Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-12-21 / 872. szám

1935 december 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. GÖMBÖS, aki a kapitalisták cselédje, lenyomtál a köz­vélemény nyomása alatt a tej árát Budapesten literenként kettő fillérrel emelte, mivel azomban kormánya csendes társ mindenütt, igy, hogy a kartell profitja ne legyen kevesebb, ez­zel szemben" megdrágította a vaj árát kilógramonként 40 fillér­rel, a túró árát 50 fillérrel és a margarint is 40 fillérrel. Hogy mennyit keresnek ezen az ár­leszállításon Gömbös és társai azt könnyű kiszámítani. Ugyan­ekkor a kartell emberei az úgy­nevezett tejellenőrök, vadász­nak azokra a falusiakra akik Pestre tejet hoznak és akiket ezek elfognak azoknak tejét ki­öntik az utcai kanálisba a pat­kányok örömére, edényeiket pe­dig elrabolják, ha kell rendőri segítséggel is. A tejkartell te­hát mint állam az államban ural- kodhatik, garázdálkodhatik, ra­bolhat a termelőktől 8—10 fil­lérjével átvett tejet 28 fillérért adhatja, monopóliuma van ar­ra, hogy Budapesten csak a kar­tell árusíthat tejet, mikor 20 fillérért felnőtt munkások kény­telenek óránként dolgozni, pusz­tulhatnak csecsemők, öregek, mert nem bírják megfizetni a tejnek árát, ezt mind kormány- segítséggel és ezt a rablóhad­járatot nevezik faj védelemnek. PESTERZSÉBET. A magyar kender, — len és jutaipari részvénytársaság telepén kitört sztrájk a munkások teljes győzelmével fejeződött be. MAGYARORSZÁG állatállomá­nya: 1.755.527 szarvasmarha, (a pártpolitikusokon kívül.) 806.560 ló, 3.175.822 sertés, 1.227.542 juh, 29.858 kecske, 3872 szamár, (a pártpolitikuso­kat követők számán kívül) és 1022 öszvér. PEST MEGYE. Ez év szeptem­ber havában a megye terüle­felötlött a mese és egyszerre buggyant ki belőlük: — A Jézuska! Áhitatos vigyázattal kivették a csecsemőt és az izgalomtól ki­pirult, melegregyult arccal ott csókolgatták, ahol érték. A pi­ci jószág fehér arcocskája le- helletük melegségétől megeny­hült, nagy, beszédes szeme ke­rekre nyílott és csöpp szája körül, mint fakadó bimbó a harmat, kiült az apró, szelíd mosoly. — Szólni kell, hogy megta­láltuk. Jánoska volt a bátrabb: — Majd én elszaladok, de te maradj addig. Amikor ráakadt a rendőrre, elébe állt és áradó lerendezés­sel, az izgalomtól nekihevülten, a futástól pihegve, igy szólt: — Rendőr bácsi! Én meg a Pista, a grundon most megta­láltuk a kis Jézuskát. Sirt, de már nevet. Tessék megnézni. A gyerek szavaiban annyi hitető erő volt, hogy a rendőr megindult. Amikorra odaértek, tén 1434 születés és 1600 ha­lálozás történt. A halottak kö­zül 574 nem érte el a 2 éves kort sem. A fajvédelem dicsé­rete az, hogy kevesebben szület­nek immár a magyarok e világ­ra, mint akik hátatforditanak neki. Pusztul, fogy, sorvad te­hát Magyarország népe, a nagy “agyon” védelmezés közben. PESTERZSÉBET. A magyar kender, — len — és jutaipar gyártelepe 60 munkást elbo- csájtott akik szervezni kezdet­ték az ott dolgozókat. Erre a vállalat 600 munkása sztrájk­ba lépett. HEIL HITLER. Bár nem ordít­ják de a hivatalos világ szi­ve ezt az utat járja. Most vett értesülés szerint az erdélyi svá­bok Brandsch Rudolfék követe­lésére nyolc szilágymegyei köz­ségben végleg megtiltották a magyar szót az iskolásgyer­mekek ajkáról és a felekezeti iskolákban bevezették helyette a német nyelvet. A román állam tehát amig segítője a pánger- mánizmusnak addig a szinma- gyar vidéken elnémítja a ma­gyar szót szívességből. Magyar urak statisztálása mellett. XI. KERÜLET. Már jelentet­tük, hogy a Lenke úti barak- lakásokból, hogy lakoltattak ki a rendőrök embereket. Most ha­tósági közeg elleni vétségben mondották ki bűnösnek azokat akiket a rendőrök összevertek e kilakoltatással kapcsolatban, és Martint és Lulait egyenként 2—2 hónapi fogházra Ítélték el, mig feleségeiket 1—1 hétre. A randőrök panaszára. SZEGED. A csecsemők 2.2 szá­zaléka kapja csak a szükséges táplálélkot. (Egészségügyi je­lentésből.) A SZAKMAI termelés sorvadá­sa. A kis és kézmüvesipar vesztesége 21.374 önálló iaros Pista már visszatette az újból siránkozó gyereket a táskába és mélységes megindultsággal, összetett kezekkel, ott állt a kőfal mellett, a kisded előtt. Az előreszalad Jánoska is le­borult a sáros földre és a csúf telken két ártatlan gyermek­szív szárnyalt a jóságtól, a ki­tett gyerek előtt. A nagycsizmás, kardos ren­dőr is megtorpant és kemény szivébe valami forró érzés ütött. Csönd volt. A köd meg­ült mindent. Az utca lármája nagy messziről zajgott, csak a két gyerek mormolása hang­zott. Az elnyujtózó nagy városban pedig, egy bűzös, nyirkos nyo­mortanyán, összetört szívvel zokogott a hétfáj dalmű anya. A nagy darab ember rendőr lehalkított léptekkel hagyta ma­gukra a gyermekeket. Telefo­nálni ment. Néhány perc múlva a mentők piroslámpás autója messze sza­ladt a szegény, árva kis “Jé­zuskával.” az utóbbi évek alatt (Budapest értendő.) Adóhátralékuk pedig a még meglevőknek 300 millió pengő. Bár az adóbehajtás szi­gorú és elcipelik gépeiket is ahol 3—4000 pengős gépeket 100—200 pengőért árvereztet- nek el, a kisipar minden kis­iparmentés ellenére, mely ugyan Karácsony körül vagyunk, a megváltó születés napját búgják hirdetik az öreg harangok. Sok száz ezer proletár szülő szerte a földtekén rozoga, fütetlen vagy hiányosan fütött lakásban ron­gyokba burkolva gémberedett testükkel vallásos áhítattal re­ménykedve óhajtják a megvál­tó Ígéreteit. Maszatos kis em­ber csemeték siránkozva kapasz­kodva anyjuk rongyaiba, táplá­lékot kérnek. Az anya sokszor hisztérfikusan ismétli, hogy nincs, vagy csak silány vala­micskét adhat csemetéinek, öreg beeset arcú nénikék a rézcsat- tos bibliát lapozzák, s alázato­san mormolják, hogy ha Jézus te nem is válthadtad be ígé­reted, de te uram teremtőm ad meg a mindennapit. Óh jó öreg anyám, néném, a rézcsattos kopottas biblia ne­kem már nem adhat még csak gyarló üdvöt sem. Nem! Mert a nyárt ősz váltotta fel az oszt a tél ridegsége. A természet kön­töst cserélt de ti hivő testvé­reim eme változásokkal szembe csak hinni vagy kérni tudtok, de nem adatik. Alkotó emberek ezrei, kik­nek még silány hajlék sem jut, rongyokba burkolt testeiket ka­pualjakban elhagyatott épüle­tekben védik a tél kegyetlen­sége ellen. Fiatal proletár anyák, hitvesek, hajadonok az utca sarkokon kinálják magokat ron­gyos pár centért, hogy a hiányt, melyet sem a hit, sem a tél zor- donsága nem pótol a farizeusok szükkeblüsége folytán, emigyen enyhítsék. Az újabb hívők pe­dig a párt vezérek, politikusok szóvirágaira építenek légvára­kat és vakon követik őket, s hívén azt, hogy ez a helyes cse­lekvés módja. Nem ritkán cir­kuszi lármákban is kifejezést adnak ösztönszerü kívánalmaik­nak. A nagy gépkolosszusok pedig végzik a termelő munkát meg­felezett emberanyaggal. A rak­tárak megtelnek gyorsan azok­kal a szükségletekkel, mellyel az életet itt a földön virágos kertté varázsolhatnák mindnyá­junk számára. De -a harangok azért csak tovább búgnak, a politikusok továbbra is meré­szen hazudnak, a csuhások pedig fantasztikusan a holdfelé pis­lognak. S a féktelen nyomor, melyet a szavak kifejezésre jut­tatnak marad vagy mélyül. Em­berek, javakorbeliek, fiatalok kifacsart aggastyánok, nők s gyerek sokasság, kik elviselhe­tetlennek tartják a civilizált vá­rosi poklot, rozoga autókon s gyalogszerrel inlulnak délfelé, bár sokan tudják, hogy a meg­váltó akarata itt sem teljesült, a tél zordonsága enyhébb, de az ültetvények taulajdonosainak rablóvágya, oly elviselhetet­len mint az ipar fejedelmeké északon. S e modern nomádok­csak frázis egyébként pusztul, sorvad és vele a szakmai mun­kásság is. NYÍREGYHÁZA. A cipészmun­kások akik 6—8—10 pengő­ket kerestek hetenként most sztrájkba léptek. 30—50 száza­lékos béremelést követelnek. nak a nyomora úgy aránylik az ős nomádokéhoz, mint egy far­mer viskó a felhőkarcolóhoz. A gép kolosszusok s raktárak tu­lajdonosai pedig az általunk felépített s jól elrendezett pa­lotájukba, vagy a délvidéki villá­jukban élik az élet gyönyöreit, a jól kiépített s pálmákkal díszí­tett utakon kocsikáznak, kéje­légnek, elkerülve a sötét pok­lot, melyben milliók fetren- günk, addig ők hahótáznak, dá- ridcznak. Emberek, dolgozó milliók, ti magatok is sokban hiányt szen­vedtek, a gépek fejlődése az ipa­rokban a szemetek előtt törté­nik, ez a folyamat állandó a nap minden órájában, ti maga­tok is hozzá járultok közvetve vagy közvetlenül, igy hát lát­notok kell miként váltok fölös­legesekké a munka szinterén, melyből a katasztrofális társa­dalmi nyomor fejlődött, s mely állandóan növekvőben van. Emberek láttatok-e egyetlen papot, is részt venni a terme­lésben, akik távol tartanak benneteket a megváltó akara­tától. Vagy az újabb hívők lát­tak-e egyetlen egy politikust is részt venni a termelésben vagy a gyárak, a gép kolosszusok, a raktárak tulajdonosait, vagy a többi rajta levő csüggevénye- ket? Meddig tart ez a folyamat, milliók pokoli kínjai. A másik oldalon a dögkeselyűk károgá- sai, vijongásai? Jézus az ács­mester fia azt mondta: “a mun­ka előbb volt mint a tőke, a föld azoké legyen a kik mun­kálják,” elfogadjátok az ács fia tanítását, vagy a hold felé óhbégatókra hallgattok tovább is? Két ezer év múlt azóta, nagy idő, a kolosszális fejlődés a sze­meink előtt van. A raktárak te­le szemet kápráztató minden javakkal, kik hozták azt létre? Kiknek a munkája által áll a civillizáció s kultúra? S nekünk csak a vázolt pokol jut belőle osztályrészül. De ti dolgozó mil­liók, ti tartjátok a kezetekbe a kulcsot egy jobb társadalmi élethez és a családi boldogság­hoz. Ha tudatára akartok jön­ni társadalmi tényezőtöknek, csatlakozzatok az Industrial Workers of the Worldhoz, a Vi­lág Ipari Munkásainak Szerveze­téhez. Valljátok, hogy egynek a sérelme mindnyájunk sérelme, szervezkedve a munka színte­rén. Mi lenne ha eme újabb hit felé fordulnátok erkölcsileg és anyagilag, csak egy negyed­részével támogatnátok az ipari szervezetet mint a mellyel tá­mogatjátok a mai gyilkos rend intézményeit ? Talán 1936 ka­rácsonykor vigabban búgnák, hirdetnék az öreg harangok a munka diadalát s a szabadság hajnalát. Gy. Siket, Fia. KARÁCSONYKOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom