Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-12 / 1245. szám
1942. december 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal netesek voltak, a kereskedés megzsibbadt, a hajózás elakadt. Angliának mintha az életereit vágták volna el, de a halálos dermedtség nem tartott sokáig. Kizárva Európából, az angolok tenegeren túl igyekeztek dusabb kárpótlást találni, s Ke- let-Indiában, Afrikában, Ausztráliában meg is találták az uj fogyasztó piacokat, melyeknek szükségletei bőven ellátták munkával az angol ipart. Átesvén a nehéz próbán, mely megacélozta szorgalmukat és erejüket az angol a gyári termelés fokozására, tökéletesítésére törekedett, s a Wattok, Step- hensonok találmányai segítségével minden nap uj gépeket és iparágakat teremtvén, átváltoztatták gyáraikat és műhelyeiket, a vas síneken elindították a mozdonyt, a tenger habjain pedig a gőzöst, mig a szárzaföl- deket és óceánokat behálózták a gondolatot röpítő táviró sodronyaival. Már kellenek a zsidó orvosok Keresztes Fischer belügyminiszter a magyar képviselőház költségvetési vitájában a közelmúltban, több kérdésben, egyébként zsidó orvosok nélkülözhetetlen voltának ügyében is, oly őszinte hangokat hallatott, hogy kegyvesztettsége a német nácik előtt könnyen érthetővé válik. A miniszter e költségvetési vitában nyiltan bevallotta azt, hogy az emberek egészségi ellátása rendkívüli mód szenved azért, mert a zsidó orvosoknak nem szabad többé gyakorlatukat folytatni, aki pedig még orvos maradhat közülök, azt katonai szolgálatra hívták be. “600 tisztiorvosi és egyéb közszolgálatu orvosi állás betöltetlen, mondta a miniszter, és a minisztérium nem vállalhatja többé a felelősséget a nemzet közegészségi viszonyainak fentartása dolgában, ha a felfüggesztett zsidó orvosok gyakorlatát újra meg nem engedik.” Természetes, hogy erre fülsértő zenebona tört ki a magyar nácik és nácibarátok soraiban a képviselőházban. A szocialista képviselők felszólalására válaszolva azonban a belügyminiszter még egyebet is leleplezett. Beismerte, hogy sok állami kórház szomorúan elhanyagolt állapotban van 1931 óta, továbbá, hogy a visz- szahóditott területeken egyáltalán nincs egészségügyi gondoskodás, megfelelő állami segítség híján. A belügyminiszter megállapításait szomorúan illusztrálják a hivatalos magyar statisztika októberi adatai. Eszerint, magában Budapest fővárosban október hónapban a következő uj járványos megbetegedéseket regisztráltak: 30 tífusz, 76 vörheny és hasonló megbetegedés, 46 szamárköhögés, 81 dif- téria, 113 himlő, 206 vérhas, 13 gyermekparalizis, 7 agyhár- tyagyuladás, 2 paratifusz és 1 malária. Keresztes Fischer belügyminiszter egyébként tárcája költségvetésének vitájában még más kérdésekben sem fukarkodott a nyíltsággal. “A kormány főgondja, mondotta, hogy a törvényeket betartassa és rendet tartson az országban, Magyarország mai helyzete azonban olyan, hogy nyugtalanságra és elégedetlenségre ad alkalmat.” Nevezetes az is, amit a belügyminiszter a köztisztviselőkről mondott, hogy “előfordul az önuralom hiánya, a társadalom különböző rétegeinek megkülönböztetett bánásmódja dolgában.” Ez a megrovás a tisztviselők basáskodására szól. Ma azonban Magyarországon, aki a nácikhoz húz, az még a miniszternél is nagyobb ur. A ZSIDÓK FRONTMÖGÖTTI KÉNYSZERMUNKÁJA A kormány tudvalévőén elrendelte, hogy minden zsidó férfi kényszeríthető lehessen frontmögötti hadimunkára, 18 és 48 esztendős kor között. A hadügyminiszter a képviselőházban azzal magyarázta ezt az intézkedést, hogy katonákat nem lehet elvonni a frontról frontmögötti munkák, mint téli kvártélyok építésének, utánpótlásnak a frontra való szállításának és egyéb hasonlónak elvégzésére. A belügyminiszter felszólalása szerint, a zsidók ugyan nem végezhetnek katonai szolgálatot, de “ a honvédelemhez szükséges e hasznos tevékenységekre” használha- tók. A budapesti rádió ez intézkedésről szólván kijelenti, hogy “a munkaszolgálatban lévőknek tudniok kell, hogy köz- ■ hasznú tevékenységet fejtenek j ki a nemzet érdekében. A hadügyminiszter elvárja tőlük, hogy megfelelnek a beléjük helyezett várakozásnak és viszont Ígéri, hogy a tábori hadimunkacsapatok minden tekintetben humánus elbánásban fognak részesülni.” A divat egészségtana a német nyelv a magyar ISKOLÁKBAN Bernbe érkezett értesülések szerint a német nyelvet kötelező tantárggyá tették a magyar középiskolákban. Nem csak a német nyelvet kell kötelezően tanulni, hanem bizonyos tantárgyak tanítási nyelve is német lesz. Ez a kormányintézkedés engedmény Budapest és környéke “Volksdeutsche”-inek magyarul svábjainak egyre követelőzőbb fellépésére, hogy a német nvelvet “el kell ismerni”. AZ OSZTÁLYHARC ÁLDOZATAINAK TÁMOGATÁSA NEW YORKBAN A Védelmi Bizottság 8. számú osztálya, az osztályharc áldozatainak karácsonyi felsegélyezésére MULATSÁGOT rendez a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. DECEMBER 12-ÉN, szombaton este 8-kor. A belépő jegy ára 25 cent. Lesz jó zene és enni, inni valók. Az IWW new yorki magyar tagjai a célra való tekintettel a helyiséget díjmentesen adják a bizottság rendelkezésére és kérik a magyar munkások tömeges megjelenését. Tapasztalatból tudom, hogy sokkal könnyebb az egészségtant divatba hozni, mint a divatot egészségtani szabályok közé szorítani. Más szóval sokkal könnyebb az embereket egészségtani előadások meghallgatására, avagy egészségtani folyóiratok olvasására rászoktatni, mint például egy szép asszonyt arra rábírni, hogy ne viseljen uszályos ruhát, mikor az divat. Vagyis a divat némely kinövése ellen hiába beszélünk. Ami divat, az divat; az uralkodó s azon változtatni nem lehet. De elvégre a divatnak nem minden kinövése egészségtelen, némelyik csak nevetséges. Pár esztendővel ezelőtt például oly keskeny szoknyát viseltek, hogy a divathölgyeket alkalom adtán ölben kellett a lépcsőn felvinni. Hát a ballon uj jakra ki ne emlékeznék ? Ezekkel minden nő úgy nézett ki, mintha jobb- ról-balról 1—1 úszó hólyag lett vón a karjára kötve. Vagy az óriási kalapokra, amikkel lehetetlenség volt villamosra szállni. Az ilyen tulhajtás ellen lehet kifogás gazdasági szempontból, mert sokba kerülnek, vagy közbiztonsági okokból, mert megakasztják a közlekedést, de nem eshetik kifogás egészségtani szempontból. Az a nagy kalap lehet könnyű és nem nyomja a fejet, az a hatalmas uj senkinek sem árt, legfeljebb belemártják a leveses tálba. A nehéz kalapok, sapkák viselése ártalmas. Egyrészt elzárja a levegő útját, másrészt súlyával ránehezedik a koponyára, az agyra — amit a gondok amúgy is nyomnak — és főfájásra vezethet. Ugyanezen okból esett kifogás alá a ma már szerencsére elavult szokás, amikor kócot tettek a haj közé, hogy igy szebb frizurát csinálhassanak. Rendkívül egészségtelen divat volt az uszályos ruha viselése. Ha húzták maguk után, fölverődött a por, fölszedett az minden szemtetet s a tüdővésznek valóságos gyüj tőtelepe lett. Jóizlésü nő persze nem húzta maga után, hanem fogta, cipelte, amig a karja ki nem fáradt. Hogy az a szoknya néha túlságosan bokorugró, ahhoz az egészségtannak semmi köze. Sőt ha (esztétikai) jóizlés szempontjából kifogás alá nem esik, mi, orvosok, cseppet sem bánjuk s legfeljebb ilyen párbeszédet eredményez. Azt mondja nekem valaki: Ugyan nézze ezeket a bébikocsikat tologató ifjú hölgyeket: azt hiszem, itt vannak a világ legfiatalabb mamái. Mire én: Nem gondolja, hogy a nagyon rövid ruha teszi? Én inkább azt mondanám, itt vannak a világ legfiatalabb apái! Mire ő: Nem gondolja, hogy a sima, borotvált arc teszi? Igen, minden csak divat, csak szokás. Vannak vidékek, ahol jobb lány nem festené be az arcát a világért sem, vannak viszont helyek, ahol lesajnálják! azt, aki nem kendőzi magát, vannak olyan vidékek Tirolban, ahol minden ember golyvás. Az odatévedt idegent persze lesajnálják, amiért olyan vékony a nyaka, még golyvája sincs. Vannak nők, akik télben jól felöltözködnek szőrmeboát, bár- sonyföveget viselnek, de ezek a dicséretes kivételek. A nagy többség télben szalmakalapban jár, nyáron szőrmét, bársonykalapot visel. Ezeknek aztán hiába prédikálnak egészségtant. Mondhatjuk nekik, hogy télben a környező levegő hidegsége miatt nagyobb a test hővesztesége, ez ellen meleget adó ruhával kell védekezni. Hiába meséljük, hogy az állati eredetű kelmék, bőr, gyapjú, több meleget tartanak, mint a növényi eredetűek, tehát télen ilyeneket viselünk. A sötétszinü kelmék is több meleget tartanak, mert magukba szedik s nem verik vissza a napsugarakat, mint a világos kelmék. És végül a nyári kelméknek lika- csosabbaknak kell lenni, hogy a bőr párolgását jobban elősegítsék. De ezer bocsánat, ez megint csakis egészségtan és nem “divat”. Hja, két urnák egyszerre szolgálni nehéz. Néhány szót még a fűzőről. Talán semmit a világon nem szidtak annyira, mint ezt a szegény ruhadarabot. És a sok szidás használt is neki. Lefogyott, megrövidült s a mai formájában csöppet sem ártalmas. Persze azok a megboldogult magas fűzők, amik a mellkast összeszoritották, a légzést, vérkeringést akadályozták, fölötte ártalmasok voltak. Pláne ha derékban is jól ösz- szeszoritották. Az áldozatot két oldalról is fűzték, húzták a halhéjas páncélba, akkor bizony a máj is sokat szenvedett s valóságos mély barázdát vágott a májban. Ma már nem divatos a tulvékony, filigrán, légies alak, hát nem szükséges az erős fűzés. A hasfalakat kissé rendben tartó alacsony fűző pedig nem ártalmas, sőt elhízott vagy lógó hassal bíróknak egyenesen hasznos. Akkor még a férfiaknak kellett versenyezni az asszony birhatásáért s a férfinak kellett magát cicomáznia épp úgy, mint ahogy az állatvilágban a him mindig díszesebb, feltűnőbb tollazatú mint a nő. A kőkorszak elmúlta után, a görög és római asszonyok öltözete már festői ráncban simult testükhöz .többnyire csak egy csattal összetartva. Nagyszerű dolog volt az a test szabad fejlődése érdekében, de tessék a ma dolgozó, kenyérkereső asz- szonyoknak úgy öltözködni. A mai dolgozó, munkás asz- szonynak kényelmes, célszerű ruha kell. Ne legyen oly szűk, hogy a mozgásban akadályozzon, se oly bő, hogy láng közelében lobot vessen. Ne legyen oly hosszú, hogy a port felverje, se oly rövid, hogy megfázzunk benne. Legyen ellátva zsebbel, hogy bele férjen akár a bébi tejes üvegje, akár a képviselői megbízó levél.
