Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-18 / 1085. szám
1939 november 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal PEREG A FILM... Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY (BUDAPEST 1939 október. — A több mint egy evvel ezelőtt megindult európai bomlási folyamat, tovább erjed, terjed. E pillanatban úgy látszik ha katonailag nem is, de politikailag és gazdaságilag mind szorosabbá válik az együttműködés a germán barna és az orosz vörös fasizmus között. Innen pedig már csak egy lépés választja el Hitler “elvtársat” és Sztálin “elvtársat” attól, hogy frigyüket katonai szövetséggel is megpecsételjék, ha szorul a kapca. Hitler “elvtárs” személyesen üzent Sztálin “elvtárs”-hoz, melyben 2000 darab orosz hadirepülőgépnek kölcsönadását kérte, hogy a szövetséges angol és francia repülőparkkal szemben a tervbe vett támadásánál fölényét biztosíthassa. Sztálin elvtárs, Hitler elvtárs eme kívánságának nem tett eleget. És igy e pillanatban Hitler “elvtárs” kénytelen az idegeket tépő csöndes háborút szenvedni. Viszont Germánia bekerítése teljessé vált. Finnországtól kezdve, svéd, olasz, török, orosz és a balti államokon át Finországig bezárult a kör Germánia körül. A körön belül is forr, kavarog, ro- tyog a kotyvalék. Oroszország mindenképpen szeretné befejezni a Balti tenger fö’ötti hegemóniájának biztosításához hiányzó finn kérdést. Ez azonban nem megy oly simán és főleg olyan gyorsan, ahogy Moszkvában elképzelték és szeretnék. A finnek jól tudják azt az orosz imperializmusnak sürgős volna a Balti kérdés végleges rendezése, sokáig nem érnek rá időzni a baltikumnál, mert e késedelem veszélyezteti újabb etapjuk sikerét a balkáni és közeiké1 éti hegemóniára való törekvésüket. Éppen ezért a finn delegáció másodszor tért vissza Moszkvából Helsinkibe, hogy “megtárgyalják” otthon, amit “tárgyaltak” Moszkvában. A finn delegáció ráér! Moszkvából vonaton és hajón tér haza és nem repülőgépen, amint ez az utóbbi időben szokásossá vált hasonló esetekben. Aki időt nyer csatát nyer elv szerint. Amig a finn-orosz tanácskozások tartanak Balkán kulcsával Anglia és Franciaország katonai szövetséget ütött nyélbe. Ezzel a szövetségesek tényleges uraivá váltak a Dardanellák szorosának, és az összes tengeri szorosok, kapuk immár ellenőrzésük alá került ezzel. Mit jelent ez? Jelenti elsősorban a földközi és feketetengeri ellenőrzését annak, hogy ezen az utón Germánia és Oroszország kereskedelmi hajók utján nem érintkezhet. De jelenti azt is, hogy ha a két, immár “elvtárs”, katonailag is operálni igyekezne a feketetengeri orosz hadiflotta bevolna zárva a Fekete tengerbe és onnan nem mozdulhatna ki jó ideig, pontosan addig, amig azt meg nem engedik. A török-angol-francia katonai szövetség azonban jelenti azt is, hogy Törökország, de végeredményben Anglia és Franciaország befolyása erősödött meg az eddigi germánolasz befolyás rovására a balkánon. Minnél tovább időzik tehát Oroszország Finnországnál* annál később bir balkán felé fordulni. Viszont minnél jobban késlekedik, annál jobban veszíti el a balkáni szláv népek e pillanatban még nagy vágyakozását, szimpátiáját amellyel Oroszország felé várakozóan tekintenek és kerü’nek a szövetségesek érdekszférájába. Románia; Előreláthatólag “békés” utón át kell, hogy engedje Besszarábiát orosz szomszédjának. A bolgár-román határon megszólaltak a bolgár komitácsik (szabadcsapatok) puskái. Ez viszont Dobrudzsa miatt történik. Az orosz befolyás Bulgáriában a balkáni államok közül. Viszont Germániával kacérkodik. A nép viszont az orosz orientációt követeli. Jugoszláviában a germán népcsoport 2 képviselője ugyanolyan kivételes jogokat követelt a germánok Jugoszláviában élő 450.000-es csoportjának, mint például Magyarországon tette volt. Jugoszlávia azonban a balti mintára, e germán népcsoportot meneszti, illetve “kicseréli” a Németországban élő 230.000 délszlávért. Olaszországból az ott letelepedett germánok kötelesek eltávozni végleg nemcsak a régi olasz, de az újonnan szerzett az u. n. trieszti területekről is. Lengyelországból Oroszországnak jutott részében hasonló a helyzet. Lengyelországból Németországnak jutott részében is bajok vannak. A balti államokból kitelepített germánokat az eddigi 80 százalékban lengyelek által lakott területre viszik. A 100 százalékos lengyel Gydnia- ból már “kitelepítették” az ösz- szes lengyelt, hogy helyet csináljanak a baltikumból áttelepítettek számára. Ez azonban édes-kevés. A lengyel területere is szükség van. Hogy milyen eszközökkel csinálnak helyet a lengyelek között arra rávilágít a Danzinger Vorposten c. lapjuk. Ez a lap a danzigi nemzeti szocialista párt félhivatalos orgánuma írja többek között, hogy Petzkin községben Fritz német községi elöljárójának a községtől kissé távoleső tanyáját lengyelek felgyújtották. E bűncselekmény miatt — irja továbbá a lap — a polgári köz- igazgatás fejének rendeletére BÜNTETŐ AKCIÓT vittek keresztül Petzkinben avégből, hogy megmutassák a bűnösöknek, hogy milyen kíméletlenül torolnak meg ilyen cselekedeteket. Megtorlásul és elrettentő például TÍZ PETZKINI LENGYELT, akik közismerten németellenes felfogást vallottak AGLONLÖVETTÉK. Ezenkívül kényszerítik a környék lengyel lakosságát, hogy újból építse fel a leégett épületeket és térítse meg a teljes kárt. — E cikkhez csak annyit a Reichstag épületét sem a kivégzett Van de Lübbe gyújtotta föl, hanem azok, akik őt halálra ítéltették és kivégeztették, mert céljukat ezen keresztül vélték elérhetőnek. Petzkin-ben sem a lengyelek voltak, akik felgyújtották azt a tanyát. Nem is volt másra szükség ennél mint arra, hogy 10 olyan lengyelt agyonlőhessenek, — tegyük hozzá minden bírói eljárás nélkül — akik “közismerten németellenes felfogást vabottak”. 10 germánnak csak ebbe a kis faluba is úgy tudtak Hitlerék helyet csinálni, hogy a lengyeleket kiirtották. íme ez a hitleri protektorátus lényege álarc nélkül. 'Magyarországon az elmúlt héten pattant ki egy kuliszati- tok. Nevezetesen: Hitler terve az volt — és a suttogó propaganda szerint ezt Horthyékkal is közölték — hogy Romániának német protekturátussága alá való kerülésekor a mintegy 4-5 százezer svábot. Erdélybe telepítette volna át a hitleri rezsim. Ugyanekkor az ott élő mintegy 3 milliónyi magyart a jelenlegi Magyarország területére zsúfolta volna be cserébe. Ezáltal az Erdélyből kitoloncolni szándékozott 3 millió magyar helyébe való kb. félmilliónyi sváb mellett még 2 és fél millió germánt szándékozott volna Erdélybe telepíteni a balti, olasz és jugoszláv területről, akik ki- vándoroltatva lettek. Tagadhatatlan e terv zseniálitása germán szemüvegen át nézve. De, hogy ez mit jelentett volna, ha Germánia terve sikerülhetett volna a jelenlegi és Erdélyből idezsufolásra Ítélt 3 millió magyar számára azt könnyen megállapíthatjuk. Germániának ez a terve azonban Anglia-Franciaország hadüzenete által dugába dőlt. Az, hogy nem sikerült tehát nem rajtuk, hanem a körülményeken múlt. Viszont ez nem menti Hit- leréket . . . A vad germánimádat, hogy elhidegült Horthyék részéről többek között e tervnek is tulajdonítható. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon a germán fasizmus és a Hitler rezsim elleni gyűlölet a paraszt és proletárokon kívül, mely a kezdettől való az u. n. közép- osztály rétegére is átterjedt. Ez megnyilvánul többek között Hitlerék magyarországi exponensei, a nyilasok sorozatos elitéltetése és internálásában is amit az utóbbi hetekben a rendőrség és bíróság kéjjel végez velük szemben. A Magyarországról Germániába kiszökött svábok visszaszökdösnek, a germán koplaló paradicsomból. Olaszország is válaszút elé érkezett a török-angol-francia katonai szövetség megkötése által. Annyi bizonyos, hogy az olasz fasizmus sokáig kétfelé való kacsingatásának végefelé járunk és több mint bizonyos az eddigi események ismeretében nem Germániát fogadja kegyeibe. Németországban, addig amig a rádiók bömbölik a katona indulókat és szól a propaganda az éteren át. A befutó jelentések szerint napról-napra súlyosabb gazdasági helyzetbe kerül a lakosság. Az amugyis szűkre szabott élelmiszer adagokért hajnalba kell megkezdeni a sorbaállást. Nem újság az, hogy alig 50 százaléknak sikerül csak a jegyekre kapni is valamit. A husadagot ismételten csökkentették olyanformán, hogy 40 százalékban csontot kell elfogadni. így a heti fejadag 500 grammot 300 grammra csökkentették. Mivel csontot megenni, megemészteni nem lehet igy a csökkentés valóságos. Beszéltem egy Germániából visz- szajött magyarországi svábbal; azt kérdeztem miért jött visz- sza? Azt válaszolta: munkám volt, dolgozhattam amennyit akartam. De nem bírtam tovább! Az egy hétre szóló élelmiszerekre amit adtak bevásároltam és egy nap alatt elfogyasztottam, még jól sem igen laktam belőle. Koplalva pedig nem lehet dolgozni, mert pénzem áz doszt volt, de semmit- sem tudtam érte venni. Azt mondották kapok földet, házat Lengyelországban csak ne menjek haza. Nekem azonban nemcsak nem kell abból, amiből más parasztott fosztottak ki, de éhezni sem bírok és akarok. Ezért jöttem HAZA. Beszámolónkat fejezzük be egy aktuális pesti viccel: “Hitler az Észtországból visszatele- pitett németek fogadtatásán többek között ezeket mondotta, ‘Most visszatértetek évszázadok után szülőhazátok földjére. Ezután tehát birodalmi németek lesztek és nem Esztek!” Hát annyi bizonyos Hitlernek ebben 100 százalékig igaza is van. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel,lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
