Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-09-12 / 910. szám

1936 szeptember 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal ERRŐL JUT ESZEMBE... A CSILLOGÓ REND ALKONYA. A detroiti Timesba augusztus 17-én, megkondult a vészha­rang. Communism is Here. a detroiti munkásságnak több al­kalma van Elsie Robinson írá­sát tündöklő frázisait élvezni mint nekem, tehát ők a hiva­tottak megállapítani azt, hogy én mondok-e valótlanságot vagy a kis tintakuli hazudik. A kinai kulin azért áll ez a név mert észbelileg nem fej­lődött arra a magaslatra, hogy a többi kuli társaival egye­tembe szervezkedne s megszün­tetné a nyomorúságos élet­módot, melyet él. A fehér faj között a szellemileg foglalkozta­tott fehér galléros rabszolgák nagyobb százalékára pedig az­ért áll, fizető gazdájok rabló er­kölcsét s családi, valamint tár­sadalmi züllöttségét finom, de sötét fátyollal bevonják a tulaj­donul birtokolt ipartelepeiken a fizikai hasznos dolgozók mil­liói előtt, a kiknek a társadal­mi életük egy-két pont emel­kedéssel sem múlja felül sok helyen a kinai kuli élet nívó­ját. Egy óbbként álljon itt a cik­kének angol bekezdése. Do you care what happen to you, or your children? Do you want to do something about it? If so, have you the courage to face faces if they, are you and the sense to apply them to your own life? You do . . . You have? Then get this straight. Communisem Has Happened. Ez sem, vagy ezek nem tudják a cheumatizmus és kommuniz­mus közötti különbséget. A nemzeti erőt, a nemzeti pros­peritást, a nemzeti kényelmet és békét. A család szétrombolá- sát félti ez a kisasszony. Felsorolnám pontról-pontra a kisasszony iskolázottlan agyá­nak a termékeit mellyel védel­mezi ennek a korrekt áldásos rendnek a mindenki számára nyújtott kényelmet, de a detro­iti boldog munkások a base ball pályán, a polgári clubbokban, a Jézust dicsőítő intézményekben valószínű tudomást szereztek ró­la, nemkülönben a más városi boldog munkások és igy meglett állapítva, hogy neki van igaza és nem nekem, mert ezt a base ball hős, a clubbok kis előkelői, a Jézust dicsőítő intézmények szószólói igy tudják, És mivel a Bérmunkás ezeknek is ir, igy kérnem kell a szerkesztőt, hogy az én meglátásomnak is adna helyet a lapban. De mi­előtt tovább mennék a magam beállításával hogy a fenti állí­tásom csorbát ne szenvedjen még egy pár angol mondatot idézek a bölcs csalhatatlan tu­dású kisasszony bevezető cik­kéből. Communism has entered your and your children’s lives. Com­munism isn’t coming to Ame­rica. It Has Come. Communism isn’t a future menace to our national power and prosperity. Our national pleasure and peace. It Is A Present Peril. Ha most a cikk olvesóink, azoknak kikre az én állításom vonatkozni fognak, volna any- nyi meglátások, akkor a cikket kivagdalták volna és mindany- nyian vissza küldték volna a kisasszony füléhez szamár bok­rétának. A nemzeti prosperitás ha a nemzet minden egyes tag­ját érintené áldásosán mint a hogy természetszerűleg joga is volna hozzá minden dolgozónak s a munkából kizárt millióknak is. Mert a nemzetnek minden egyes tagja, értem a hasznos szellemi és fizikai munkások millióit és a jelenbe már szük­ségtelenné vált milliókat is, mert hiszen mi mindannyian, kikről a mondatban szó van hozzájárultunk ahoz a koloszá- lis magaslatu vagyon felhalmo­záshoz, akkor ez nemzeti va­gyon volna és megközelítené ama rendszert melytől ők a gazdáikkal egyetembe annyira irtóznak. De meg volna vele a nemzet minden egyes tagjá­nak a szórakozása, a béke, me­lyet a fizikai javak arányos ki­elégülése tenne szellemileg is nyugalommá. Erről a kisasszony nem beszél, mert ez logikus, rablott javakat logikával védel­mezni nem lehet, azt csak erő­szakkal képmutatással és ocs- mány sárdobálással lehet fen- tartani. Azokra a milliókra, akikre az iparokban a jelenben még szükség van, azok sem nyernek kielégülést. Mig van profitra kilátás, addig őrült futamra kényszerítik őket, dolgozni munkájok eredményének csak egy kis hányadát kapják vissza munkabér fejében. Valószínű ezek nem azért mennek hol itt hol amott sztrájkba mert az életük túlságos kényelemben van, hanem a családnak több és jobb élelemre, ruhára, tisztes­séges lakásra volna szüksége, de mindezt nem elégítheti ki a munkája eredményének visz- sza kapott hányadából. Tehát ez a szerencsésebb társadalmi fentartó sem elégedett, nincs nyugalom itt sem. De még nem érettek szelle­mileg a végső biztos harcra, de utón vannak és ez okozza a kétségbeesést, még korán van a harang félre verése. Még ezeknek a sérelmét nagyobb részének a base ball pálya, a clubbi társasélete, a ferde vallá­sossága, s hazafisága ideig- óráig enyhíti. De már is bi­zonyságot tesznek a társadal­mi hűtlenségükről, de remélve az okot is felfogják ismerni, itt sem találni harmonikus in­dividuális családi megelégülést mint amiről a kisasszony ir. A munkáról letaszított milli­ók a nemzet kitagadottjai, ezeket sem kérdezte meg a kis­asszony, talán nem is tud rólok, morzsán tengetik szomorú éle­tük, rongyokba járnak. A nagy városok flop házai telve a nemzet nyomorultjaival. Akik ezt nem bírják viselni a megmaradt halvány reménnyel a lelkűkben az országútj át ró­ják, elhagyatott épületekben, hidak alatt keresnek éjjeli nyugvást a napi szenvedéseik után. Tudok sokakról akik már már öt-hat éve nem aludtak vattamadraszon, a meghitt családi élet, a hitvesi hálószoba csak mint a múlt kínos emlékei maradtak vissza fájdalomként a leikökben. Én nem ajánlhatok más or­vosságot a társadalmi fekély ellen mint az összetartozásban, tanulásban hatalmas erő rej­lik mely alkalmas a társadalmi nyomor elpusztítására. Szervez­kedjen nő és férfi, fiatal és öreg egyaránt ma és nem hol­nap, addig mig a nemzet, a hasznos, dolgozó milliók erőt­lenné nem válnak. J. Siket. Az osztályharc egy véres fejezete (Folyt, az 1-ső oldalról.) szágból és a mai napig ezre­ket vetettek börtönbe, helyez­tek internáló táborokba és tün­tettek el úgy, hogy soha senki nem halott sorsuk felől. Az ily elnyomatásnak csak természe­tes következménye a titkos földalatti alagutak növekedése. Az oroszországi viszonyok és az a tanítás, melyben az orosz proletáriátus részesült nem is szülhetett mást. Az orosz rend­szer a múltban is és a jelenben is a terroron épült fel és ahol elnyomatás van, ott a lázadók is vannak. Bár az orosz kormány, hogy tettét igazolja, azt akarja elhitetni a világgal, hogy Zinoviev és társai a né- metnázikkal voltak összekötte­tésben, mi azonban ezt elkép­zelhetetlennek tartjuk. Megtör­ténhet az, hogy azok között is akad egy-kettő akik egész éle­tüket a munkás osztály harcá­nak szentelték, akik megtéve- lyednek, de hogy ezrek sülyed- nének erre a színvonalra, az hihetetlen. Hogy olyan embe­rek, akik életük javarészét az orosz cárizmus és kancsuka megdöntésére áldozták, most még annál kegyetlenebb, alja­sabb, véresebb, undorítóbbat, a názismust hívnák segítségül, elképzelhetetlennek tartjuk. Hosszú idei vizsgálati fogság után a tárgyalás néhány iz­galmas napig tartott, ahol a vádlottak beismerték az össze­esküvést, melynek célja volt Oroszország jelenlegi diktáto­rait eltenni láb alól. Hogy a beismerés a kormánnyal való előzetes megállapodásra tör- tént-e melynek ellenében ígé­retet kaptak, hogy nem fogják őket kivégezni ma kétséges és csak feltevés lehet, ami egye­lőre titok marad mert a vád­lottakat a puska golyó örökre elnémította. Lehetséges, hogy akik a megállapodást csinálták idővel majd szintén “ellenfor­radalmárokká” vállnak és nyil­vánosságra hozzák a titkot. Tény azonban az, hogy ha volt ilyen Ígéret a vádlottak részé­re, azt a kormány megszegte. Az osztályharcnak sok kato­nája esett már áldozatul. Az elnyomók a föld kerekségén mindenhol a legkérlelhetetle­nebb terrorral igyekeznek ural­mukat meghosszabbítani. Az elnyomottak oly eszközökkel igyekeznek az elnyomtást el­lensúlyozni, amilyent értelmi­képességük diktál. A gyilok jó szolgálatot tehet azoknak, akik hatalmon vannak, de az elnyo- motak csak kárát vallhatják. Egyes elnyomók meggyilkolá­sa nem változtatja meg a rend­szert, csak újabbaknak csinál helyet. Zinoviev és társai még nem ismerték fel azt a tényt, hogy az egyéni terrornál sok­kal hatalmasabb fegyver a szervezett erő és a munkásosz­tálynak a fősulyt nem arra kell helyezni, hogy az elnyomottak mint egyének, vagy kisebb alakulatokban egyes elnyomó­kat legyilkoljanak, hanem a munkásosztály termelő erejét szervezzék meg és azt állítsák szembe az elnyomó osztállyal. Nem az egyéni akció événye- süljön, hanem osztály-osztály ellen lépjen fel. Ma a zür-zavar pillanatában nagyon sokan el­fogadják az orosz kormány vé­leményét és Zinoviev és társait ellenforradalmároknak minősi­tik, mi azonban már most is mint az osztályharc mártírjai­nak örökítjük meg neveiket. Szavukat a gyilkos golyó elné­mította, de az ügy melynek harcosai voltak nem szállt ve­lük sírba. Az elnyomottak har­ca mint a világ minden részé­ben, úgy Oroszországban is tovább fog folyni az elnyomók ellen, amig a világ munkásai einem érik a céljukat, az Ipa­ri Demokráciát. A BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizott­sága kevés módosítással ma­gáévá tette a New York környéki értekezlet ajánla­tát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 jú­nius 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba he­lyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszab­bítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy elő­fizetésének a meghosszabbí­tására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísz­tárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos mun­káját. E versenyben jegye­ket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olva­sói nyerhetik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom