Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-25 / 8. szám
valóm nem volt; miért kellett volna hát nevemet a czikk alá Írni ? Mennyire más a Hegyi esete! Neki nagy számodása van a püspökével, s ezt a számadást csak a neve aláírásával végezheti; mert ilyen eset Luther óta nem történt, ilyen dolgokat plébános tudtommal még nem vágott püspöke fejéhez. Ezt alá kellett írni nemcsak azért, mert személyes dolog, hanem azért is, mert az aláírástól függött a hatás. A fejemet, t. Kardos úr, én is ráteszem általam nagyoknak tartott dolgokra; de nem dobálgatom, mint valami éretlen görög dinnyét. Egy cseppet sem bánt, hogy engemet ezért K. úr „kitagad“. Ha Kardos úr szerint nem vagyok magyar, akad még itt vagy 7 millió 999.999 magyar, a ki a családhoz tartozónak, hű, becsületes és szorgalmas fiúnak tartanak és szívesen veszik, ha a család ügyét szerény tehetségem szerint tettel, szóval, tollal, előmozdítom. Ez vigasztal ; meg még valami: az, hogy a magyar nyelv tanítását illetőleg egy nézeten vagyok Appo- nvival, Szapáryval, Csákvval, Szilágyi Dezsővel. Az igaz, hogy Kardossal nem ! * Kardos úr, nem tudja, sirjon-e, vagy nevessen ?“ az ón álhazafiságom fellett. Azt hiszem, a hazára nézve egyre megy, akár sir, akár nevet Az ő érdekében tanácslom, hogy sírjon; mert ez meghatóbb! Egy férfiú, a ki sir a hazaért; mert »sokkal jobban szereti hazáját“, mint ón gondolnám. Hát mondani kell ezt önnek K. úr, hogy elhigyék ? Én soha sem mondtam s rna sem érzem szükségét hangoztatni. • Hogy én is a szomszédságba kandkáln^k, határozottan nem mondja, csak sejteti a t. direktor ur. Legyen nyugodt. Nincs szerencséin sem a kártyában, sém az asszonyok körül. Ha néha napján kezembe veszem a kártyát, vesztek, az asszonyok közé meg belépni sem merek, olyan ügyetlen vagyok. Nem tudok ón se kandikálni, se kacsintgatni; hanem látni és nézni törekszem. Látom, és e látomásra lelkem elborul, hogy ha egy uj 48 köszöntene be, ismét csak ott volnánk a nemzetiségekkel, a hol voltunk. A nemzetiségi izgatás és a mi bus magyarjaink oktalan hősködése nem engedi, hogy megértsük egymást. * A mit a IV. egyetemes tanító-gyűlés naplójából az ón »hazafias érzelmeimnek az idegen salaktól“ való megtisztítására oly megható lelkesedéssel czitál K. ur, fájdalom, engem ezúttal hidegen hagy. Ha illő helyzetben elszavaluá, még csak hagyján ; de Írásban ötödször feltálalva, bármilyen szépek is a ezitált passzusok, nem teszik rám a "kívánt hatást. Köszönöm a mediczinát; nekem is meg van, nem instálok belőle. Az asztalomon az a napló, a mely hogy van, (dicsekvés nélkül mondhatom) ón is egyik igénytelen tényezője vagyok. Annak idején, a kérdés megfejtése körül cselekvéssel, szóval, tollal tett szolgálataim elismeréséül én is fel voltam szólítva, hogy a ezitált sérelmek előadója legyek. Ki is fejtettem az álláspontomat ilyen formán: „A nemzeti szellem ápolása érdekében úgy a magyar, mint a nem magyar ajkú elemi iskolában akkor teszünk legtöbbet, ha a magyar szellem legszebb nyilatkozásait, legkiválóbb termékeit, a menynyiben azok az elemi iskolás gyermek által is meg- érthetők, bevisszük a nagy nemzeti költők müveivel, a magyar köznép közvetlenül gyűjtött szellemi kincseivel (szólásformák, közmondások, népmesék, versek stb.) az iskolába s azokat tanítványainkkal megértetjük . . . Fő teendője a tanítóságnak, hogy először tudja, miként kell a magyar szellem kitűnő termékeit a gyermek előtt megszólaltatni, aztán tegye is, a mit tud.“ (Az Egyetemes Tanitógyülés Tárgyai.) Bokor József azt mondta az ilyes beszédre, hogy: jól van. S én még sem lettem előadó; azt akartam, hogy egy sváb születésű ember legyen; ne én, a született magyar. Miért akartam igy, Kardos nem akarná megérteni, mások magyarázás nélkül is értik. És úgy lett. Hasonlóan kárbaveszett fáradság nekem, a ki már tanítottam a magyar nyelvet, mikor Kardos tanulta, a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő törvényt magyarázgatni. * És miért czitálgatja a fenebbi dolgokat nekem K. ur, nekem, a ki 15 év óta nem azt óhajtgatom, hogy legyünk hazafiak, hanem azt mutatgatom ki, hogyan kell tanítani a magyar nyelvet? Abból a nyilvánvaló nemes szándékból teszi, hogy engem legkisebb alap nélkül, mint a magyar nyelv tanítása ellen izgatót mutasson be a közönségnek. Nem igy verik a czigányt t. direktor ur! Erről van szó: Ón azt állította, hogy magyarokká kell tennünk az idegen ajkú gyermekeket, mire ón azt mondtam, hogy elő kell mozdítanunk a magyar nyelv sikeres tanítása által a magyarosodást, a magyarokká levés benső proczesszusa aztán az egyén dolga. Volt-e Önnek erre egy árva szó ellenvetése? Pedig ..nem engemet gyanúsítani, hanem ezt kellett volna Önnek megezá- folnia! * Ne feledje a szives olvasó, hogy Kardos eredeti czikkóben (főleg) az ungvári tanítókat és óvókat buzdította a ,magyarositás“-ra; azokat, kik más nyelven, mint magyar nyelven, nem tanítanak s nem taníthatnak, miután a nagy többség magyar anyanyelvéhez alkalmazkodik. Mennyiben volt szükségük az | ungvári tanitókrés óvóknak e direktori intésre, nem kutatom ; tassák ők, meg elöljáróik. Csak kostatálom, hogjngvárról lóvén szó, a jelen nemzedék megmagysodása főtónyezőinek a magyar társadalmat és iyar irodalmat álltottam ; de korántsem kicsinyen az iskolát és óvodát, mint a még el nem magosodott jövő nemzedék magyarosodásának tényeit. A mit én Iván ól állítok, azt Lyutra alkalmazni, rosszhisze, de korántsem veszedelmes ravaszkodás. Nem dolgoz« kaptafára. Más helyzet más eszközök használatátöveteli. Lyután az óla az alapja a magyarosodásnak. A gyermek megul magyarul, ebbeli ismereteit gyakorolja az ismő iskolában, a felnőttek oktatása alkalmával. Egy ?mzedék megtanul magyarul, a későbbi nemzedék magyar erkölcsöket, magyar szokásokat vehetnek I; szóval elmagyarosodnak. A Bercsényi-:zai óvodát ón is ismerem ; bölcsőjének ón adtamz első lökést. Nagy reményeket tápláltam iránta aiagyarosodás előmozdítása terén; azért szerveztetett mocsár-utczában; azonban. . . de ne zavarjuk a vek kuruez Bercsényi álmait. * ,Az iskola kiuralis intézmény, ember-nevelőintézet s a magyaiskola is csak másodsorban magyar.“ Kardos ur,laposan körül szaglászta ezt a mondatot és idegenzagot vett rajta észre, milyen kár hogy csötörtökioudott az — orra. Két tekintélyrvaló hivatkozással igazolom ezt a nem mindennapi csütörtököt.* Az egyik Vörösmarty Mihály, a kigy énekel: »minden ember legyen ember és magr.“ Ha Kardos ur nem respektálta ma ezt a tekiélyt, egy másikkal hozakodom elő, olyannal, biztos agyok benne, föltétlenül meghajlik még ön is ; e Kardos Ignácz, ungvári állami iskolai igazgató, a l 75 soros czikke végén maga is igy buzdít: »mindemmber legyen ember és magyar“ és helybe hagyja, a it Vörösmarty mond. Kár volt; igy kellett volna kiükorrigálnia az ósdi szerzőt »minden ember légy« magyar ember“, egy kis fejtöréssel, ha az elsi sor meg van, a másodikat is csak utána lehetett \lna csinálni. De hát miután korrigáczió meg nem történt, ilyen tekintélyek, mit Vörösmarty Mihály és Kardos Ignácz kénytelen vag)k meghajolni és vitatni, hogy a szagosnak nevezettnondaton annyi »idegen“ szag sincsen, mint az egbő aláhulló friss havon. Ugyanazt fejezem én ki (mgengedem gyarló) prózában, a mit Vörösmarty-Kardo versben; hangsúlyozom az iskolának, mint embenevelő-intezetnek fontosságát. Mert a magyarban is csak akkor van öiömünk, ha ember. A magyar isiolában is az emberré nevelés tárgyai a domiuálók; a mi nem is lehet, máskép. Magyarnak születni éjen úgy nem erény, mint nem bűn pl. tótnak lenni, rfe emberré lenni, mindig erény volt, mióta ember él eföldön. Elhalgathatta vola Kardos ur azt az ax omját, hogy ő az „embert net. neveli először embernek és csak aztán magyarnak' ; mert elárulta vele, hogy nem érti, a mit magyanl olvas. Hogy a nevelés ugyan- egy időben (nem a peczeket számítva) a gyermek egész lényével foglallozik, ezzel annyira tisztában van minden képezdei lövendék, mint pl azzal a másik elemi igazsággal, h<gy járni nem féllábon tanulunk. * Ha jelen soraim ilapján rám talált ismerni K. úr, tudni fogja, hogy s:eretek tanulni; szívesen tanulok m ó g tőle is. „Ön— mondja ő — nem tudja“, hogy azt a tanulót, kinem akarja tanulni a számtant, földrajzot stb. meg a — magyar nyelvet, „kényszeríteni kell reá“. — Ezt a nagy igazságot még nem tudtam; de nem tudta kívülem más halandó sem. Uj igazság emely forradalmat van hivatva előidézni az értelmi mvelós birodalmában. Szabadalmat kell reá kérni, nehogy elorozza valaki 1 A nevelés történetében, hogy csak a legnagyobbakat emlitsem, Szokritesztől Sz. Ágostonon, Verulami Bacon, Comeniuson, Frankón, Rousseaun, Basedovon, Pestalozzin, Eötvösön, Diesterwegen, Gönczyn, Kehnen, Felmeryn és Kis Áronon át — Kardos Ignáczig, nincs nyoma az eszmének. Eddig azt tartotta a világ, hogy az értelmi nevelés, a tanítás az érdeklődés-keltésen, a figyelem lekötésén, az egyén lelki erejének mérlegelésén, ennek figyelembe-vételón, a tudásvágy fólebresztósón alapszik; ma már vége a hiú ábrándozásnak. A sok üres szót az egygyel, a mely mindent pótol, helyettesítheti a világ s ez az egy: a kényszer. Biz eddig azt tartottuk(s e balhiedeimeo nyugszik a magyar közoktatás szerény épülete is), hogy a nevelés activ czéljainak szolgálatában a lélek jobbik felére építünk, a kényszert s a lépten, nyomon vele járó büntetést pedig a rossztól való visszatartásra használjuk. Nem idézek ez állítás igazolására egy betűt sem; mert szekórszámra kellene hordanom a könyveket. — Azt tartottuk eddig, hogy a közmondás, melyben a nép eleven ösztöne által megérkezett elemi igazság nyilatkozik, bölcsesóg; ma vége e hitnek. Értékét vesztette hát ez is: A mely kopót bottal kergetnek, sohsem fogja el a nyulat. „Kényszeríteni kell“ a gyermeket a magyar nyelv tanulására is! így ad nekem igazat Kardos abban, hogy a magyarosítás szó az önkény, a kényszer fogalmát rejti magában. A mi nagyot és szépet alkotott valaha az ember, önként csinálta. A kényszerrel be lehet ugyan vágatni a nyelvtani leczkét; de magyarnyel- vet tanítani lehetetlen. Nem magyaiázgatom K.-nak a magyar nyelv (beszéd) tanításának módszerét; hiszem, mikép tudja, hogy ennek a tanító és tanítvány mindkét fél lelkét megragadó beszélgetés e az alapja. És ha valamely kis orosz ficzkó nem akar beszélni? Quid tunc? A régi paedagogia azt mondja; férj a szivéhez a gyermeknek, Ha nem értesz hozzá, keress más foglalkozást. Az uj: kényszeritsd ! Csak kónysze- ritsd, ha el akarod nómitaui. Állíts zsandárt melléje ; majd fog aztán egy-egy magyar szót ejteni; de biztosíthatlak, hogy az egész gyermeksereg elnémul s csak anyanyelvén fog suttogni és szivében meg- gyülöl minden tudományoddal együtt. Ez ellen a magyarosítás ellen ón mindig „kiabáltam* s fogok is; én az ajak és szív magyarságát akarom: a magyarosodást! Kardos úr nem foglalkozik többe velem, mert ismeretlen tényező vagyok. Én sem szándékozom tovább bolygatni az ő nagy honszerelmét. Végre tehát mégis egyetértünk. Ő nem foglalkozik velem, mert nem ismer, ón nem foglalkozom ő vele, mert — ismerem. Ä S. Újdonságok. * Az áll. tanítók batyubálja. A Gyermekbarát Egyesület“ javára rendezett piknik fényesen sikerült. Az állami óvodának tánezteremmó alakított két szobája már 10 órakor megtelt szép számú s városunk előkelőségéből került közönséggel, annyira, hogy a széles jó kedvvel s a fiatalos tűzzel járt tánezra, mely reggel 7 óráig tartott, alig maradt hely. ügy látszik, a rendezők szerények voltak a reménységben a mulatság sikerét illetőleg, hogy a helyiséget elégnek tartották vendégeik befogadására; de — kellemesen csalódtak. — A résztvevők nem csak mulatni akartak, de a már eddig is oly tevékenységet kifejtő humánus egyesületet felülfizetések- kel óhajtották támogatni, mi elég szép összeget hozott a nemes czélra. Erről tanúskodik az alább közzé tett kimutatása. Ott láttuk az asszonyok közül: Bene Sándorné, Béresynó, Csókáné, Dőri Józsefné, Emberné, Farkas Ferenczné. Fiucicky Mihályné, Gulácsy Iguáczné, Hét- hársy Mária, Hevesiné, Klein Andorne. Lukács Jánosné, Lévai Mérné, Medreczky Istvánná, Oberle Jánosné, Parti Ferenczné, Rózsai Rezsőné, Rákosynó, Repay Andorne, Simayné, Szomrákyné, Sztankóczy Gézáné, Tabódy Jenő- né, Tihanyinó, Tóth Kálmánná, Vilcsek Jánosné, Vein- berger Mérné, Zókánynó úrnőket. A lányok körül Berzsenyi Erzsó, Cserszky Olga, Dercsényi Margit, Dőri Emma, Ember Anna, Farkas Vilma, Farkas Ilona, Farkas Irén, Gulácsy Margit, Homoky Vali, Kornides Margit és Mariska, Keszler Anna, Klein Berta, Laudon Laura, Parti Margit és Oktávia, Rónay Ilona és a két Rónay Anna, Rózsay Margit, Sárkány Vilma (Gálszócs), Simái Katinka, Sole Margit, Spéry Margit és Stefánia, Sztankóci Matild és Margit, Vilcsek Erzsébet, Veinber- ger Etelka, Zákány Della és Malania kisasszonyok. A hölgyek dicséretére meg kell jegyeznünk, hogy ez alkalommal öltözékeikben az elegantiát nem a pazar fényben s drágaságban keresték. Ä tanáczosnök egyszerű, de nemes ízléssel kiállított toaletjeikben igazán kedvesek voltak. Állami tanítóink az eredmónynyel meg lehetnek elégedve, s reméljük, hogy a szép anyagi — s erkölcsi siker buzdhásul fog szolgálni a jövőre nézve. * Nyugtázás és köszönet. A Gyermekbarát Egyesület pénztára javára rendezett batyubálra jegyeikéi megváltották : Oelberg Károlyné, Wein-Hótbársy Mária, Oserszki Olga úrnők 1—1 írttal; továbbá Oelberg Károly, Toincsáuyi Ödöu. Dr. Levy József, LaudoD Sándor, Pribék Pál (Jenke), Sztankóczy Géza, Pretsinszki Pál, Brujman Béla, Gelb Márton, Székely Simon, Rónai Antal, Weinberger Albert és Orosz Mihály urak 1—l írttal. Ftílülfizettek : Pribék Pál (Jenke), Brujman Béla, Coruides, N. Roblitz Nándor, Weinberger N. Stéfáu Vazul, Lasztókay Béla, Csóka Károly Lukács János, Medreczky István, Csűrös Ferencz, Popovics János, Durcsák Dezső, Hevesi József, Dr. Novak Endre, Tihanyi Domokos, Orosz Mihály, Szomráki fhdngy. urak 1—1 írttal, Wein-Héthársy Mária, es Rozsay Rozsőnó úrnők 1 írttal; Bene Sándor, Rónay Antal, Hehelein Káioly, Reismán Bertalan, Farkas Ferencz urak 2—2 írttal; Lévai Mór úr 1 frt 40 kr. Mermelstein Lipót úr 50 kr. Vladimir János úr 50 kr. Vilcsek János úr 40 kr. Tabódy Jenő, Dr. Iván- tsy László, Weinberger Albert, Fincziczky Mihály urak 4- 4 írttal. Tiszta jövedelem 57 frt. 20 kr, mely összeg a Gyermekbarát Egyesület elnökségének lett átadva. Á midőn jótékony czélra rendezett mulatságunk anyagi eredményéről a nyilvánság előtt ez alkalommal beszámolni szerencsénk van, egyúttal kedves kötelességünknek tartjuk a legőszintóbb köszönetünket kifejezni igen t. pártfogóink s vendégeink szives áldozatkészségéért, melylyel a népnevelós és humanizmus szolgálatában álló s tnég a kezdet nehézségeivel küzdő egyesületet működésében támogatni kegyesek voltak. — Az áll. isk. tanitóti stület. * Márczíus 15. Az „Ungvári Közlöny“ múlt heti számában az „Ifjúság ünnepe“ ez. vezórczikben az ifjúság ünneplésének méltó tárgyaként, igen helyesen, márczíus 15-ike volt ajánlva. Erre vonatkozólag örömmel értesülünk, hogy a gymnasiumi ifjúság körében mozgalom indult meg az iránt, hogy nemzeti életünk e nagy napjának megünnepeltetósóre az igazgatóságtól engedélyt kérjenek. * Az idei ujonczállitás a vármegye területén a folyó évben a következő napokon fog megtartatni: a szobránezi járás részéről Szobránczon április hó 4. 5. 6. A bereznai járás részéről N.-Bereznáu április hó 9. 11. 12. 13. 14 Az ungvári járás részéről Ungvárott április hó 19. 20. 21. 22. Uugvár város részéről Ung- vároit április hó 23. 25 A kaposi járás részéről Nagy- Kaposon április hó 27. 28. 29. és 80-ik napján.
