Ung, 1916. július-december (54. évfolyam, 27-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

54. évfolyam. Ungvár, 1916. július 16 29 szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . 8 K. Negyedévre . .2 K. Félévre ........4 K. Egyes szám 10 fillér Amerikába: Egész évre 10 korona 60 fillér. Ung vármegye Hivatalos Lapjával együtt: Egész évre . . 14 K. || Félévre ..........7 K. Negyedévre .... 3 K 50 f. Nyilttór soronként 80 fillér. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK úgy az Ung, valamint az Ung vármegye Hivatalos Lapja részére — a kiadóhivatal : Székely és Illés könyvkereskedése címére küldendők. A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők Ung vármegye Hivatalos Lapja az Ung mellékleteként megjelenik min- . ■ den csütörtökön. -----­TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. %Z UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 1-ső szám, hova a szerkesztőséget érdeklő levelek küldendők Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. —KI ADÓHÍV AT ALI TBLBFONSZAM 11. ---------­A VÁRMEGYE. Háborús világ. Hadifogságban. A 11. honvédgyalogezred III. zászlóaljából a következők kerültek hadifogságba: Tenyeres László, Novotnyák József, Nagy János, Levcsák László, Kudla Mihály. Krupa István, Hudák Mihály, Hluha János, Benkő Mihály, Varga Mihály, Kof- csák Béla, Takács Gyula, Vráber Sándor, Gócs Miklós, Fajrán János, Csepej László, Berkovics Salamon, Zvonár András, Zeman Mihály, Wein berger Herman, Sztanka László, Selepec János, Szolyárik Mihály, Pompely János, Kozák György, Gzinkovics Mihály, Csontos Péter, Csiru József, Csuha János, Spoganics István, Demjén István. A hadköteles férfiak kivándorlásának megtiltása. A hivatalos lap rendeletet közöl a hadköteles fórfiszemélyek kivándorlásának megtiltásáról. A rendelet a védőerőről szóló 1912. évi 30. t.-c. 62. §-ának érteimében a hadköteles férfiszemélyek kivándorlását az ország területéről további egy évre megtiltja. A rendelet julius hó 27-ón lép hatályba. Új irányok a város életében. A város képviselőtestületének legutóbb tar­tott közgyűléséről szóló tudósításunk a történtek részletezésére szorítkozik, — míg a közgyűlés hangulatának és a tárgyalás anyagának mérlege­lését külön közlemény számára tartottuk fenn. És ezt már abból a szempontból is kötelességünk­nek tartjuk ezúttal cselekedni, mert a nagyközön­ség szempontjából nagyon fontos megállapítása és leszögezése annak, hogy vájjon azok a remé­nyek, az a bizakodás és hit, mely Berzeviczy Istvánnak a polgármesteri székbe ültetésével — a város ügyeinek céltudatos vezetése szempontjából — mindnyájunkban megvolt, valóra válik-e? Igaz, hogy nagyon rövid idő, alig 2—3 hó­nap nem elég arra, hogy egy irányzat, egy uj kormányzati szellem kialakuljon, vagy hogy a város ügyeinek vezetése fölött döntő bírálat gya­koroltassák, de annyit már is megállapíthatunk a városháza belső életéről kiszivárgott előnyös híreken túl, hogy a julius 11-iki képviseleti köz­gyűlés elé terjesztett tárgyalási anyag már is irányt kezdő, tényekre épített, jó reményeket keltő jelenségekre mutat. Amint a polgármester a tárgyak bevezetése kor jelezte is, már egy kialakuló gazdasági pro­gramnak az alapját fedezzük fel azokban a javas­latokban, amelyeket a közgyűlés — bár a lakos­ság egyes rétegeire nézve uj terheket jelentenek — nagyrészt egyhangúlag elfogadott. Az eddigi teherviselő elemnek lehető meg- kimélése és uj adóalanyok tömegének a közteher­viselésbe való bekapcsolása, az igazságos indirekt adók behozatala a progresszió alapján —, látszik programja lenni az uj polgármesternek. Ennek csak örvendeni tudunk. A háborús idők a vagyon tagozódásának nem egyenletes jelenségeit mutatják. A közteherviselésbe a vagyon gyarapodásával legalább a lehetőség szerint lépést tartva kapcsolni be azokat, akik anyagiakban erősebbek, akik a közterhek viselésére inkább kötelezhetők, mint a város összes terheit eddig viselő elemek, — ez a helyes irány, amelyet meg­honosítani, megvalósítani kell, hogy a képviselő- testületnek legelső törekvése legyen. Ezt az irári^zatot látjuk a polgármester tevé­kenységéből kidomborodni, ezt az irányzatot kell nekünk helyes mederben továbbra is megtartani. A legörvendetesebb jelenség azonban a meg­értés, amellyel a képviselőtestület az uj irányzat jelenségeit fogadja. A tárgyalásokból kidomboro­dik, hogy jó és egészséges levegő hatja át a kép­viselőtestület közügyéit már is s az alkotó-munka kezdetét vette. Bár ne szolgálnának akadályul az adminisztráció útvesztői, a sok baj és szomorú tünet, amelyekkel a közönség mindennapi szük- szükségleteinek kielégítése terén találkoznunk kell a háborús viszonyok alatt. A kormányzás hajója elindult, a zászlók ma­gasan lobognak! Ahol az oroszok jártak. Az Ung folyó évi 28. számában e cim alatt egy cikk jelent meg, melyben a cikkiró azt Írja a többek között, hogy az orosz betörés alkalmá­val 5 iskola és 3 más középület rongálódott meg és elpusztult 2 középület: a patakófalui g. kath. el. iskola és a csontosi izraelita imaház. Minthogy cikkiró ezen megállapításait az ungi oroszjárás következményekópen a történelem sza­mára könyvelte el, ez indit arra, hogy téves adatait a történeti hűség kedvéért helyreigazítsam. Azokban a községekben, ahol az oroszok jártak, teljesen csupán egy iskola pusztult el, a ligetes! g. kath. elemi iskola. Ez a fából készült épület teljesen elégett. Helyén csupán összetört vaskályhája maradt meg. Megjegyzem, hogy ez az iskola már rendeltetésének rozoga volta miatt nem felelt meg, s ezért hatóságilag be volt zárva. Patakófalu középületei közül a g. kath. pap­iak — és nem az iskola — pusztult el, amely szintén régi épület volt. E községben a g. kath. iskola a háború kitörésekor építés alatt állott. Falai, tetöszéke jókarban meg is maradt, de az épület teljes befejezéséhez, illetve elkészítéséhez szükséges, már összehordott anyag tényleg el­pusztult. Az állami óvodák közül megrongálódott az uzsoki, havasközi és sóslaki. — Az állami iskolák közül a csontosi, csontosrosztokai, fenyvesvölgyi, hajasdi, havasközi I., II., III. és IY. számú és az uzsoki. A g. kath. iskolák közül a már említett patakófalui iskolán kívül a csontosi, fenyvesvö.lgyi, hajasdi, határhegyi, havasközi, határszögi, sóslaki, szuhapataki, tihai és uzsoki iskola épülete rongá­lódott meg s ezen felül elpusztult a viharosi iskola kerítése. Megrongálódott tehát az oroszok járta terü­leten 3 áll. óvoda, 9 állami és 11 g. kath. iskola épülete s egy iskolának, a viharosi g. kath. isko­lának pedig csupán a kerítése pusztult el. Szentkereszty Tivadar, kir. tanfelügyelő. Áldozzunk a hősök emlékének! (Felhívás görög katliolikus hittestvéreimhez.) A „Görög Katholikus Szemló“-ben Csurgovich György sámogyi lelkész gyűjtést indított a hegyes Kárpátokban megvakult, megrokkant avagy elesett ruthén katonák, magyar hadseregbeli hősök Ser­dülő árváinak katonákká való kiképeztetése cél­jából. Mivel méltóságos megyéspüspökünk széle­sebb körű nemes gyűjtést rendezett ugyancsak ily árvák neveltetésére s ezen alap máris nagy összeggel rendelkezik, bátor vagyok proponálni, hogy Csurgovich György sámogyi lelkész urnák „Vasvári alapijára össszegyült pénz egy részéből emeltessünk egy szerény, olcsó emlékoszlopot a vári-kert közepére az 1848—49-iki vérest szabad­ságharcunkban szerepelt dicső kispap-honvédeink emlékére, kik a kék reverendára kardot kötöttek — mert akkor úgy kívánta azt a haza . . . kik hajnalcsillagként ragyogó lelkűk világánál tytáni harcokat küzdöttek végig . . . Büszkén Írom ide: vannak nekünk is hőseink. De ki tud róluk? Ki tud Andrejkovichról, a pod- heringi hősről; Dudinszky Tivadarról, Damjanich tábornok hős vörössipkásáról; Bacsinszkv Mi- hályról, a temesvári csatában elesett zászlótartó- Herkulesről; Laurisinról... Elszámlálhatnék még neveket, melyeknek viselői reverendában jártak. Áldozzunk emléköknek, hogy utódaink a Drugethek ősi várának suttogó fái között járva, ismerjék meg históriánkat — mert idézem a nagy ukrán történésznek, Hrusevszkynek szavait: „Az a nép, ki nem ismeri múltját, az a nép nem élt, az a nép örökké gyermek volt . . .“ Ismertessük meg a késő, jövő generációnkat múltúnkkal, haló porainkban emlékeztessük azt hősi voltunkra, hogy mindég eszükbe tarthassák, hogy nem meg­tört faj vagyunk mi itt a Kárpátok között, de létünk pecsétéi ott piroslanak az idő által el- mállasztott százados rögökön. Legyen egy élő dokumentum, egy élő mementó a vári-kert köze­pén, mely figyelmeztesse a látogatót, hogy ott a hazáért, á szabadságért elhullott kispap-honvédek hős árnyai járnak, — s súgva — búgnak vérről, harcról, dicsőségről. .. Dudinszky Nesztor talaborfalvi segéd-lelkész. Ä közigazgatási bizottság ülése. Érdekes vita a piaci árak maximálásáról. — Jut. 11. — Ung vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én tartotta rendes havi ülését gróf Sztáray Gábor főispán elnöklésével. Az ülésnek külső színezetében és tartalmában is volt érdekessége. A civil urak között feltűnt két katonatiszt, egy főhadnagy és egy hadnagy, akiket, mint a katonaság képviselőit hivott meg a köz- igazgatási bizottság, mivel részben az ellenség, részben a lel- és levonuló katonaságunk által okozott károk becslését is tárgyalta az ülés. A sablonos havi jelentések egyikével kapcsolatban ólónk vita fejlődött ki dr. Sebő Sándor ezen indít­ványa folytán: A piaci árak maximálását egyelőre függessze lel az alispán. A vitában főispánunktól kezdve a bizottságnak majdnem minden tagja rósztvett. Az érdekes ülésről ezeket jelenti tudósítónk: Az alispáni jelentés felemlítette, hogy a nagy- bereznai járás főszolgabirája jelentette, miszerint a vaddisznók óriási károkat okoznak a lakosság­nak, mely kénytelen éjjel-nappal őrizni a kis vete- mónyét. A bizottság elhatározta, hogy felhívja a bérlőket, miszerint a vaddisznókat pusztittassák. Egyúttal a földművelésügyi miniszternek is jelen­tést tesz az ülés és kór jogorvoslást. A kir. ügyész és az árvaszóki elnök jelentése után dr. Gulácsy Árpád várm. főorvos arról tett említést, hogy a közegészségügyi állapot junius hónapban kedvezően alakult. Természetes szapo­rodás a vármegye lakosságában 5. Szentkereszty Tivadar kir. tanfelügyelő jelen­téséből felemlítjük azokat a részeket, amelyek a háborúval kapcsolatosak. Az 1915—6. isk. évben a 84 áll. iskola közül négyben szünetelt a tanítás. Az áll. tanítók száma 141 (96 férfi, 45 nő) volt. 33 áll. tanító katonai szolgálatot teljesített. 22 áll. tanító részben mint nélkülözhetetlen, részben mint rokkant a hadiszolgálat alól fel volt mentve. — A két közs. iskola közül egy szünetelt. — A 35 r. kath. iskola közül 6 szünetelt. — A 99 g. kath. iskola közül 45-ben nem volt tanítás és pedig 9 ben azért, mert a tanítói állást nem töltötték be, 36 ban a tanító hadiszolgálatot teljesít s a fenntartó községek helyettesről nem gondoskod­tak. — A kir. tanfelügyelő jelentéséhez nem szóltak a bizottság tagjai, de bizonyára mindenki gon­dolta, hogy a háború nem szolgálja a kultúra fejlődését. Kiss Dezső kir. pénzügyigazgató összehason­lítást tett a különböző adónemek befolyt össze­géről és megállapította, hogy a f. évi jun. hónap­ban az egész vonalon kedvezőtlenebb a befizetés, mint az 1915. óv junius havában. Perszina Alfréd műszaki főtanácsos, az állam- épitószeti hivatal főnöke, több ügy előadása után elismeréssel adózott a Beregszászba áthelyezett Csongár Lajos kir. s. mérnöknek szorgalmáért és derék működéséért. Balázs Vilibáld gazdasági felügyelő arról tett jelentést, hogy az aratás a nagy munkáshiány miatt fennakadást szenved. Kilátás van azonban arra, hogy a hadiosztagok legközelebb rendelke­zésére állanak a gazdaközönsógnek. Ezután indult meg a vita, melyet dr. Sebő Sándor indított meg azzal, hogy az alispán ideig­lenesen függessze fel a piaci áruk maximálását, mert a maximálás következtében az a helyzet állt elő, hogy a piacunkra nem kerül áru. Kérdi az alispánt: van-e erről tudomása? Lőrmczy Jenő alispán nyomban válaszolt az indítványra és a kérdésre. A maximálást szükségesnek tartja, azt azonban elismeri, hogy az árak nem mindenben megfelelők Amint tudja, a város élelmezési bi­zottsága legutóbb ülést tartott, ha annak indítvá­nyai beérkeznek, minden tényező meghallgatása után megfelelő módon állapítja meg az árakat. Balázs Vilibáld azt jelenti, hogy az élelmezési bizottság is a maximálás ideiglenes felfüggesztése mellett foglalt állást. Tburánszky Tivadar annak az okát, hogy most nem kerül a piacra áru, abban látja, mert most van a legnagyobb munkaidő a mezei gazdaságokban. Banoczy Béla felemlíti, hogy a felfüggesztés mellett is azok kapják a leg­jobb árukat, akiknek sok a pénzük. Ostorozza a visszaéléseket. Drákói szigorúságot óhajt azokkal LapunJs mai 8*áma 4 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom