Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-13 / 1293. szám
1943. november 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZQNELKÜL ____CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI AMI BŰN Még élénk emlékezetében van minden emberileg gondolkozó élőlénynek, az az orvtámadás, amelyet Horthy bitang urai elkövettek, a magyar nép szégyenére, amikor pár héttel a jugoszlávokkal kötött örök baráti szerződés után, nem csak átengedték Hitler csapatait a jugoszláviai hadjárat megindítására, hanem a magyar hadsereg is megtámadta Hitler által legázolt jugoszlávokat. Amikor már a jugoszláv hadsereg összeomlott a két oldali támadás alatt, akkor megkezdődött a tisztogatási munka amúgy Hitler módra, amelyben örök gyalázatára a Horthy bandának a “győztes” magyar hadsereg is amúgy orgoványi módra vett részt a tisztogatásban, Bajor Ferenc tábornok parancsnoksága alatt. Az ő hivatása volt Bácska feltisztitása, amely úgy folyt le, hogy a “gyanús” szerbeket, zsidókat a Duna partjára állították és gépfegyverrel kaszálták le őket. A három napos tömeggyikosság áldozatainak száma jugoszláv forrás szerint 16 ezer, mig magyar forrás szerint “csak” 10 ezer áldozata volt, asszonyok, gyermekek és öregek voltak többségben a kivégzettek között. A “törvényszerű” kivégzettek száma a magyar kormány szerint 2550 volt. , Ez a gyalázatos mészárlás nem csak a náci ellenes világban keltett méltó felháborodást és a szerbekben olthatatlan gyűlöletet, de megrémítette a józanabb magyar köröket is, kik megrettentek attól a következményektől, amelyet ez a tömeggyilkosság adott alkalommal ki fog váltani és követelték a fő hóhérnak, Bajor tábornoknak az elmozdítását és fefelősségre vonását, amelyet a magyar kormány visszautasított és Bajor tábornok továbbra végezte a “tisztogató és rendcsináló” munkáját. Most azonban ez a gaz tömeggyilkos, mégis a hadbiró- ság elé került, nem kérem, nem a 16,000 áldozatért. Nem, azért elismerés járt neki Horthy éktói, hanem mert ez a bitang nem csak legyilkolta a bácskai szerbeket és zsidókat, nem csak a vagyonukat kobozta el, de milliós hadisarcot vetett ki az életben maradt gazdag szerb és zsidó lakosságra. Mert az áldozatok túlnyomó többsége szegény munkás és paraszt volt. Erről a hadisarcról a tábornok ur megfeledkezett elszámolni, illetve a főbanditákkal osztozkodni, az egész összeget magának tartotta meg, melyért Horthy hadbírósága két és fél évi fogházra Ítélte a hős tábornokot “Bácska felszabadítóját”. Állítólag a tábornok ur most ül, de az ő ügye, a borzalmas tömeggyilkosság megtorlatla- nul maradt, erre a gazemberre, nagyon kell vigyáznia a magyar népnek, neki egy hajaszá- lának sem szabad meggörbülnie, épségben egy vas kalická- ban kell átadni a szerb népnek, amely ellen olyan borzalmas gaztettet követett el. A szerb és magyar nép békés együttélésének a feltétele az, hogy annak idején meglehessen éreztetni a jugqszláv néppel azt, hogy Horthy-Bajor urék gazságaihoz semmi közük nincs, amelyet a főbanditák kiszolgáltatásával igazolhat be legjobban a magyar nép. így, csakis igy gátolható meg az, hogy a borzalmasan égő gyűlölet a szerb nép részéről ne az ártatlan magyar nép ellen nyerjen kitörést. A magyar nép és a magyar név ilyen bemocskolásáért viszont a sok-sok bűne mellett ezért is felelnie kell a magyar úri bitang rendszernek. Szent meggyőződésem az, hogy a felelősségre vonás a magyar uralkodó osztály mérhetetlen bűneiért nem fog elmaradni és a büntetés méltó lesz a 25 éven keresztül elkövetett gazságokhoz. JUBILÁLT A DALÁRDA A Clevelandi Munkás Dalárda most tartotta 35 éves jubileumát, amelyen óriási tömeg jelent meg. A jelentésekből azt láttuk, hogy ennek a munkás ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes papi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. intézménynek a x tagsága ma már megközelíti az 500-at. Magán az aktiv dalárdistákon nagyon meglátszott az elmúlt 25 év, bizony megöregedtek, ami ma, amikor a fiatalság a hadseregben van, sokkal élesebben látszik. Az alapitó tagok közül csak nagyon keveset láttunk a jubileumon, Nagy Miklós. Lütz Adolf, Bakos Mihály, Pintér József, Ur Zsigmond és Funtig Józsefet láttuk még a karban régi odaadással énekelni. Különösen megható volt egy régi öntudatos harcos munkástársunk Funtig József szereplése, ki dacára, hogy a sze- mevilágát elvesztette, mégis a régi hittel és szeretettel vesz részt a Dalárda fellépésein. A kórusok ma is nagyon jók, úgy a Férfi kar, mint a Vegyes kar, amely a megnyitó igazi poreltár dalával ért el nagy és megérdemelt sikert. Meglátszott a nagyszerű összhangon az,- hogy a háborús nehézségek dacára is kitűnő iskolázottságuk van, amely nem csak a dalosokat, de a karnagyuk odaadó és hozzáértő munkáját is dicséri. Maga a műsor különösen egy három órás szónoklatokkal megrakott ebéd után, hosszadalmas és fárasztó volt. Igen, a beszédek, hát itt bizony a mai fölfordult világ alaposan megmutatkozott. Elismeréssel kell megdicsérni a rendezőket, hogy dacára csak két nap választott el bennünket a helyi választásoktól, nem szabadították ránk a pályázó politikusok légióját, viszont a hivatalos szónokok, nagyon óvatosan kerülték azt, hogy a Dalárda a dalmüvelésen tovább- menő céljairól beszéljenek. Nagyon dicséretes kivétel volt az alapitó tagok nevében beszélő Pintér József és Incefy János- né a női osztály elnöke, kik kihangsúlyozták a Dalárda munkás jellegét. A vendég szónokok közül, amig a polgári Ko- váchy Gyula biró és a Szabadságot képviselő Muzslay József, a Dalárda munkás jellegét és céljait emelték ki, kívánva a cél, a munkásság felszabadítása legyen a mai vérzivatar vége addig az elvtársak Zvara az ország elnöke, Rácz az al- elnök, mig Erdei bátyánk a helyi polgármester mellett tartottak beszédet. Az első kettőnek nagyon jól állt ez a komikus szerep, de az öreg Erdeinek nagyon nehezen jött ki a forradalmi jelszavakhoz szokott száján az, hogy egy polgári politikust állítson oda a hallgatóságnak vezér gyanánt. Mi a magunk részéről üdvözöljük a Dalárdát a jubeluma alkalmából és kívánjuk, hogy ne felejtsék el, hogy mi volt az alapítók célja és hogy még az ma is aktuális, mert a munkás dalárda ma is a dalaival a munkásosztály felszabadulását kell hogy szolgálja. NEM IS OLYAN ISMERETLEN Mikor pár hónappal ezelőtt Mr. Gailmor rádió kommentátor alaposan leleplezte a mi nagy vezéreinket, a magyar reakció azzal akarta elvenni az élét a támadásnak, hogy Mr. Gailmor egy ismeretlen senki, akit még felelősségre se lehet vonni. Természetesen a leleplezés súlyát az sem csökkentette volna, ha véletlenül tényleg egy ismeretlen rádió bemondó lett volna, de azóta kitűnt, hogy Gailmor egyike a közép erópai viszonyokat legjobban ismerő amerikaiaknak, ki nem csak a rádióban de a P.M. napilapban mond véleményt a közép európai, tehát a magyar helyzetről, hanem ezen a téren levő képzettségét a kormány és a hadvezetőség is igénybe veszi. Legutóbb a pittsburghi egyetemen tartott előadást, azok előtt kiket a hadvezetőség a megszállandó területek kormányzására képez ki. Előadásában erősen kritizálta a menekült kormányok reakciós összetételét és kifogásolta azt, hogy a felszabadult területeken Badogliokat segítsen uralomra, a nép akarata ellenében a megszálló had, sereg. Kihangsúlyozta, hogy a közép európai népek nem fogják eltűrni, hogy a fasizta uralmat bármilyen formában visz- szaállitsák a megszálló csapatok, akiknek szerinte a hivatása az lenne, hogy a hatalmukkal a felszabadult nép, szabad akaratának a megnyilvánulását biztosítsák. Mr. Gailmor megállapítása, kénytelen kelletlen, ma már hivatalos álláspont is, amit a moszkvai konferencia is leszögezett, amikor nem csak az an- ti-fasizta elemek előtérbe helyzését hangsúlyozta ki, hanem kimondotta az olasz kérdésben azt is, hogy az összes hivatalokból el kell távolítani a fasizta és a fasizmussal a múltban szimpatizálókat is, ellentétben a multbani gyakorlattól, amikor a fasizta közigazgatást meghagyták a tegnap még fasizta bitangok kezében. Ez a határozat lehetetlenné fogja tenni, magyar vonatkozásban a Bethlen grófok, Eck- hardtok előtérbe tolását. Ennek a határozatnak a megtartását különösen a magyar úri bitangokkal szemben, nagyon szorgalmazni fogják az oroszok és jugoszlávok, kiknek különösen súlyos okaik vannak arra, hogy a magyar mágnás, gentry, főpapi harmás-szö- vetség elpusztuljon. Ennek a munkának az elvégzésében kéjjel fog segíteni nekik a magyar nép, amelyet ezer éve, rabol, pusztít, a magyar úri rend. A SZERVEZETT ERŐ Az elmúlt választásoknál újra tapasztalhattuk, hogy a munkásosztály nem tudja érvényesíteni az akaratát a szavazó bódékon keresztül. Számtalan helyen, ahol a szervezetek in- dorszálták, vagy állítottak jelölteket, azok dacára hogy a szervezetek tagjai többségét képezik a családtagjaikkal a választóknak, a jelöltjeik elbuktak. Igaz az, hogy ha győztek volna is, akkor sem jelentett volna nagy változást a munkások életében, mert a “munkás” képviselők, ha bekerülnek a politikai pozíciókba éppen úgy elfelejtik az Ígéreteiket mint a polgári társaik. A munkásság igazi ereje a munkahelyén van, ezt élénken igazolja a lefolyt bányász bérmozgalom. A War Labor Board megszabta a béremelés magasságát, ezt a bányászok visszautasították. A törvényhozás börtönbüntetéssel tiltotta meg, il-
