Ungvári Közlöny, 1891. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-22 / 4. szám
val, bizonyos meghatározott évi jövedelemmel bírnak, amit, hogy a család szükséget ne szenvedjen, igen kiszámítva kell beosztaniok. S mégis mit látunk?! Ezek nem gondolva a holnappal, nem családjok jövőjével: azt a pénzt, amiből a családnak egy hónapig, vagy egy negyedévig kellene mindennemű szükségletét fedezni ; persze azon reményben, hogy pénzüket megkétszerezik, — oda dobják a kártya szeszélyének. Járja a ferbli vagy makkaó. S mi a végeredmény?! Az, hogy kettő három halotthalványan, s isszonyu lelkifurdalások között üres zsebekkel kél fel az asztaltól, s késői bánattal, s szinte félve megy haza családja körébe mint, egy olyan bűnös, aki minden levélzördülésre, vagy bogár zizzenésre ijedten néz körül, mintha üldöznék. Igen, üldözi őt a könnyelműség és lelkiismeretének hangos szava, mely folyton azt zúgja fülébe : — „te vagy családod meg- rontója 1“ — Másnap aztán, midőn nehéz fővel felébred, eszébe jut, hogy mennyi minden hiányzik a házhoz, amiket okvetlenül be kell szerezni; mert hiszen enni muszáj, a gyermekeknek ruha hiányzik, a cseléd bérét kéri, suszter, szabó jön a kontóval, a feleség panaszkodik, hogy ez kifogyott, az hiányzik. Mit tesz aztán ilyenkor a megszorult bűnös családapa ? Megcsinálja az első adósságot, s ha bűnös szenvedélyének nem bírna parancsolni, utána a többi; — mig végre beköszönt a nyomor. Az még szerencsés, a ki idejekorán észreveszi a veszélyt, s még idejében visszatér a lejtőről, s megveti a számtalan veszélyt, viszályt és bűnt magában rejtő kártyajátékot; s takarékos számitó életet folytatva, családjának jelen és jövő boldogságát munkálja. De hány van ilyen?! Hány tud,a az okos mérsékletet megtartani ? Pedig, hogy kéri az a jó feleség : „ne menj édesem, ne kártyázz, — ne döntsd családodat veszélybe !“ Az boldog, aki az ilyen szívből fakadt kérést meghallgatja. De milyen nagy azoknak száma, akiknek nem használ a kérés, intés és sokszor a szegény feleség könyei; mert húzza, vonja őket a kártyázás démona. Az ilyeneknek aztán végük a veszedelem. De nemcsak az intelligens osztály sorai között pusztít a ragályos betegség, hanem az iparos osztály, sőt még a pórnép közül is bőven szedi áldozatait. Vasár- és ünnepnapokon tekintsünk be ide vagy amoda, mit láttunk ? Itt is kártya, ott is kártya, ütik a huszonegyet erősen. A műhelyben, vagy korcsmában összeül egy csomó mesterlegény, zsebében egész heti keresetével; s mivel az uraktól veszik a jó példát, ők is kártyát vesznek elő, s mulatnak rangosán. Ez azután megy egy darabig csendesen, gurulnak a garasok egymásután. De mivel mindegyik csak nem nyerhet, egyik másik vészit ; ez aztán keres és találni vél a nyerő játékában hibát, ami miatt boszankodik, s ebbeli lelki állapotának aztán nem sokára hangos szavakban is ad kifejezést ; s kerekedik a kártya miatt olyan csinos patália, hogy egyik véres orral, másik be- lyuggatott fejjel hagyja el a küzdtért. Egy némelyik még e mellett otthagyja egész heti keresetét, s haza kerül tele fejjel, de üres zsebekkel. Hétfőn aztán újra kezdi (ha kezdi ?) a munkát, hogy jövő vasárnapra ismét szerezhessen magának heti keresete árán ilyen kellemes mulatságot; — aztán meg vissza is kell a múltkor elvesztett pénzét nyernie ? Ez igy megy tovább és tovább. Vagy ki nem látott még a munkaszünet napján kertekben, csűrben, vagy boglya tövében kártyázó paraszt legényeket és cselédeket ? a kik verejtékes munkájokkal megkeresett pénzüket a kártyán ütik el. Az ütésekből aztán nem ritkán a kobakoknak is kijut bőven. Ha már most a fentebb elmondottakat megszívleljük, vájjon akad-é egy józanúl gondolkozó fő, a ki a kártyázás mellett tudna egy, csak egyetlen egy mentő érvet felhozni ? Azt hiszem, hogy ezt nyilt homlokkal tenni, mindenki vonakodni fog. TÓTH GÉYZA. Ösztöndíj pályázat. A győri árva alapítványoknál az 1890/91. tanév kezdetétől következő ösztöndíjak töltendők be: 1. A győri kir. árvaalapitványnál hat 100 frtos és három 80 frtos állomás. 2. A győri Dlabács-féle árvaalapitványnál két 100 frtos és egy 80 frtos állomás. 3. A győri gróf Eszterházy-féie árvaalapitványnál egy 100 frtos és két 80 frtos állomás. Ezen árvaalapitványbeli ösztöndíjakra csak szegénysorsu kath. vallásu, jó előmenetelü és iskolába járó avagy inaskodó árva fiuk és leányok tarthatnak igényt. A Dlabács-féle Ösztöádijaknál az iliető rokonok, a gróf Eszterházy-féléknél pedig az uradalmi könyvvivők és számtisztek, ezek után a gazdászati tisztviselők és szolgák árva gyermekei, különösen con- vertita árva fiuk, vagy leányok elsőbbséggel bírnak. A folyamodványok a győri árva kir. alapbeli állomásokat illetőleg Nogáll Károly győri püspöki helynökhöz, mint az alap igazgatójához, a Dlabács- félékre nézve Zsolna város tanácsához Trencsén megye utján, a gróf Eszterházy-félékre nézve pedig gróf Eszterházy tatai uradalmához, Tatára, Komá- j rom megye utján, mint pártfogókhoz czimzendők és a tanu'ók részérői, az illető tanintézeti elöljáróságnál, az inasok részéről pedig, a megyei illetve városi közönségeknél legkésőbb 1891. évi január hó 20-ig benyújtandók. A folyamodványok a követ kezőkkel szerelendők fel: 1. A keresztlevél!.1 és a folyamodó atyjának vagy mindkét szülőjének halálát igazoló bizonyítványnyal. 2, A tanuló múlt tanévi iskolai bizonyítványával s a folyó tanévi I-ső harmada végén Dyert időszaki értesítőjével, illetve indexével, a tationcoknál pedig az inasko- dási előmenetelről szóló mesteri bizonyitványnyal. 3. A tanuló családi és vagyoni állapotát feltüntető hatósági igazolványnyal. 4. A Dlabács és gróf Eszterházy-féléknél ezenkívül a leszármazási viszonyokat igazoló okmányokkal. A folyamodványban megjelölendő ama pénztár is, melyben az ösztöndíj adományozás esetében, kiutal ványozandó volna. Az eképen felszerelt folyamodványok az illető tanintézeti elöljáróságok és a megyei vagy városi hatóságok által és pedig az előbbiek részéről vagy közvetlen vagy a tank. kir. főigazgatóságok utján az utóbbiak részéről^pedig közvetlenül 1891. évi február hó 10-ig a fennevezett pártfogókhoz a minősitvényi táblázatok kíséretében eljuttatandók. Végül megjegyeztetik, hogy az ösztöndíjasok ha fiuk, a nyert ösztöndíjat tanidejűk, vagy inaskodásuk tartamára, ha leányok férjhez menetelükig, vagy anyagi állapotuk más kedvező megváltozásáig legfeljebb azonban 24 életévük befejezéséig fogják élvezhetni. A fent kitűzött határnap eltelte után avagy az illető tanintézeti elöljáróságok és pártfogók mellőzésével közvetlen a vallás és közokt. m. kir. minisztériumhoz benyújtott kérvények figyelembe nem fognak részesülni. Budapest, 1890. december hó 2 án. A vallás- és küzokt. m. kir. miuisetertöl. Helyi és vidéki hírek. * Pásztélyl János pÖ8pÖk névnapján az ungvári papárvaleány intézetben zene, ének, szavalat és képletes jelenetekkel egybekötött sikerült ünnepély rendeztetett. A megnyitót és a püspököt mint az intézet fővédnökét üdvözlő beszédet Orosz Gizella, a hajdú böszörményi volt esperes lelkész árvája, tartotta nagy hatással. Az intézet árvái és növendékei katonai zenekar kíséretében Zseltvay Emil tanár vezetésével szép mü- darabokat énekeltek. Szabó Juliska szép hangjával egv opera részletet énekelt, mely általános tetszést szült. A mitológiából vett képletek ragyogó szinpompája, a szereplő növendékek angyali szépsége, magával ragadta a jelenlévő közön, séget. Az ünnepély főrendezőjét, W e i n-H é t- hársy Máriát illeti a dicséret, hogy ezen kegyeletes megemlékezés oly impozánssá lett, hogy a jelenlévő szépszámú és válogatott közönség a legjobb hangulatban távozott ez ünnepélyről, magával vivén annak maradandó emlékét. * A „Gyermekbarát Egyesület“ részére való gyűjtésem alkalmával Tüchler H. úr 3 pár harisnyát és 2 kendőt, Here T. úr 1 drb. kendőt, Klein I. úr 1 drb. fejkendőt, Gottlieb V. úr 3 pár haris| nyát, Grünvald L. ur 1 drb kendőt ajándékoztak. Úgy e kereskedő urak, valamint azon szülők, kik kérésemre kegyesek voltak szives adományaikkal lehetővé tenni az egyesületnek, hogy annyi szegény gyermekeknek szerezhetett karácsonyi örömet, fogadják őszinte, hálás köszönetem kifejezését. Wein- Héthárssy Mária, az egylet alelnöke. * A fehérhajó építése. A város polgármesteréhez Blau Gyula épitész-mérnök Miskolcról, a fehérhajónak felépítése, illetve ezen helyen egy diszes palotának emelése végett tervet és költség vetést mutatott be A tervezet szerint a palota két emeletes és 152 ezer ftba kerülne. A polgár- mester indíttatva érezte magát ezen tervezetet számos városi képviselővel egy értekezleten közölni. Az értekezlet tagjai az ügy behatóbb tanulmányozása végett kebelükből bizottságot küldtek ki. hogy ezek az ajánlót építésnek úgy technikai, mind pedig pénzügyi oldalát behatóan megvizsgálják. A bizottság a múlt héten 3 Ízben ülésezett. Ezen alkalmakkor a Blau Gyűl a-féle terv, mint költséges kiállítású és bizonytalan jövedelmű, egyelőre elej- tettnek mondatott ki. A tanácskozás folyamán többféle javaslat tétetett az építés iránt. Minthogy azonban a szóba hozott építkezés módja határozót tan egy részről se lett körvonalozva, a polgármester indítványára az építkezés eszméje ezúttal a napirend, ről le vétetett. * A jótékony püspök. Dr. Vályi János eperjesi püspök valamint minden évben, úgy ez idén is oda nyujtá jótékony kezét a szegények felé, hogy adományaival megvigasztalja őket a szent karácsony napjaiban; ugyanis 500 frtot osztott szét különböző segélyezésekre ; nevezetesen : az özvegy Abdera városa. Abdera városáról mindnyájan tudunk annyit, hogy az az ó korban nagy hírre tett szert lakosainak együgyüsége miatt. Ennyit, vagy csak kevéssel többet olvashatunk róla a lexikonokban, és ennyit tudni tökéletesen elég is arra. hogy zavarba ne jöjjünk, ha valaki előttünk Abderát emlegeti. Általában a dolog igy ál! Ungváron azonban, a legutóbbi időben, Abdera városa kiváló jelentőségre emelkedett. Mióta ugyanis egy képviseleti tag íi városi közgyűlésen párhuzamot vont Ungvár es Abdera közt (jól-e vagy rosszul, azt döntse el kiki legjobb belátása szerint) ; azóta Abdera igen divatos beszédtárgygyá lett városánkban. Alig van nyilvános és magán helyiség, a kaszinótól le a kurta korcsmáig, s az emeleti salonoktól le e pin- ezék legbelső zugáig, a hol nem emlegették volna. A nagyfokú érdeklődés annál érthetőbb, mert az emlitett képviseleti tag csak egyetlen példát idézett az abderiták életéből, — azt, mikor ők a békák túlságos elszaporodása miatt kiköltöztek városukból, átengedvén azt a békáknak. Nagyon természetes, hogy sokan vannak, a kik az érdekes vásárról még több részletet is szeretnének tudni ; mások mega felhozott esetet szándékos koholmánynak, sőt talán vakmerő rágalomnak tartják. Ily körülmények között helyénvalónak tartjuk az igazság érdekében és a polgártársak jogosult í vágyának kielégítése szempontjából, Abdera váró-1 sáról úgy a békahistóriát, mint egyéb részleteket | is — a rendelkezésünkre álló szűk térhez szabott rövidséggel elmondani. Nehogy pedig valaki azt gondolhassa, mintha mi a felhozandókat valami rejtett czélzásból, csak úgy — mind mondani szokás — a légből kaptuk volna; kijelentjük, hogy azokat Wielandnak “G e schichte der Äbderiten“ czimü többkötetes müvéből böngésztük ki, s azokat eredetiben bárkinek megmutatjuk. Abdera város Thrákiában, az aegei tenger partján volt, s múltja a meses hőskor homályában vész el Nevét némelyek szerint D i o in e des király nővérétől, Abderától kapta, azon királyétól, aki a monda szerint oly nagy lókedvelő volt, hogy utoljára őt is meg országát is a lovak falták fe! Palaephatus — „Hihetetlen dolgok“ című könyvében úgy fejti meg e mesét, hogy a nevezett király emberhússal tartotta lovait, s végre Herkules őt magát dobta azoknak eledelül. Mások szerint a város Abderustól, ugyanezen király lovász mesterétől kapta, vagy pedig egy más Abderustól, aki Herkules kedvencze volt. Abdera, alapítása után néhány század múlva, régisége következtében, —- vagyis mert új házak nem épültek — romhalmazzá lön, s csak klazome- nei Timesus épité fel újra, a 31-ik olympiádban, azaz Kr. e. 652-ik évben. De a vad thrákok nem engedtek neki időt arra, hogy fáradozása gyümölcsét élvezhesse, hanem elűzték őt népestől együtt, mint Herodot beszéli, s a város ismét lakatlan lett az 59-ik olympiád végéig, a mikor Teosz, ioniai város lakosai, mivel nem volt kedvök a hódító Cyrusnak alávetni magukat, átvitorláztak Thrá* kiába, s minthogy ott egy termékeny vidéken kész városra, Abderára találtak, azt mint uratlan jószágot birtokukba vették, s ott valami köztársa- ságfélót alapítottak, mely — mint a többi görög város — közép helyett foglalt az aristokratikus és d mokratikus állami szervezet között. Ezek aztán meg is tudták védeni városukat a thrák barbárok ellen. Teosz, melynek lakosai Abderába költöztek, athéni gyarn at volt, — egyike ama 12 városnak, melyeket Kodrus király fia, Neleus alapított. Az athénei nép kezdettől fogva életrevaló és szellemdus nép volt, sőt állítólag még ma is az. Az Ióniába telepített athéniek kedvezőbb területre és kellőm sebb éghajlat alá jutottak, s talán ez volt az oka, hogy ők, mint ióniaiak, minden nép közt legkitüntetettebb kegyencei lettek a múzsáknak, Maga Homér is minden valószínűség szerint ión volt. Az erotikus dalok, a mileti mesék (a mi novelláink es regényéin’« előképei) lóniát vallják hazájoku! Alkaeus, a görögök Horácza, a lángoló Sappho, Anakreon, Aszpázia, Apellesz, a Grácziák festője, mind iónok voltak. Már most — mondja Wieland — nem azt gondolná-e az ember, hogy a teoszbeliek — eredetileg athéniek — Abderában is megtartották szellemdús jellegüket ? De bizony, bármi volt legyen is oka. az ellenkező történt. Alig telepedtek meg Abderában, mindjárt elfajzottak. Nem, mintha teljesen elvesztették volna előbbi virgonezságukat s birkákká változtak volna, mint őket Ju vénái
