Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-12-26 / 1247. szám

2 oiaai BÉRMUNKÁS 1942. december 26. A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF II. Fáradtságos útját a kultúra magaslatai felé valószínűleg tropikus, vagy legalább is me­leg vidéken kezdte az ember. Olyan vidéken, ahol megter­mett a bambusz, mert két bambuszdarab összedörzsölése a legkönnyebb s valószínűleg legelőbb fölfedezett módja is a tüzcsinálásnak. Ilyen tropikus, vagy sub-tropikus bambusz er­dőben építhette föl kunyhóját az első ember a faágak között s e közben jött rá a vesszőfo­násra, majd fadárdát hegyesi- tett, bambusz késekkel és va­dászott az apróbb állatokra. És amint evvel egyidejűleg a bir­kát, a szarvasmarhát és külö­nösen a lovat is megszliditet- ték a nagy ázsiai síkságokon, akkor ezek a nomád pásztorok is elkezdték a vándorlásaikat s azóta szüntelenül vándorolnak mind máig. És ez a sorsuk minörökké. Ebben a nagy átalakulásban az volt a fődolog, hogy az em­bernek most már nem kellett napról-napra nagy területeket portyázva bejárnia, hogy meg­szerezze mindennapi élelmét. Eltartotta a nyáj mellyel meg­tanult bánni, de viszont, a fog­lalkozás közössége több csalá­dot kényszeritett szövetségre s ezeknek többé-kevébbé meg kellett tanulniok a fegyelmet. A társadalmi életnek ez a változása roppant fontosságú volt az emberi nemre nézve, amihez képest a francia forra­dalom csak igen kis epizódja a világtörténelemnek. De csakha­mar veszedelmes formában je­lentkezett egy uj nehézség. A füves terület ugyanis korlátolt, megszabott terület, juhok, szarvasmarhák és pásztorok száma ellenben korlátlan — hi­köztudomásu, hogy 1938-ban Budapesten járva hűséget fo­gadott a Horthy kormánynak. Egyik vezetője a Magyarok Vi­lágszövetsége náci propaganda szervezetnek. Aztán ott vannak a többi magyar hívei. A Kerekesek, akik az Amerikai Magyar Szö­vetség vezetői; a bridgeporti Chernitzky plébános, aki most megint Csongrádi Kornél köz­ismert amerikai magyar náci legénnyel együtt újságot indí­tott. De mivel különb ezeknél a clevelandi Jó Pásztor szerkesz­tője? És igy tovább, mindazok, akik azelőtt nyíltan, az utóbbi időben pedig csak titokban űz­nek náci propagandát, most mind Ottó körül csoportosultak. Valóban gratulálunk Stimson- nak az ilyen “fegyvertársak­hoz”. Amiket itt felsoroltam a pol­gári sajtóban el akarják hall­gatni, avagy csak nagyon felü­letesen említik. A győzelem ér­dekében el kell “tiissolni” a dolgot, — mondják. Mi azon­ban azt tartjuk, hogy éppen a győzelem érdekében kell szel­lőztetni és végetvetni minden­féle náci támogatásnak. Geréb József szén a birkanyáj egy esztendő alatt megkétszereződhetik. A nyájak e szerint hamar lelegel­ték a füvet, egészen a gyöke­réig. Hajtani kellett tehát az éhes állatokat mind tovább és tovább, keletre, nyugatra és délre, mind uj és uj legelőt ke­resve. Ugyanez idő alatt való­színűleg nem sokkal az első birkák és marhák megszelídí­tése után, megkezdődött még egy nagy átalakulás. Valahol senki sem tudja, hogy hol, hi­hetőleg egy asszony, elkezdte túrni a földet valami karóval és gabonát és különféle vete- ményeket termelt. Ez a látszó­lag jelentéktelen véletlen na­gyobb szociális forradalomnak lett szülője, mint aminőt a mai társadalmi reformátorok még csak álmodni is mertek. Mert ez a változás, illetőleg átalaku­lás jelentette az állandóan le­telepedett életett, a falvakat és később a nagy városokat. Most már nagy csomó ember élhe­tett együtt, aránylag kis terü­leten és pedig különösebb ne­hézségek nélkül, az életkörül­ményeinek sajátos változása pedig teljesen átalakította az ember jellemét is. A nagyobb városokban napfelkeltétől nap­nyugtáig nyugodtan dolgozha­tott a födmivelő. Egy-egy hold- nyi kövér agyagföldön egész nap is szántogatott, nehéz eké­jére támaszkodva, két lassú kényelmesen ballagó ökre mö­gött, avagy térdén kuporogva palántákat ültetett naphosszat. Mikor aztán a férfiak és nők napokon át, nemzedékről nem­zedékre folyton ezt az egyfor­ma életet élték, pihenőnapok és rázkódtatások nélkül, jelle­mük és lelkületűk lassanként átalakult. Éppen olyan nyu­godt, békés, szelíd, lassú járá­sú és kitartó emberek lettek, mint az ökreik, s ezek a lágy, engedelmes és gyáva népek mindenkor könnyűszerrel estek a hóditó királyok, császárok és fáraók hatalmába. Ez történt újra meg újra Egyiptomban, Perzsiában, Asszíriában és Kí­nában. A nagy városok tehát rabszolgákból álló óriási ura­dalmak voltak, melyeknek gaz­dája egy-egy zsarnok vagy Fá­raó. A császárt vagy Fáraót minduntalan megtámadta a pásztor népek egy-egy barbár hordája, de ha megölte is, az uralkodóváltozás nem okozott semmi változást a leigázott nép életmódjában. Az egyiptomi fellah (földművelő) ép oly nyu­godtan szántotta föl, vetette be és öntözgette földjét, mia­latt hikszoszok tönreverték az egyiptomi seregeket, mint ahogy a sepoy lázadáskor a sok millió hndu is nyugodtan szán­totta tovább földjét, mit se tö­rődve az angolok véres harcai­val a fölkelők ellen. A földmű­velőknek alapjában véve mind­egy volt, hogy ki uralkodik fö­löttük. Nagy körvonalakban ugyan­ezt a folyamatot találjuk a vi­lágon mindenütt. A mai lappok ősei még a kőkorszak elején ju­tottak el Franciaországba és Belgiumba, de a legtöbb bar­bár törzs a Krímen és a Duna völgyén tört be Magyarország­ba s a mai magyar alföld volt a népvándorlás országutja, me­lyen Európa mai nemzetei mind eljutottak mostani hazájukba. És a történet mindig egy: az erőteljes barbárok rajai rátör­nek egy régi civilizációra és azt tökéletesen elpusztítják. Mert a tulcivilizált és elkorcso- sult népek úgy hullanak a me­rész és erős barbárok előtt, mint az érett gabona az arató kaszája alatt. És ha a történe­lem gyakran ismétli is önma­gát, minden ilyen katasztrófa esetén azt találjuk, hogy erköl­csi romlottság, szellemi eltéve­lyedés, fizikai degeneráció és gyávaság vesztette el a pusztu­lásra szánt népeket. A romok fölött pedig uj és hatalmasabb nemzet kél ugyanazon földön, aztán idővel szintén elsatnyul és könnyű prédája lesz egy más, erőteljesebb barbárfaj­nak, amely rátör és elpusztítja. Amikor az ember elsőnek je­lent meg a világon, ezer vesze­delem környezte mindenfelől. A természet fékezetlen erői, melyek hatalmasabbak voltak nála, az állatvilág ragadozói, melyekkel fegyver hiányában nem mérkőzhetett, mind ellen­ségei voltak és megnehezítet­ték küzdelmét a létért, amely küzdelemben csak két szövet- í ségese volt: az ész meg az aka-j rat, s ezeket önmagában bírta, | önmagából fejlesztette ki. S ez! a két tehetség győzelemre se­gítette az embert. Égbenyuló | zordon hegyláncokon tört ke- j resztül diadalmasan, noha nem j volt szárnya, mint a madárnak, J roppant kiterjedésű világten-j gereket szelt át, noha nem a viz volt az eleme, mint a hal­nak, szédítő sebességgel fut meg óriási távolságokat noha i nincs oly gyors lába mint a I szarvasnak, vagy a lónak, det- ronizálta az állatok királyát, amellyel bátran szembeszállt, sőt le is győzi, pedig nem olyan erős mint az oroszlán. Ez a fé­nyes győzelem, melyet állandó­an vív a természettel folyta­tott küzdelemében, az ész győ­zelme az erőn, a szellem az anyagon. A szellemnek ez a győzelme az anyagon voltakép- j pen a technika, a kézművesség, vagyis az ipar diadala. Ami más szóval azt jelenti, hogy a földet, a világot az ipar fedez­te föl és hódította meg az em­ber számára, vagyis az embe­ri művelődés, a civilizáció iga­zi története az ipar és keres­kedés története volna. Azért a kereskedésé is, mert az érté­kek kölcsönös kicserélése, te­hát a forgalom, mig egyfelől a különböző árucikkek kicserélé­se folytán terjesztette a ké­nyelmet és hasonló tevékeny­ségre ösztönzöte a technikailag fejletlenebb népeket is, addig másfelől az ilyen csereforga­lommal járó haszon a technika­ilag már fejlettebb népeket egyre sarkalta, hogy ipari fölé­nyüket újabb és újabb tökéle­tesebb és értékesebb találmá­nyokkal biztosítsák. És végül magának a keres­kedésnek haszna is hozzájárult a civilizáció fejlődéséhez, mert a távoli országok fölkutatása és ismeretlen vidékek fölfedezé- zése csakis annak köszönhető, hogy az ember, a várható ha­szon reményében, vakmerő vál­lalkozásokba fogott. Bátran szembeszállt azokkal az isme- telen veszedelmekkel, melyek hosszú tengeri vagy szárazföl­di utón s esetleg megérkezése után az uj világrészben fenye­gethették. Már az emberiség őskorában is mindenütt nyomára bukka­nunk annak a gigászi küzde­lemnek, mellyel az emberi ész a természet erőivel vívott. Dá­nia és Norvégia jeges öbleinek a fjordoknak fenekén, az alpe­si tavak és folyók partjain, a mészkő barlangok sötét alagut- jaiban, szóval Európa minden részében föllelhetők az emberi tevékenységnek azok az eszkö­zei, melyekkel a szellem az anyagon diadalmaskodott. A rég kiveszett állatfajok csont­jaival együtt, néger, sőt a ma­láj i fajnál is alantabb álló em­berek koponyájával ke verten, durva kovaszekercét, késeket lándzsahegyeket találunk, egy oly korszakból, melyben az em­ber még nem értett kohászat­hoz, a fémek olvasztásához és földolgozásához. A kereskedés tehát egyidejű az emberrel. Nem jelent semmit, hogy az őskorban a cserekereskedés tárgyai a leghitványabb eszkö­zök voltak, hegyesre és vékony­ra csiszolt csontok, melyekkel ruhát várták az elejtett álla­tok bőréből, görbén kifaragott halászhorgok. És bizonyságai annak is, hogy a szinte állati sorban vergődő ősember, noha se a vasnak használatát nem ismerte, se az állatok megsze­lídítéséhez nem értett, már ke­reste az érintkezést egymással és érezte az egymásra utaltság örök törvényét, melynek érvé­nyesülése tömöritette, később társadalommá, nemzetté az egy törzsből sarjadt utódokat. (Folytatjuk) az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. .. 2.00 J. Buzay, Cleveland ........ 4.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba. New York 2.00 J. Deák, Akron ............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 4.00 L. Decsi, Akron ........ 2.00 J. Dushek, Nutle ............ 7.00 J. Engli, Cleveland ....... 8.00 J. Farkas, Akron __ 6.00 L. Fishbein, New York .. 3.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 J. Geréb, Cleveland......... 6.00 P. Hering, Buffalo ......... 1.00 S. Kisák, New York ....... 5.00 J. Kollár, Cleveland ....... 4.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland 5.00 J. Mogor, New York ..... 2.00 A. Molnár, Cleveland .... 3.00 J. Pataki, New York ..... 3.00 P. Pika, Turtle Creek .... 4.00 P. Pika, Chicago ........... 3.00 M. Stefankó, New York 5.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 3.00 A. Székely, Cleveland .... 3.00 G. Wiener, New York .. 5.00 J. Vizi, Akron ................ 7.00 H. Varjú, Chicago ......... 3.00 J. Zára, Chicago ........... 5.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom