Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-05 / 1305. szám
1944. február 5. BÉRMUNKÁS 7 olöai Választások előtt Régi politikus cselfogás az, hogy a választások előtt olyan jelszavakkal jöjjenek ki, amelyek alkalmasak arra, hogy a tömegek tisztán látását befolyásolják és a szavazataikat a maguk részére szerezzék meg. A háború kitörése óta a reakció a katonaságot igyekezett a munkások ellen kijátszani. A szervezett munkások minden bér és munkaviszony javítási törekvéseik ellen, azt hozták fel, hogy a katonák havi 50 dollárért az életüket áldozzák, nekik nincs megszabott munkaidejük, nem kapnak túlórázásért másfélszeres fizetést. Sajnos, nem csak a reakciós polgári lapok, hanem a különböző tábori újságok, amelyeket a parancsnokságok adnak ki, átvették ezt az uszítást és meglehetős eredményt értek el a katonák között, kiknek 99 százaléka munkások gyermekeiből kerül ki, akiknek nemcsak a szüleiknek, de maguknak is életbevágóan fontos érdekük az, hogy a munkások életstandardja és munkaviszonya, melyért annyit harcoltak, fénma- radjon akorra is, amikor levetik a mundért és ismét a gyárba vagy a gyár elé állanak. A reakció régóta követelte, hogy a munkásokat is sorozzák, illetve minden munkás katonának nyilvánitassék, mint ez megtörtént Angliában, Ausztráliában és Kanadában. A katonai fegyelemmel vélték elérni a munkáshiány megoldását, hogy a munkást oda vihessék, ahová a szükség parancsolja. De a be nem vallott cél, a bérharcok megakadályozása és az uniók összetörése volt. Miután az elnök ezt a törvényt ellenezte, meghozták az elnöki vétó dacára is a sztrájk ellenes törvényt, amely amint tudjuk a gyakorlatban a szervezett munkások ellenállásán megtört.. Meglepetésként hatott az elnöki üzenet- ama része, amelyben az elnök maga sürgeti a munkások katonai fegyelem alá való helyezését, kikötve, hogy a meglevő bérek és egyéb jogok fenmaradnak akkor is, ha a miAikást a meglevő munkahelyéről máshová vezénylik is. A zárt mühelyi szerződések érvényesek azokra is, akiket ilyen telepekre vezényelnek. Mindezek dacára ezt a tervet ellenzik a szervezett munkások, már elvi szempontból is, mert elveszi a munkások szabadságát. De ugyancsak ellenzi most már a reakció is, egyrészt mert nekik nem elég reakciós, másrészt mert az elnök ezzel a politikai fogással kielégítette a katonai tömegnek reakció által belenevelt óhaját. Már pedig a katonai szavazatok, amelynek a száma 11 millió, nagyot nyom a latba. A munkások felé az elnök az “Uj alkotmányt” a társadalmi biztosítás kiterjesztését, munkásvédő jogok fentartását, a munkához való jog biztosítását ígérte. Ezzel a két csoporttal szemben a reakció most a “munka szabadságának” a védelmét hangsúlyozza, igy akarja a remélt katonai szavazatok elvesztését, a munkás szavazatok megnyerésével ellensúlyozni. A helyzet az, hogy ha volt is, ma már nincs munkáshiány, számtalan gyár csökkenti a termelést, az újonnan besorozottak helyét bőven pótolja, a közben munkaképes korba nőt ifjak, a női munkások és a hadseregből különféle okokkal elbocsátottak. A munkások bérmozgalmait, sem sztrájk ellenes törvénnyel, sem sorozással megoldani nem lehet, főleg nem lehet kielégítő termelést biztosítani. Rabszolga csak rabszolga munkát végez és az ma a felfokozott igények mellett nem képes ellátni a hadsereg szükségletét. A munkabéreknek a drágasághoz mérten való általános felemelése, a további drágítás megakadályozása sokkal jobban biztosítsa a zavartalan termelést, mint egy tucat tilalmi törvény. Ezt jól tudják a fehér házban is, de az idén választások lesznek és a tömegeknek az el- kábitására politikai jelszavakra van szükség. Ez hozta életre a “Munka besorozását” is. Kovách Ernő ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 5.00 G. Barca, Bridgeport ___12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ......... 4.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland ....... 5.00 L. Decsi, Akron ............... 5.00 St. Detky, Phila............. 6.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron .............. 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 9.00 L. Fülöp, New York .... 3.00 J. Geréb, Cleveland ......... 4.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ....... 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 5.00 J. Mogor, Cleveland ....... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 5.00 J. Munczi, Cleveland ........ 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ....... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 5.00 J. Policsányi, Triadelphia 4.00 L. Rost, Phila ............... 5.00 M. Simko, Pittsburgh ..... 3.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland •_...... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ...... 8.00 J. Zára, Chicago ..........*..... 5.00 T ARCA A háború vége Irta: Karinthy Frigyes A lapok még vitatkoztak és találgatták: az egyik a Dardanellák kérdésében látta a döntést, a másik az angol sziget blokádjáról beszélt. A megin- terjuolt politikai nagyságok közül az egyik tisztán gazdasági kérdésnek tekintette az ügyet, a másik esküdött rá, hogy minden attól függ, vájjon lehet-e a vámszerződést Bulgária megkerülésével oly módon nyélbe ütni, hogy részint a skandináv egyezmény ne sértse a perzsa vasut-társaság ázsiai érdekeit, részben pedig az angol gyarmatpolitika Amerika szemében ne tegye lehetetlenné az ausztráliai bányaterület által érintett középeurópai helyzet mibenlétének statusát. Eközben pedig Csutak András közlegény a háború tizedik hónapjának egyik napján nagyot ásított a lövészárokban és odaszólt Kemény János őrveze- tőnek: — Hej, freiter ur, szép ez is, az már igaz, de azért mégis csak azt mondom, hogy már igen szeretném megnézni a házam tájékát. Két napja fúrt egy eperfára gondolok, ami a kertecskénk végiben áll, hogy én azt igen szeretném megnézni, mer nem akar eszembe jutni: balra görbül-e a dereka, vagy jobbra; oszt addig nincs nyugtom, mig meg nem néztem. Mondok: öleget vertük már a muszkát, meg a rácot, hadd fusson má haza az is, oszt mondja el a fajtájának: máskor ne kezdjen ki a magyarral. Kemény őrvezető nem felelt közvetlen alattvalójának, de a beszéd szeget ütött a fejébe. Egy óra múlva átment a csajkáért és útközben odaszólt barátjának. Nemecsek káplárnak: — Egyszer már haza kéne nézni, káplár ur, — mit gondolsz, várnak már minket, igaz? Nemecsek káplár aznap este Balog cugszfürerrel pipázott a lövészárok szélén, nézte a csillagot és igy szólt: — Ez a sok ember, ami esztendeje ide jött a határra, úgy nézem, elvégezte dolgát. Figyeld csak, cugszfürer, nemsokára megindulunk hazafelé. Balog cugszfürer nem felelt neki, hanem Gomba őrmesternek, jó barátjának hozta szóba, csak úgy mellesleg: — Azt beszélik, hamarosan kitör a béke. Hazamegyünk oszt, oszt ki-ki folytatja a mesterségét. Gomba őrmester, földije és jó ismerőse Tuszkay kadétnak, reggel átment a tartalékba, elmondta annak a dolgot, hogy valaki hallott valamit, nem tudja mi igaz belőle. Tuszkay kadét három napja a tisztekkel étkezett már akkor Kovács zászlósnak beszélt róla, hogy békeszelek fujdogál- nak, úgy látszik, valahol döntő győzelmet arattunk. Kovács zászlós ásított és nyújtózkodott. — Hát bizony nem lehetetlen. Elég régen csináljuk már becsülettel. Megmondta ezt Zsibónak, a hadnagynak is, aki éppen aznap kapta a beosztását: áthelyezték a vezérkarba, aminek azért is örült, mert annál a beosztásnál szolgált az ő ludovi- kai iskolatársa, a kedves és jókedvű Bársony Muki főhadnagy. Nagyon örültek egymásnak a főhadnagy kérdezősködött a csapatról, a hadnagy elmondta, hogy minden rendben van, az egész vonalon elérték a kívánt vonalat és hogy a tisztikar, úgy látszik meg van győződve róla, hogy a háborút annak rendje és módja szerint befejeztük. — Ne mondd, kérlek, nagyon érdekes — mondta a főhadnagy gondolkodva. Aznap este szóba hozta a dolgot, a kapitány elégedetten bólogatott és hozzátette, hogy az őrnagynál érdeklődik majd bizalmasan, hogy állanak a dolgok. Az őrnagy nem sokat tudott mondani az egészről, de nem tartotta lehetetlennek, hogy van valami. Annyira érdekelte a dolog, hogy felkereste barátját az ezredest, nem-e tud még valamit ebben az ügyben. — Kérlek alássan — szólli- totta meg még aznap délután az ezredes jó barátját a tábornokot, a csapatszemle után, domb aljában — nem voltál Micskeynél tegnap ? — Miért? — Beszélnek itten valamit: az altábornagy biztosan jobban van informálva. Ti ketten ösz- szejöttök, beszélhetnél vele, mi igaz a dologban. ők ketten tényleg össze is jöttek; az altábornagy azt felelte, hogy mintha ő is hallott volna valamit, de itt határozottan állítani már azért sem lehet, mert hiszen közvetlen feljebbvalója, a tábornagy, maga is döntő szerepet játszik a legfelsőbb hadvezetőség határozathozatalában s igy részben tőle is függ az, amiről szó van. Ezt a tábornagynak is megmondta, aki viszont a táborszernagynak szólt; ez csak fé- lig-meddig hallgathatta meg, mert éppen hivatta őt a hadsereg parancsnoka valami fontos ügyben. Beszélgetés közben, mellesleg felemlítette a táboszernagy, hogy a háború kitűzött célja, kitűnő szakemberek szerint eléretett és hogy az ő véleménye szerint nem lehetetlen, hogy ránk nézve igen előnyös béke közeledése válik kilátásossá. A hadvezér aznap került audenciára. ő felsége barátságosan és nagy örömmel fogadta, de látszott, hogy erősen gondolkodik valamin. — Egy félórával ezelőtt fogadtam az ellenség küldöttjét — mondta azután. — Igen előnyös békefeltételeket ajánlott, teljesen elismerve fölényünket. Mit gondol excellenciád, milyen a hadsereg hangulata. A hadvezér elgondolkodott. — Én azt hiszem — mondta és egy pillanatra eszébe jutott a délutáni beszélgetés — hogy ha hozzánk méltó módon tehetjük; elérkezett az idő, hogy békejobbot nyújtsunk ellenségeinknek. — Igaza van -— mondta ő felsége. És Csutak András közlegény két hét múlva megtudta, hogy az eperfa dereka jobbra görbül ott a kertecske végibe.
