Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-06-24 / 1325. szám

1944. junius 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Középeurópai hírek (A német cenzúra következtében “Európa erődből” — minth ahogyan a németek az általuk megszállva tartott or­szágokat elnevezték, — nagyon keveset hallunk. A hirek egy részét a semleges országokba elkerült újságok szolgál­tatják, másik részét a rádió leadásokból nyerik. Van azon­kívül némi “földalatti” hírszolgálat is. Az ily híreket állí­tólag részben titkos rádiók, részben az “erődből” kiszökött egyének révén nyerik. De bárhonnan is jönnek a hirek, ily körülmények között mindig csak bizonyos fentartással kell fogadni azokat. Az alábbiakban néhány olyan- hirt hozunk, amelyekről úgy véljük, hogy olvasóinkat különösen érdek­lik. — Szerk.) A QUIZLINGEK KITARTANAK WASHINGTON — Az Office of War Information híradása szerint az inváziót követő na­pon úgy a csatlós államok kor­mányainak fejei, mint a néme­tek által megszállt országok úgynevezett “quizlingjei” távi­ratokban biztosították a “Füh- rert”, hogy kitartanak mellette a most bekövetkező sorsdöntő harcokban. Az ilyen üdvözlete­ket a német propaganda iroda tette közzé, mert dicsekedni akartak a csatlósok hűségével. Anton Mussert, a holland ná­ci vezér Hitlerhez intézett távi­ratának egy része igy szólt: “Minden németalföldi nemzeti szociálista mindhalálig hűsége­sen kitart az ön oldala mellett. Mi szilárd egységet alkotunk, amelynek tetején, Führerem ön áll.” Az igazi, vagyis az eredeti Quizling ,a norvég vezér. Hit­lerhez intézett táviratában fel­hívja Európa népeit, hogy “vé­delmezzék Európa erődöt, mert minden európainak tudnia kell, hogy a döntő pillanat elérke­zett.” A szerb Milan Nadics csak­nem hasonló táviratot küldött Hitlerhez, amelyben kijelentet­te, hogy “az invázió semmi vál­tozást nem okozott a mi maga­tartásunkban s vállvetve fo­gunk tovább harcolni Németor­szág mellett.” A horvát Anton Pavelic is megszólalt. Pavelic szerint már csak azért is tovább kell har­colni a németek oldalán, mert a szövetségesek támogatják Tito partizánjait, akik igen nagy “pusztításokat végeznek”. A szlovák (tót) Dr. Tuka Bé­la intervjut adott az egyik po­zsonyi újságnak, amelyben azt mondotta, hogy “minden erővel harcolni kell a bolsevizmus el­len”. Hogy Magyarországra, ille­tőleg a magyar nácikra milyen hatást gyakorolt az invázió, azt a nácik által kontrolált Esti Új­ság vezércikkéből lehet követ­keztetni. Ebben a cikkben, amit Rajniss Ferenc főszerkesztő irt, ezt találjuk: “Mostantól kezdve a nap minden órája sorsdöntő lehet a mai nagy vi­lágégésre és Európa jövőjének eldöntésére.” A NÉMETEK MEGDÖBBENTEK WASHINGTON — A szövet­ségesek hadseregének invázió­ja a német népet mélyen meg­döbbentette, — irta a “La Suis­se” nevű svájci újság. Annál inkább is megdöbbentő volt az invázió hatása, mert oly gyor­san követte Róma felszabadítá­sát és a németeknek olaszorszá­gi nagy vereségét. Ezen svájci újság szerint a német nép aggódásáról bizony­ságot tesz az, hogy az újságo­kat rendkívül gyorsan szétkap­kodják. Pár perc alatt kiürül­nek az újságárusok állványai. A német nép már kezdi belátni, hogy a röpülő fölény elveszté­sével a “Wehrmacht” (haderő) is veszélybe került. A németek más területek inváziójától is tartanak. A “Tribune De Lausanne’ ne­vű svájci újság közli Dr. Goeb­bels, náci propaganda minisz­ter azon kijelentését, hogy a németek Európa civilizációjá­ért harcolnak. Ez a svájci új­ság azonban ezt tagadja és megjegyzi: “Mi inkább azt tartjuk, hogy a náci vezérek nem annyira Európa civilizáció­ját, mint inkább a saját bőrü­ket védelmezik.” FELLÁZADT LITVÁN KATONÁK WASHINGTON — A svéd rádió jelentése szerint junius ötödikén a német hadseregbe osztott litván katonák nagyobb- szerü lázadásba mentek. A láza­dás folyamán éles csatákat vív­tak a náci okupáló hadsereggel. Ezen lázadás következménye képpen a litván csapatok főpa­rancsnokát letartóztatták és Németországba vitték. Ezt a hirt a vilnai földalatti mozga­lom vezetősége és megerősítet­te. WASHINGTON — Az Office of War Informationhoz érkező hir szerint Dr. Nester Miklós, a Horthy kormány közoktatás- ügyi államtitkára, beszédet tar­tott Debrecen városban. Ezen beszédben kijelentette, hogy a Magyarország területén lakó más, — nem magyar származá­sú népek is beletartoznak a “magyar egységbe”, vagyis ré­szesei a magyar nemzetnek. Nester mindjárt azt is elárul­ta, hogy a magyaroknak óriási veszteségei voltak az orosz fronton és annak helyrepótlásá­nál számítanak a nem magyar származású magyarok is. Nes- terék igy szeretnék bevonni a “magyar nemzeti egységbe” a környező népeket is. LONDON, jun. (ONA) — Az inváziót megelőző napon a né­metek Páris környékén bezá­rattak 1400 tejcsarnokot, mert, mint mondották, a szállítási ne­hézségek miatt ezeket úgy sem lehet áruval ellátni. A főváros környékén már hús sem kap­ható és a főzelékfélék is nagyon megcsappantak. TÁRCA A fekete vonat Irta: KASSÁK LAJOS (Folytatás) A kocsik elején piszkos, ká­romkodó munkások vízzel és szénnel cipekedtek — uj útra készítették a lihegő gépet. A sztaroszta ért elsőnek a célhoz s még mielőtt a kozá­kok megakadályozták volna, ujjongva felszakitott egy aj­tót. Nehéz fullasztó szag csa­pott az orrába, a szemei ré­mülten meredtek rá'a szalmán heverő véres, kékülő testekre. A megszédült ember égnek emelt karokkal kiáltotta a többiek felé: — Halottak! Ó, jaj, jaj ezek mind halottak. .. Mint a villám ütötte fejbe az egész tömeget a sztaroszta fájdalmas jajongása. Minden­ki arra vetette magát s a ko­zákok hiába verekedtek velük: szitok, lárma, sirás, károm­kodás és az asszonyok éles, szakadatlan visítása töltötte meg a tág, visszhangzó csar­nokot. Kigyult, vadult előre­tolt fejjel furakodtak az egye­düli nyitott ajtó felé s ahogy a megaludt vért, a katonák csonka, szennyes hulláját lát­ták, rajtuk is erőt vett a szta­roszta őrjítő fájdalma. És a nyüzsgő gomolyag előtt ott állt a magas kocsisor, mint egy óriási egyszerű feke­te ravatal. A nyitott ajtó is csattanva bevágodott s a győz­tes kozákok ismét ott feszül­tek a meredek lépcsőfokon. A megrémült tömeg való­sággal vonaglott alattuk. — Ó, Jézus kínszenvedése! A komor, idegen katonák vigasztalni próbálták őket, de hiába. A sztaroszta lobogó szakál­lal, csüngő, sörényes bundájá­ban, mint valami ^eteg feldü­hödött oroszlán bömbölt, to- porzékolt a tömeg élén. — Adjátok ide a fiainkat — hörögte. — Az én szép, erős fiamat! A többiek is vele ordítottak és újra az egész légkör zengő nevekkel lett tele. Mindenki látni, őrző, biztos karjaiba akjirta fogni az ő leszakadt magzatát. De nyerített a mozdony, más, messzibbeső stációk felé készülődött s csörömpölve ci- bálta meg a terhes, illatozó vaggonokat. — Várj!.... Várj még!.... Kiáltozták most egyszerre valamennyien. De hiába. .. A kerekek visongva köszörülték a tüzet a kemény síneken.... Az emberek eszelősen velük rohantak. .. Legelői a szta­roszta kopasz világitó feje bukdosóit s egy pillanat múl­va már az egész alak ott tán­colt a lokomotív vörös, kime­redt szemei előtt. Habzó eltrozult szájjal ordí­tozott s csontos karjai, mint szürke, csomós acjlbuzogá­nyok lendültek a süket, pöfö­gő gép ellen. S már nem értette meg a szinte rátaposó veszedelmet. A nyitott kocsi belseje, a ha­lottak sárga arca, az aluvó vértócsák és rengetek sárga és vörös és fekete és lila kari­kák ugráltak és kergetőztek előtte és egyre nőtt, nőtt ez a bolonditó karnevál s most hir­telen két remegő kar nyúlt ki belőle.... és' belevágott az ő lá­tó szemeibe s most úgy érez­te, hogy ezen a két fájó résen minden, minden egyszerre be- leömlik és elmossa az eszét és megállítja a szivét.... — Jefim! Drága Jefim! — hörögte és ő is kinyújtotta a karját, mintha szerelmesen! ölelni készülne. .. Aztán nyek­kenve hosszan elvágódott. S a gép fürgén átcsúszott rajta* kicsit megzökkent, sű­rű, lármás gőzöket pöfékelt s egyetlen dühös irammal egész kormos nehéz testét kirántot­ta a fáradt, rimánkodó tömeg közül. Azok, még egyszer utána vetették magukat. .. Nem ér­ték be.... Hirtelen sivár, tátongó ür fe­küdt eléjük, nem bírták tovább. A vonat már messze robo­gott a szabad pályán s őket földre verte a tehetetlen két­ségbeesés. Nehéz kába fejüket húzta magához a fagyos, tisz­ta hó s ők szinte állati vonítás­sal nyúltak el a tüztarajos fe­kete szörnyeteg után. Már hajnalodott s a nap bő nyalábbal öntötte le rájuk ra­gyogó hideg sugarait. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 7.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland .........12.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland .......12.00 L. Decsi, Akron ............... 9.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 J. Farkas, Akron ......... 10.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 7.00 J. Geréb, Cleveland ......... 9.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 7.00 E. Kovách, Cleveland ........ 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh ....10.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 9.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland ..........12.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 A. Molnár, Cleveland ..... 9.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York .......12.00 P. Pika, Chicago ................12.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila ................... 9.00 M. Stefankó, New York .... 8.00 A. Székely, Cleveland ..... 8.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 6.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 J. Varga, Cleveland ......... 9.00 Jos. Vizi, Akron .............12.00 J. Zára, Chicago ...............12.00 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom