egy or­szágban nem lehet szocializ- mus”-nak a követői- Ez a felfo­gás ilyenformán téves, ennek a kifejezésnek a használata in­kább fedi az áruló megjelölést, még közelebbről a forradalmi munkásmozgalommal szemben a burzsoáziával való szövetke­zést a forradalom megdöntésé­re. Miként Trotzkyék is annak idején az ellenzékiségből odáig jutottak, hogy a nemzetközi im­perializmussal kerestek és kap­tak összeköttetést arra, hogy a Szovjeteknek a megdöntéséhez segédkezet kapjanak, a minden­napi gyakorlat azt igazolja, hogy a forradalmi munkásmoz­galom ellenzékei, legtöbbnyire az ellenforradalom, a nemzetkö­zi imperializmus mocsarába ke­rülnek és a legszorosabb együtt­működést fejtik ki. Az európai emigráns szoc, dé­rnek, szoros szövetségbe vannak nem csak a saját burzsoáziájá­nak az ellenforradalmi akciójá­val, de ugyan úgy a támadó szándékú imperializmussal is. De ilyen szerepet töltenek be a hivatalos szoc. dem. pártok is minden országban, sőt az úgyne­vezett “baloldali” szocialisták kommunisták is, mint az ameri­kai S.L.P. vagy Trotzky itteni hívei, ugyan azt a nótát fújják, mint a Hearst lapok. Hol végződött Tito ellenzéki­sége? Ott ahol a trotzkyistáké. Ma már a valamikor gyűlölt, ce, már acélgyárat szállítunk ne­rettegett Tito, Amerika kedven- ki, vagy kölcsön folyósításról tárgyalnak. Anglia is szoros ke­reskedelmi kapcsolatba került Titoval és egyáltalán nem lenne meglepő, ha rá is kiterjesztenék a Truman doktrína vagy a Mar­shall terv áldásait. Egyet be fog bizonyítani a közel jövő, hogy Tito mind szorosabban zárkózik fel a Atlantic Pactum háborús céljaihoz es csak idő kérdése, hogy a katonai szövetség tagjá­vá váljon. Itt találjuk meg a magyará­zatát, hogy a magyar Rajk és társai miért kapták a troctzky- ista jelzőt. A nemzetközi burzso­áziái segítségével véltek hata­lomra jutni és ezt a segítséget nem adják ingyen, ezt meg kell szolgálni és kézenfekvő, hogy erre a kémkedés és a szabotálás legalkalmasabb a mai időkben. Senki sem kételkedik abban, hogy az imperialista hatalmak pénzel, giéretekkel igyekeznek a forradalmi erőket megbontani és az sem, hogy ezeket nem az egyszerű dolgozó párttagok kö­zött keresik, hanem a jól fel­használható vezetők között, mint amilyen Rajk is volt­A nemzetközi munkásmozga­lomba nem szokatlan jelenség az, hogy a legaktívabb tagok a rendőrség szolgálatában állnak, vagy egy életen keresztüli forra­dalmi mozgalom után, a burzso­áziához térnek vissza. Az orosz Azov, a francia Bri- and, a forradalmi szindikalista Youesiksz, az amerikai Budenz és még oldalakon lehetne foly­tatni a spiclik és árulók szere­pét a munkásmozgalomban. Még a mi amerikai magyar mozgalmunkban is elég tapasz­talat van arra, hogy a tegnap “forradalmárai” az ellenforrada­lom mocsarába sülyedtek le. Emlékezzünk arra a tucatnyi volt IWW-istákra, kiknek a sze­mében mi és a Bérmunkás áru­lók, jobbaldaliak voltunk, kik az ellenzékiségükhöz, hivatalos tá­mogatást is kaptak. Hol van ma ez az ellenzék? Május elsején Spelman bíboros ellenforradal­mi felvonulásán látták őket da­rutollas kalpagban, mint a leg­dühösebb magyar hazafiakat, együtt Nadányiékkal, papokkal és Nagy Ferencékkel, Minden munkásmozgalom ki­termeli a maga hőseit és árulóit is és a munkásság kötelessége a legnagyobb éberséggel ügyelni arra, hogy az árulókat eltávolít­sa a sorai közül. Az árulók leleplezése lehet kellemetlen, de az eltávolításuk mindenkor csak megerősíti, egy­ségesebbé teszi a ' forradami munkásmozgalmat. Az országos értekezleten tör­tént sorsoláson az ágyteritőt a 9884 számmal Spolyár St., Chi­cago nyerte meg. A húsz dollárt az 15528-as számmal S. Juhász, Akronból. a tiz dollárt az 12431- es számmal A. Buda, Cleveland- ból, a két öt dolláros dijat az 11831-es számmal J. Dolgos, So. Bend és a 6179-es számmal D. Vesta j, Cleveland nyerték. Köszönet mindazoknak, akik a jegyekkel foglalkoztak, külön megmelitve Buzay Jánosné mun- kástársnőt, aki tizenegy köny­vet értékesített-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom