Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-12 / 910. szám
1936 szeptember 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal ERRŐL JUT ESZEMBE... A CSILLOGÓ REND ALKONYA. A detroiti Timesba augusztus 17-én, megkondult a vészharang. Communism is Here. a detroiti munkásságnak több alkalma van Elsie Robinson írását tündöklő frázisait élvezni mint nekem, tehát ők a hivatottak megállapítani azt, hogy én mondok-e valótlanságot vagy a kis tintakuli hazudik. A kinai kulin azért áll ez a név mert észbelileg nem fejlődött arra a magaslatra, hogy a többi kuli társaival egyetembe szervezkedne s megszüntetné a nyomorúságos életmódot, melyet él. A fehér faj között a szellemileg foglalkoztatott fehér galléros rabszolgák nagyobb százalékára pedig azért áll, fizető gazdájok rabló erkölcsét s családi, valamint társadalmi züllöttségét finom, de sötét fátyollal bevonják a tulajdonul birtokolt ipartelepeiken a fizikai hasznos dolgozók milliói előtt, a kiknek a társadalmi életük egy-két pont emelkedéssel sem múlja felül sok helyen a kinai kuli élet nívóját. Egy óbbként álljon itt a cikkének angol bekezdése. Do you care what happen to you, or your children? Do you want to do something about it? If so, have you the courage to face faces if they, are you and the sense to apply them to your own life? You do . . . You have? Then get this straight. Communisem Has Happened. Ez sem, vagy ezek nem tudják a cheumatizmus és kommunizmus közötti különbséget. A nemzeti erőt, a nemzeti prosperitást, a nemzeti kényelmet és békét. A család szétrombolá- sát félti ez a kisasszony. Felsorolnám pontról-pontra a kisasszony iskolázottlan agyának a termékeit mellyel védelmezi ennek a korrekt áldásos rendnek a mindenki számára nyújtott kényelmet, de a detroiti boldog munkások a base ball pályán, a polgári clubbokban, a Jézust dicsőítő intézményekben valószínű tudomást szereztek róla, nemkülönben a más városi boldog munkások és igy meglett állapítva, hogy neki van igaza és nem nekem, mert ezt a base ball hős, a clubbok kis előkelői, a Jézust dicsőítő intézmények szószólói igy tudják, És mivel a Bérmunkás ezeknek is ir, igy kérnem kell a szerkesztőt, hogy az én meglátásomnak is adna helyet a lapban. De mielőtt tovább mennék a magam beállításával hogy a fenti állításom csorbát ne szenvedjen még egy pár angol mondatot idézek a bölcs csalhatatlan tudású kisasszony bevezető cikkéből. Communism has entered your and your children’s lives. Communism isn’t coming to America. It Has Come. Communism isn’t a future menace to our national power and prosperity. Our national pleasure and peace. It Is A Present Peril. Ha most a cikk olvesóink, azoknak kikre az én állításom vonatkozni fognak, volna any- nyi meglátások, akkor a cikket kivagdalták volna és mindany- nyian vissza küldték volna a kisasszony füléhez szamár bokrétának. A nemzeti prosperitás ha a nemzet minden egyes tagját érintené áldásosán mint a hogy természetszerűleg joga is volna hozzá minden dolgozónak s a munkából kizárt millióknak is. Mert a nemzetnek minden egyes tagja, értem a hasznos szellemi és fizikai munkások millióit és a jelenbe már szükségtelenné vált milliókat is, mert hiszen mi mindannyian, kikről a mondatban szó van hozzájárultunk ahoz a koloszá- lis magaslatu vagyon felhalmozáshoz, akkor ez nemzeti vagyon volna és megközelítené ama rendszert melytől ők a gazdáikkal egyetembe annyira irtóznak. De meg volna vele a nemzet minden egyes tagjának a szórakozása, a béke, melyet a fizikai javak arányos kielégülése tenne szellemileg is nyugalommá. Erről a kisasszony nem beszél, mert ez logikus, rablott javakat logikával védelmezni nem lehet, azt csak erőszakkal képmutatással és ocs- mány sárdobálással lehet fen- tartani. Azokra a milliókra, akikre az iparokban a jelenben még szükség van, azok sem nyernek kielégülést. Mig van profitra kilátás, addig őrült futamra kényszerítik őket, dolgozni munkájok eredményének csak egy kis hányadát kapják vissza munkabér fejében. Valószínű ezek nem azért mennek hol itt hol amott sztrájkba mert az életük túlságos kényelemben van, hanem a családnak több és jobb élelemre, ruhára, tisztességes lakásra volna szüksége, de mindezt nem elégítheti ki a munkája eredményének visz- sza kapott hányadából. Tehát ez a szerencsésebb társadalmi fentartó sem elégedett, nincs nyugalom itt sem. De még nem érettek szellemileg a végső biztos harcra, de utón vannak és ez okozza a kétségbeesést, még korán van a harang félre verése. Még ezeknek a sérelmét nagyobb részének a base ball pálya, a clubbi társasélete, a ferde vallásossága, s hazafisága ideig- óráig enyhíti. De már is bizonyságot tesznek a társadalmi hűtlenségükről, de remélve az okot is felfogják ismerni, itt sem találni harmonikus individuális családi megelégülést mint amiről a kisasszony ir. A munkáról letaszított milliók a nemzet kitagadottjai, ezeket sem kérdezte meg a kisasszony, talán nem is tud rólok, morzsán tengetik szomorú életük, rongyokba járnak. A nagy városok flop házai telve a nemzet nyomorultjaival. Akik ezt nem bírják viselni a megmaradt halvány reménnyel a lelkűkben az országútj át róják, elhagyatott épületekben, hidak alatt keresnek éjjeli nyugvást a napi szenvedéseik után. Tudok sokakról akik már már öt-hat éve nem aludtak vattamadraszon, a meghitt családi élet, a hitvesi hálószoba csak mint a múlt kínos emlékei maradtak vissza fájdalomként a leikökben. Én nem ajánlhatok más orvosságot a társadalmi fekély ellen mint az összetartozásban, tanulásban hatalmas erő rejlik mely alkalmas a társadalmi nyomor elpusztítására. Szervezkedjen nő és férfi, fiatal és öreg egyaránt ma és nem holnap, addig mig a nemzet, a hasznos, dolgozó milliók erőtlenné nem válnak. J. Siket. Az osztályharc egy véres fejezete (Folyt, az 1-ső oldalról.) szágból és a mai napig ezreket vetettek börtönbe, helyeztek internáló táborokba és tüntettek el úgy, hogy soha senki nem halott sorsuk felől. Az ily elnyomatásnak csak természetes következménye a titkos földalatti alagutak növekedése. Az oroszországi viszonyok és az a tanítás, melyben az orosz proletáriátus részesült nem is szülhetett mást. Az orosz rendszer a múltban is és a jelenben is a terroron épült fel és ahol elnyomatás van, ott a lázadók is vannak. Bár az orosz kormány, hogy tettét igazolja, azt akarja elhitetni a világgal, hogy Zinoviev és társai a né- metnázikkal voltak összeköttetésben, mi azonban ezt elképzelhetetlennek tartjuk. Megtörténhet az, hogy azok között is akad egy-kettő akik egész életüket a munkás osztály harcának szentelték, akik megtéve- lyednek, de hogy ezrek sülyed- nének erre a színvonalra, az hihetetlen. Hogy olyan emberek, akik életük javarészét az orosz cárizmus és kancsuka megdöntésére áldozták, most még annál kegyetlenebb, aljasabb, véresebb, undorítóbbat, a názismust hívnák segítségül, elképzelhetetlennek tartjuk. Hosszú idei vizsgálati fogság után a tárgyalás néhány izgalmas napig tartott, ahol a vádlottak beismerték az összeesküvést, melynek célja volt Oroszország jelenlegi diktátorait eltenni láb alól. Hogy a beismerés a kormánnyal való előzetes megállapodásra tör- tént-e melynek ellenében ígéretet kaptak, hogy nem fogják őket kivégezni ma kétséges és csak feltevés lehet, ami egyelőre titok marad mert a vádlottakat a puska golyó örökre elnémította. Lehetséges, hogy akik a megállapodást csinálták idővel majd szintén “ellenforradalmárokká” vállnak és nyilvánosságra hozzák a titkot. Tény azonban az, hogy ha volt ilyen Ígéret a vádlottak részére, azt a kormány megszegte. Az osztályharcnak sok katonája esett már áldozatul. Az elnyomók a föld kerekségén mindenhol a legkérlelhetetlenebb terrorral igyekeznek uralmukat meghosszabbítani. Az elnyomottak oly eszközökkel igyekeznek az elnyomtást ellensúlyozni, amilyent értelmiképességük diktál. A gyilok jó szolgálatot tehet azoknak, akik hatalmon vannak, de az elnyo- motak csak kárát vallhatják. Egyes elnyomók meggyilkolása nem változtatja meg a rendszert, csak újabbaknak csinál helyet. Zinoviev és társai még nem ismerték fel azt a tényt, hogy az egyéni terrornál sokkal hatalmasabb fegyver a szervezett erő és a munkásosztálynak a fősulyt nem arra kell helyezni, hogy az elnyomottak mint egyének, vagy kisebb alakulatokban egyes elnyomókat legyilkoljanak, hanem a munkásosztály termelő erejét szervezzék meg és azt állítsák szembe az elnyomó osztállyal. Nem az egyéni akció événye- süljön, hanem osztály-osztály ellen lépjen fel. Ma a zür-zavar pillanatában nagyon sokan elfogadják az orosz kormány véleményét és Zinoviev és társait ellenforradalmároknak minősitik, mi azonban már most is mint az osztályharc mártírjainak örökítjük meg neveiket. Szavukat a gyilkos golyó elnémította, de az ügy melynek harcosai voltak nem szállt velük sírba. Az elnyomottak harca mint a világ minden részében, úgy Oroszországban is tovább fog folyni az elnyomók ellen, amig a világ munkásai einem érik a céljukat, az Ipari Demokráciát. A BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg.
