Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-30 / 26. szám
Ungvár, 1892. június 30. 26. szám. Tizennegyedik évfolyam. s Megjeleni) csütörtökön. s Előfizetési ára: s Egész évre 4 írt. s Félévre 2 „ $ Negyedévre 1 „ ^ Egyes szám 10 kr. 5 Az előfizetési s lirfietinéiiyi \ dijak a kiadfiboz kQldeoiUik. \ Szerkesztő és kiadöMvatal: ^ Nagy-nteza, 36. sz. s A lap szellemi részét s illető küldeméyek a < szerkesztőhöz, inté < zendők. s nyílttéri Tzííkért 5 kr. \ TLzetenűő minden sző után. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVITS JÁNOS. A BOBopaphia s a íonumiln.., Motto : Váiju, várja, de hiába várja . . . Hiába-hiába! Ungvár nemes városában s a dicsőséges Ung megyében öröktől fogva mindörökön örökké felfelé lábbal áll minden, a szép szó, a jó szó falra hányt borsó. Nincs rend, nincs biztosság, nincs érdeklődés a művelődés tényezői iránt, mégis bocsánat — elismerem — érdeklődnek az „alkotmányos ebédek“ iránt. Vármegye volnánk a régi jó világból, meg- ócskultunk, megavasodtunk, az idő folyásával a vén czigányként mindig elfelejtettünk valamit, s ma már minden izünkben oly rozogák vagyunk, hogy egy kis szélfuvalat elég arra, hogy menthetetlenül összeroskadjunk. . . . De líraim, nem igy ment ám mindig a világ sorja! Volt idő, midőn e megye is egyik védő fala volt a magyar alkotmánynak, a zsarnokság hullámainak megtörő szírije; volt idő, igaz, jó régen, midőn a nemesebb nemzedék fiai a művelődés magvait szórták szerteszét, s megyénkben s városunk falai közt lakoztak a tudomány, a jóizlés múzsái, mig édes-kedves szomszédaink a legnagyobb szellemi sötétségben tével.yegtek. Ma már nem ez a szél fú körülöttünk, jobbra-balra sokat, jómagunk pedig édes keveset haladtunk, emlékezzünk hát nyomorúságunk napjaiban régiekről, talán a múlt dicsőssége megpirítja arczunkat, s a késő unokák a nagy ősök példáján újólag fölserkennek a szükebb értelemben vett haza s az igazi otthon szeretőiére s gyarapítására ; egyszóval, Írjuk meg végre valahára Ungmegye monograpbiáját. — írjuk meg, ne mis-másoljuk el, mint annyiszor, ne dugjuk be nagyságos füleinket, ha még egy szegény, névtelen fráter harsogja is: Uraim, rno- nographiát, monographiát! Eddig kértünk, ri- mánkodtunk, sopánkodtunk, zörgettünk, kiáltó szavunk azonban nem hatott el oda, a hová s a kiknek szántuk; a monographia ügyét egy tapoctttal sem mozdították elő, nem liederitettek, ügyet sem vetettek a jámbor kiáltozom. Nem tették pedig azok, a kiknek első sorban szivü- kön-lelkükön kellene viselni a megye minden gondját. Ha a hatalom birtokosai nem mozognak, kitől várjunk akkor érdeklődést, kinek pártfogásába s jó akaratára számítson a szegény monographus, hogy ha maga a megye a nem akarom, szánom-bánom kényelmes szavait hajtogatja? Nem csak a betű s a nevetség öl, hanem a közöny D, kedvét szegi a legbuzgóbb igyekezetnek, szivén döfi a csirában lévő eszmét, s lassankint elsenyved a mag, nem lesz virág, nem lesz gyümölcs. Mészáros Károly majdnem két évdizeden át dolgozgatott a mongraphián s még halála előtt benyújtotta művét kiadásra a vármegyei hatóságnak : ki vizsgálta meg, ki olvasta el, ki bírálta meg? hol, mikor mondták, hogy jó vagy rossz. ? Nagyon kiváncsiak vagyunk, vájjon kapunk-e kielégítő feleletet mindezen kérdésekre. Kinek volna kedve most a monographic megírásával vesződni, ha az intéző körök éveken át a fiókokban, a lomtárban hevertetik az úttörőnek verejtékes munkáját? Mészáros műve vagy megütötte a mértéket, vagy nem: ha meg, miért nem adták ki; ha nem, miért nem bíztak meg újabb erőket a monographia összeállításával ? Mi legalább azt hiszszük, hogy akadna elég ember, a ki vonzón s alaposan megírná a monographiának ráeső részét. Nemcsak fogyni na- siumunk tanári karában, hanem a vármegye s város értelmisége közt is elég rátermett ember ötlik szemünkbe, a kiknél csak intés kell, s rögtön a munkához látnak ; de ennek a szózatnak oly férfiú ajkáról kelt elhangzani, a kinek előkelő társadalmi állása legalább annyit nyom a latban, mint a művelődésért s a megye érdekéért élő-haló lelkesedése. A hízelgés nem kenyerünk, azért bátran kimondhatjuk, hogy egy férfiún, megyénk de rék főjegyzőjén csüng szemünk, egyedül tőle s nem mástól várjuk, hogy az elárvult monographia ügyét felkarolja s tudománynyal párosult finom tapintatával megvalósítsa, A főszerkesztő súlyos terhe hatalmasabb váltakra nem nehezedhetne, mint az övé. Rontsa ki hát a lobogót! minden bizonynyal edzett harczosok kelnek nyomába s talán hamarább megírják Ungmegye monograpbiáját, mint nekrológját. Yasfejü. Az ivóvíz Ungváron. E ezim alatt eresztett meg az „Ung“ legközelebbi száma czikket, melyet szívesen aláírunk. Igaz, hogy ivó vizünk többnyire tisztátalan, drága, s hogy legjobb volna a várost vízvezetékkel ellátni. Eltekintve ft. Dier Lajos urunktól, a kinek már eddig is köszönettel tartozunk a pompás legelői és laktanyai kittért, meg azon sok jó tanácsért, melyeket e részben a magán embereknek átf; lit van most városunkban annak régi lakosa, Wohlfahrt Henrit, ki mint belügyminiszteri főmérnök Budapesten nyugalomban él, s végig tanulmányozta a főváros vizi nyomorúságát és ennek megszüntetésére irányuló vízvezetéki törekvését. Ez ugyan minden kritikán alóli ; csak a 93 próbafúrás került száz-ezerbe (a ki ennyiszer kérdi a földkérgét: hogy van-e vize, az természetesen ahhoz nem ért) a műszűrós be nem vált, a természetes szűrőket is fonákul helyezték el, mi miatt a főváros kalamitásai viz dolgában állandók ; tanult azonban róla a világ, de különösen tanult rajta Wohlfahrt, ki mind a bizottságnak rendes tagja volt, mind a viztervezetóket birál- gatta, a szűreinlési készülékek sikerét figyelemmel kisérte; Wein, viz-igazgató úrtól annak szivattyuzási »technikai ügyességet eltanulta és Szabó József egyetemi tanár jó és rossz földtani hozzászólásait több éven át latolgatta s érdemileg méltányolni tudja. Jobb természetes szűrőt, az Ung tiszta homokos kavicsánál, gondolni nem lehet ; csak kerülni kell a sok bakot, melyet Budapesten úgy mint Bécsben a próbafúrásokkal és különböző szüremlósi készülékek kísérletezésével lőttek. Mi megbízhatunk ft. Dier L a j o s ur közelismert vízkutató geológusukban, ki sem pénzért, sem dicsőségért, hanem az emberiség javáért fáradozik, s a kinek tanácsát, ha néha nem fogadtuk, megbántuk. Ha ő mellé képzeljük a jeles mérnököt, Wohlfahrt urat, ki a budavári siklónak is zseniális tervezője, ki városunkban nősült, s itt látogatja jelenleg számos derék rokonait, biztosak lehetünk, hogy olly vízvezetékünk lesz, mely ritkitja a világon párját s melynek víztartó me- denczéjét, ba tetszik, akár a vár begyén helyezhetjük el, s onnét csapon ereszthetünk valamennyi házunk emeletibe is vizet, mely esetben víztoronyra sem lesz szükség. Jó gondolat az is, hogy a város beton csalorná- zását tökéletesítsük, hajtsuk minden irányban végre. Ez fogja meggátolni a talaj további fertőzését, az utálatos kloakákat. Ki ne emlékeznék, hogy a varga-soron valaha Bodnár varga kutvize volt a legjobb ivó-viz városukban ? mivé lett ez az által, bogy a gőzmalom nem beton, nem vízhatlan, hanem rendes kőkanálist csinált az Unghoz, melybe és a melyből széjjel árad a kavicsban a sok moslék, különösen nyugoti irányban ? Nem lehetne-e kötelezni Both urat, hogy a nagyobb közérdek tekintetéből, készítsen a helyett vízmentes beton csatornát ? mely a talaj jó vizét többé nem fertőztet- hetnó. Az ilyenekben irgalom nélkül kellene és lehetne eljárni! s mig nem késő, teljesen rendbe jöhetnénk a viz dolgában. A radvánczi ulcza közepétől a bozdosi utcza középéig a íöld alatt csak álló vizünk van, mely ivásra soha sem lesz alkalmas; itt vert kutakat éppen úgy hiába csinál az ember, mint a belvárosban a katonai laktanyától a Pannóniáig, a hol vasas a viz, mely nem nyilt tehát nem tisztiiható kutban előbb-utóbb megromlik és élvezhetetlen lesz. — Jó vizünk csak a Nagyung partján, az indóháznál, a sváb utczán és a Katrubeez patak, vagy is a Kisung mentében akad. Nem jobb volua-e vízvezetékről gondoskodni, s buzgó szakembereinket, mig élnek, e czólra felhasználni és minden módon azon lenni, hogy a talaj tovább ne fertőztessék, s a beton csatornák oda is épitessenek, a hol azt eddig boltozott kanálisok pótolták. A régi vármegyeház elé pedig kérünk mielőbb k ö z k u t a t valahová. Ft. Die r L. szerint ott trachit-viznek kell lenni. — Ha kutat nem kapunk, porrá éghetünk, ha pedig lesz, tovább adhatjuk vizét a legmagasabban fekvő káptalan utczának is — minden esetre könnyebben, mintha azt akár a nagy, akár a kis Uugból felszoritanók. (X.) Az igazság érdekében. Az „Ungvári Közlöny“, f. é. 25 sz. vezórcziké- ben („A szemét Ungváron“) t. czikkiró a közügy érdekében jónak látta a városi hatóságot alaposan lehordani és annak a város tisztasága iránti közönyét pellengére tenni és ennefc megerősítésére oly tényeket felhozni, melyek kevés kivétellel a valóságnak nem felelnek meg. A t. czikkiró ur nem zárhatja el magát azon igazság elismerése alól, hogy kritizálni sokkal könnyebb, mint cselekedni. Legyen meggyőződve a t. czikkiró, hogy egy város tereinek és udvarainak tisztántartására nem elégséges a hatóság még oly dracoi szigora sem, ha az illető város nag'y közönségében (tisztelet a kivételnek) nincs meg a rend és a tisztaság iránt a kellő érzék egyrészt ; — másrészt pedig a köztisztaságra nézve egy igen lényeges factor az általános csatornázás, mely részben a savanyu vizi kerületben már is fogauatositatott, és áldásos hatása ott már is észlelhető. Hogy miért nem lehet az egész várost hirtelenében csatornákkal és levezetéssel ellátni, ahoz commentar nem szükséges. Nem áll az, hogy az udvarok tisztaságával nem törődik senki sem, mert minden egyes esetben megtörténik első Ízben a megintós és másodízben az orvos- rendőri feljelentés és az illetők birság terhe alatt uta- sitattnak, udvaraikat a legrövidebb idő alatt rendbe hozni, sőt igen gyakran az a panasz merül fel, hogy tulszigoruan megbüntettetDek. Az árnyókszékek ürülékeinek kihordatására sietnek is a városházán befizetni; az ürülékek el is takaritattnak, de mi haszna, midőn rendes pecze gödrök de különösen elvezető csatornák hiányában azok csakhamar ismét megtelnek, és a kitisztítással újból várniok kell addig, mig a befizetők sorrendje szerint ismét reájok kerül a sor. Azt ismét concedálom, hogy közegószségi szempontból az utczaíepres inkább éjjel történjék, mint nappal, és az öntözés nagyon is oportunus volna. Áttérve a Guttman Izidor tulajdonát képező szeszfőződé és avval kapcsolatban lévő hizlaldára, mindenek előtt megjegyzendő, hogy úgy a szeszfőződé mint a hizlalda bérbe van adva Friedman Miksa volt kincstári bérlőnek; a trágyát ugyan Guttman Izidor karcsavai birtokára szállitatja és azt egész télen át folyton el is vitetette onnan, és nagyobb trágya halmaz csak ujabbau
