Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-04-08 / 1053. szám

\ « oidai BÉRMUNKÁS 1939 április 8. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A modern rablólovagok A rég letűnt idők történelmé­milyen károsak legyenek is azok az emberiségre. Akik kételked­nek ezen állításban, vessenek egy pillantást az utóbbi két év­tized eseményeire. A világháború utolsó évében csaknem minden európai ország politikai forradalmon ment át. A királyságok és császárságo­kat köztársaságok váltották fel és az emberiség azon rétegei, akik elméletben ismerték a szabadságot és a gyakorlatban hajlandók voltak azért küzdeni reményekkel néztek a jövő elé. És ez a remény nem volt ok nélküli, az akkori ismereteink alapján. Úgy vélekedtünk, hogy ha az elnyomottak a vérözön közepette ennyire képesek, sem­mi sem állhatja útját a további forradalmi átalakulásnak, amely fokozatosan csak jobb lehet és nem rosszabb. Csalódtunk. Olaszországban zászlót bon­tott a fasizmus és annak élén egy hülye fráter — Benito Mus­solini — teljhatalmú ura lett az olasz népnek. És az olasz nép eltűrte. Egy évtizeddel később Né­metországban egy még agya­fúrtabb rabló-lovag vette kezé­be a gyeplőt és ma az egész vi­lág szabadság szerető népe ret­tegve hallja Adolph Hitler ne­vének említését. A két diktátor szövetségre lépett egymással és megteremtették a “Berlin-Ró- ma tengelyt”. így egymást tá­mogatva aztán gyorsan csele­kedtek. Hitler elfoglalta Rhinelandot. A totalitáriánus alattvaló Egy angol polgári újság' ké­pekkel illusztrálja a diktatúrák alatt szenvedő országok alattva­lóinak sorsát és rajzok alatt a következő felírások olvashatók: Az első képen egy ökör látha­tó és alatta: “Nehezen dolgozó, mint egy ökör” olvasható. A második képen egy teve van és alatta “‘Kemény mint egy teve”. A harmadik képen egy bárány és alatta: “Szelíd, mint a birka” olvasható. A negyedik képen egy kutya van és: “Engedelmes Nem szabad a rádiót hallgatni A német názi vezérek úgy vé- nes rádió programot hallgat­Mussolini elfoglalta Ethiópiát. Mindketten támogatták a spa­nyol nép szabadságharcának le­verését, ami 34 hónapi harc után ma már befejezett tény. Hitler elfoglalta Ausztriát. Pár hónappal később elf ogla lta Csehszlovákia németek által la­kott területét, a Szudéta földet. Ezen meglepetésből alig tért magához a világ, amikor Hitler ismét uj területet hódított meg, ez alkalommal az egész Cseh és Morvaországot. Nyomban ezután elfoglalta Memmelt is, amely Litvániához tartozott. A kezei között tartja Slovákiát, Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát. Mindez oly gyors iramban történt, hogy a különböző or­szágok önrendelkezési jogait védő “demokráciák” álmélkodá- su.kból fel sem ocsúdtak és már végre is volt hajtva. Mint a ré­gi rablólovagok. Hogy tóvá ob egyelőre nem ment Hitler, an­nak az oka, hogy szövetséges társa, Mussolini féltékenykedni kezdett. A féltékenység eloszla­tására Hitler átüzent kollégájá­nak, hogy most rajta a sor. És Mussolini nem is késik. Első sorban Tunisiát, Djiboutit és Suest követeli Franciaországtól, amelyek ennek afrikai gyarma­tai. De Mussolini nem fog meg­elégedni az afrikai gyarmatok­kal, hanem Európában is ter­jeszkedni akar. Egyelőre Ju­goszlávián nyugszik a szeme. Mint a barbár korszakban a rablólovagok, nem kérdeztük meg egy bizonyos területen lakó népektől, úgy mi a vélemé­nyünk, úgy a mai modern rab­lólovagok nem törődnek az el­foglalandó területeken lakó népesség véleményével. Egysze­rűen bevonulnak katonáikkal és akik ellenszegülnek, azokat egyszerűen legyilkolják. Szép kis civilizáció ez a mienk. mint egy kutya” felirat. Az ötö­dik kép halat ábrázol és a meg­jegyzés: “Csendes, mint a hal”. A hatodik képen egy emberi alak van présbe szorítva és a megjegyzés:. “Türelmes, mint a totalitáriánus ország polgá­ra”. Ehhez alig szükséges kom­mentárt fűzni. Mind ez és még ennél sokkal alacsonyabb rendű lények azon országok polgára:, akiket a nagy “felszabaditók” kegyeikbe fogadnak. bői ismerjük a rablólovagok ga­rázdálkodását, akik a nyers erő­szakra támaszkodva rabolták ki, a védtelen, vagy gyengébb törzseket. Az ilyen rablólova­gok egy bizonyos földterületnek teljhatalmú urai, saját hadsere­gekkel rendelkeztek és amikor kedvük szottyant egy kis vér­ontásra, egyszerűen megtámad­ták a kiszemelt területet és minden teketória nélkül legyil­kolták a rajta lakó népeket, vagy azokat rabszolgáknak mi­nősítették és a területet saját uralmuk alá vették. Ez azonban abban az időben volt igy, amelyről a történelem mint barbár korszakról emléke­zik meg. A kiválasztott vezér csinálta a törvényeket, olyano­kat, amelyek az ő felsőbbségi jogát védelmezik és amelyeknek az alárendeltek feltétlenül en­gedelmességgel tartoznak. A különböző törzsek egymáshoz való viszonyát sem szabályoz­ták törvények, hanem azé volt az igazság, aki erővel bírta. Senkisem ütközött meg azon, ha egyik törzs megtámadta a másikat azon célból, hogy an­nak területét eltulajdonítsa és a rajta lakókat saját alattvaló­ivá tegye. Abban az úgynevezett barbár korszakban minden az erősza­kon alapult. A nagy tömegek tudatlansága lehetővé tette egyeseknek a felemelkedését a vezéri pozícióba, aki aztán a tu­datlanság által nyújtott lehe­tőséggel élve rendelkezett az alattvalók élete felett. A rabló­lovag akarata nem tűrt ellent­mondást. Az ő rendelete ellen nem volt apelláció. Az ő szavá­ra százakat, vagy ezreket gyil­koltak le és senki sem vonta fe­lelőségre, hogy miért tette azt? Ilyen esetek megtörténtek min­den ok nélkül, csupa kedvtelés­ből. Azért nevezik azt a korsza­kot barbár korszaknak. Azonban, amint napjainkban látjuk, a történelem megismét­lődik. A rablólovagok ismét ga­rázdálkodnak, a barbár korszak ismét feltámadt. Ma, az úgyne­vezett “civilizált korszakban” ugyanazt látjuk, amiről a régle- tünt idők történelméből olva­sunk. A különbség csak annyi, hogy ma a törzsek helyeit or­szágok foglalják el. A többi, minden úgy megy, mint évszá­zadokkal ezelőtt. Amig a modren rablólovagok be nem bizonyították az ellen­kezőjét, azt hittük, hogy az utóbbi egy-két évszázad alatt az emberiség tanult, civilizáló- dott Is megtanulta saját sorsát intézni. Ezen hitünkből azon­ban alaposan kiábrándított az utóbbi évek eseményei. A vélt civilizáció az emberiség sorsát illetőleg csak látszólagos volt, mely ma egyes emberek lábai alatt hever. A nagytömegek tu­datlansága ma is lehetővé tet­te és teszi, hogy egyes^ emberek isteni nivó magaslatára emel­kedjenek és a tömegek vakon kövessék azok parancsait, akár­lekednek, hogy mennél keveseb­bet tudnak az alattvalók a vi­lágban történtekről, annál biz­tosabb az ő pozíciójuk és ennek megfelelően még azt is meg­szabják, hogy az alattvalók mi­lyen rádió programot hallgat­hatnak. Nem szabad külföldi rádió programot hallgatni egyetlen német alattvalónak sem, mert esetleg olyasmit hal­lana, ami kinyitná a szemét és meglátná azt a rettenetes rab­szolga sorsot, amelyben él. Ennek megfelelően a többi tilalmak mellé most egy újabb rendeletet bocsátott ki a propa­ganda osztály vezetője, amely öt évi börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik külföldi náci elle­nak. A büntetés akkor is kijár a hallgatónak ha az tájékozat­lansága folytán az ilyen náci ellenes hirt továbbit, mint iga­zat, mert a náci vezérek szerin minden német alattvalónak kell annyi tapasztalattal birni, hogy megítélje, a hir hamis forrását. JÓL SIKERÜLT NEW YORKI KABARÉ ESTÉLY Március 25-én egy minden te­kintetben sikeres társas estélyt rendeztek a Modern Színkör és az IWW tagjai. Két kis kedves egyfelvonásos volt műsoron és 'Vámos Vilmos rendezésében ki­tünően megállották helyüket műkedvelőink, úgymint Fülöp- né, Hajnalné és Fishbeinné munkástársnők és Csorba, Le­leszi és Lengyel munkástársak. Vámos Vilmos kabaré számo­kat adott elő a közönség állan­dó tapsvihara mellett. Az estnek egyik valóban meglepetésszerü programszáma volt Szigeti József a nagyhírű zeneművész és prímás váratlan megjelenése, akinek többször meg kellett ujrázni zeneszáma­it, a közönség nem is akarta le­engedni a színpadról. Az est folyamán Fishbein munkástárs tartott beszédet, rámutatva a szomorú hirekre melyek Spa­nyolországból érkeznek. A világ munkásságának szervezetlensé­ge folytán, el kell bukni annak a harcnak, melyért több mint 32 hónapon át életükkel és vé­rükkel küzdöttek a spanyol dol­gozók. A fasizmus világhódító terjeszkedése ellen, most már láthatjuk, hogy a világ munká­sainak ipari egysége vehetné csak föl a sikeres harcot és ad­dig mig a világ munkásai ezt nem ismerik fel, még sok sok szomorú napoknak néznek elé­be. A műsor után Fülöpné mun- kástérsnő által készített kitűnő házias vacsora volt, mig Zsák­mány munkástársnő egy igen Ízletes tortát ajándékozott, melyen $7.15 jött be a Bérmun­kás javára. Ezen összeget még 10 dollárral kipótoltuk és azon­nal továbbítottuk lapunkhoz. Az anyagi siker is minden tekintet­ben kielégítő volt és havi lak­bérünknek nagyobb részét is ki­fizettük belőle. Mindazoknak akik szereplésükkel és adomá­nyaikkal a mulatság sikeréhez hozzájárultak ezúton is köszö- netünket nyilvánítjuk. A rendező bizottság. NÉHÁNY KÉRDÉS A NEW YORKI MUNKÁSTÁRSAKHOZ Tudják-e azt, hogy Most Pén- a hónapban? Tudják-e azt, teken van az első péntek ebben hogy a hónap első péntekjén KÁVÉ ESTE van a Bérmunkás javára! Tudják-e azt, hogy az ilyen kis összejövetelből na­gyobb összeget lehet összehoz­ni a Bérmunkás javára. Tudják- e azt, hogy a Kávé Esten ko­moly megbeszélések, viták van­nak az általános világhelyzetről és a munkásmozgalomról. Tehát Most Pénteken Este a Bérmunkás Otthonban találko­zunk a Bérmunkás Kávé Estén. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom