Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-11-06 / 66. szám
2. oldal, uira66. Mám. Pfeiffer István üzletvezető-helyettes, Bazsó Pál és Böhm Tivadar forg. főnökök, Czenner és SzAtoíszky igazg. felügyelők, Eksiein felügyelő, Görgényi Adolf osztálymérnökségi vezető, Torday Miksa, Szabó Zsigmond és Hermann Adolf főmérnökök, Csukonyi mérnök, Földiák Gyula építtető és titkára: Baum- garten Sziegfried, van der Eynde, a Magyar-Belga Bank igazgatója, s végül Juhász István és Szutor Elemér állomásfőnökök és Halász Testvérek, mint a vasút vállalkozói. Ungvárról jelen voltak : Gróf Sztáray Gábor főispán, Ló'rinczy Jenő alispán, Faur Kornél műszaki tanácsos, Minay István főszolgabíró, Fekés- házy Miklós városi főjegyző, dr. Lendvai pályaorvos, Laudon István és dr. Herz. Nagykaposról Soltész Imre takpt. igazgató és még mások. Képviseltette magát az ungvári sajtó, valamint a Távirati Iroda is. Bár az indulás 9 órára volt tervezve, mégis már féltiz felé járt az idő, a mikor a virágokkal és zászlókkal feldiszitett vonat elindult. Ezzel a vonat meg van nyitva. A vonalon ... Megálltunk minden állomáson, úgy hogy mindenkinek alkalma volt az állomásokat alaposan szemügyre venni. Az esős idő miatt azonban a kicsi állomásokon csak igen kevesen szálltak le. Az idő volt az oka annak is, hogy ezek az állomások többnyire üresek voltak és egy-egy „éljen“ is csak elvétve hangzott el. így következtek egymásután az állomások. Első: Minaj. Takaros kis őrház, igen közel a faluhoz és rendezett hozzájárulási úttal. A személyzet: egy kiadó-őr. Ungtarnóc. Ez már nagyobb állomás, raktárral és elágazó sínpárokkal. A szép hozzájáró ut itt is feltűnt. A személyzet egy elöljáró és két váltókezelőből áll. Palló-Bátía. Csinos, de valamivel kisebb, mint az előbbeni. A személyzet itt is egy elöljáró és két őr. Vajkóc. Itt már csak egy kiadó-őrre akadunk. Feltűnt, hogy a közismert budaházi korcsmát a vasúti építkezés miatt most az ellenkező oldalra tették át. Nagykapos. Valóban impozáns volt itt a vonat fogadtatása. A több száz főre rugó közönség lelkes éljenzésbe tört ki, a mit a cigányzenekar hangja tett még tarkábbá. Kivonultak Nagykapos szépei is és az intelligencia legnagyobb része. Ott láttuk dr. Tóth Lőrinc r. kath. plébánost, Maksa József ref. papot, Pásztor János szolgabirót, dr. Karos Adolf járás-orvost, Traun Gyula körjegyzőt, dr. Skultéty Viktort, dr. Fehér Zsigmondot és dr. Vadász Arnold ügyvédet, Soltész Imre bankigazgatót, Mokcsay gyógyszerészt és Eszterhay közs. bírót. A hölgyek közül: Mokcsaynét, Traunnét, Soltészáét, Jászay Mihálynót, dr. Skultétynét, dr. Karos Adolfnét, dr. Rosenbergnét, Kusnyiry Leonát, Stépán Olga és Karos Alicet. A kaposiak nevében dr. Skultéty Viktor üdvözölte a bizottságot. Beszédében kifejti, hogy a vasútnak csak a szomszédos három községre nézve is köz- gazdasági és kulturális szempontból mily óriási fontossága van. Ungmegyének Nagykapos az éléskamrája, de nem volt erő, melylyel ki lehetett használni. A vasút hiánya a fejlődést is megakasztotta. Ezért e vasút megnyitásával egy jobb és szebb jövő képét is látja kibontakozni, mely a közgazdasági szellemet is fokozatosabban bele fogja nevelni a vidékbe. A képesség és tehetség meg van erre. Csak egy kérésünk van : a most elkészült csonka vasút befejezése, melynek rendkívüli fontosságát nem is kell indokolni. Üdvözli a megjelent bizottság elnökét és díszes tagjait, valamint mindazokat, kik a vasút létesítése körül közreműködtek. Kitörő éljenzés követte Skultéty lendületes szavait, melyekre Hieronymi Pál válaszolt röviden. E vasút megnyitása — úgymond — uj korszak kezdetét jelenti önökre nézve. Boldogok vagyunk, hogy Önök ennek fontosságát átérezték. A vasút, a hogy igy áll, — értéktelen; de ha használják, fontosságát nem is lehet eléggé felfogni. Kéri ezért, hogy használják a vonatot. A mi a Bánóéig való folytatást illeti, ez kétséget nem szenved, hogy meg lesz. A vidék megmutatta, hogy erre érdemes és ez már csak idő kérdése. Lelkes éljenzés volt a válasz Hieronymi biztató szavaira. Itt már hosszan tartózkodott a vonat, úgy, hogy a bizottság szomjasabb és éhesebb tagjai a várótermekben tiz óraira terített asztalokról vettek már előleget is. Közben egy szükebb bizottság a kaposiak által kívánt átjáró ut ügyében helyszíni szemlét is tartott. Az állomás maga egész csinos, egyemeletes épület. Kár, hogy a III. oszt. váróterem nincs ajtóval elválasztva az I II. osztályútól. Az állomás két tágas raktárral is rendelkezik. Állomásfőnök Zieh Sándor, ki mellé egy málhakezelő és egy váltóőr van beosztva. Az állomás elhelyezése lehetett volna kedvezőbb is, — de ez — úgy tudjuk — a kaposiakon múlt. Nincs tovább: — végállomás ! A hangulat egyre emelkedett, úgy, hogy itt már általános volt a jókedv. Nagykaposon a helyi intelligencia is csatlakozott a bizottsághoz; a hölgyeket külön szalónkocsiba szállásolták el, sőt kitűnő konyakot is kaptak ráadásul. Irigykedett is Hermann főmérnök és utánuk ugrott, kijelentvén, hogy : — Jegyet, vagy puszit! Sokféle választ kapott a főmérnök bácsi... így döcögtünk el lassan, közben megállván a 6. sz. őrháznál és Mokcsa megállóhelyen. Mindkét helyen csak egy-egy őr teljesít szolgálatot. Végre beértünk a végállomásra : Vajánba, a hol megszakad a sínpár. — Itt kezdődik a tenger ! — jelentette ki a bizottság valamelyik tagja, nem minden irónia nélkül. A vonatot Bernáth Zoltán, volt országgyűlési képviselő fogadta. Ez is már nagyobb, egész ízlésesen épített állomás. Szolgálatot egy elöljáró és két váltóőr teljesiti. Rövid tolatás után újra elfoglaltuk helyeinket és most már gyorsabb tempóban jöttünk visszafelé. De azért a hölgyek visszafelé is csak újra Hermann báosit kívánták ... Itt említjük meg, hogy a vonalon egész jó mozdonyok járnak, a mihez vicinálisoknál nem vagyunk hozzászokva. Egy kis trakta. Most már csak Nagykaposon szakítottuk meg az utat, hol dúsan megrakott asztalok vártak bennünket „tiz órai“-ra. De aféle impisz volt oz, a mi mellé a cigány húzott jó alföldi nótákat és a vendégek francia pezsgőt ittak. így aztán nem csuda, hogy csak épp a nóta maradt el. Az elhelyezkedésnél érdekes volt, hogy épp a Az ungvár-vajáni vasút megnyitása. — 1910. október 31. — Az „TJng“ kiküldött munkatársától. A vasút a közgazdasági és kulturális élet terén oly fontos tényező, — a mit az érdekeltek eléggé méltányolni tulajdonképen sohasem tudnak. A mozdony füstjo nyomán fellendül a mezőgazdaság, élénkül az ipar és kereskedelem, a kultúra pedig óriási arányban fellendül. Az ungvár—vajáni vasút létesítése ezért a vármegye történetében oly fontos mozzanat, melynek óriási kihatása lesz a jövőr nézve és a mely fölött nem lehet csak úgy napirendre térni. Kultúrtörténeti adat ez. Megnyílt az ungvár—vajáni vasút. A mikor ezt az örvendetes tényt konstatáljuk, nem mehetünk tovább a nélkül, — hogy e vasúttal kapcsolatban egy rendkívül fontos probléma megoldását ne sürgessük. Igaz, hogy e helyiérdekű szárnyvonalnak is óriási fontossága van, mert hisz a vármegye legtermékenyebb részét, Ung éléskamráját köti össze a központtal, a vármegye székhelyével, a hol a mezőgazdasági és ipari termények fogyasztása a legnagyobb. De egy hiba mégis van a kréta körül. Csonka vasút! Forgalma csak Nagykapos és Ungvárról tud táplálkozni. Vajánban megszakad minden, mintha ott vége volna a világnak. Pedig már nem is olyan messze onnét, van a Mávnak még egy olyan fővonala, mely még fontosabb a siankiinél és a mely lüktetést, életet adna a mi csonka vasutunknak. De van ott egyéb érdekeltség is. Tőketerebesen cukorgyárat létesítenek, — melyhez különösen a kapusi járás igen sok répaanyagot szolgáltathatna. Az összeköttetés a főváros felé kedvezőbb volna. De nagy fontossággal bírna ez Ungvárra is. Fokozatosan igy létre jönne a közvetlen összeköttetés Kassával is. Hiszen sok-sok ok forog fenn, — melyek mind kívánatossá teszik e vonal kiépítését a fővonalig. Fontos érdeke ez a vármegyének, ezért ennek létesítése körül a legnagyobb ügybuzgalommal kell agitálni, hogy igy a megkezdett munka befejezést nyerjen, a csonka vasút igy ép összekötő vonallá alakuljon át. Nem fogjuk e kérdést elaludni hagyni e helyről sem, — mindaddig, — mig a megvalósulás stádiumához nem jut. Csak akkor mondhatjuk el nyugodt lélekkel e vasút építéséről, hogy „Sum, est“, — ha majd a bánóéi állomásról fogunk mint végállomásról leszállhatni. A vonal megnyitásáról részletes tudósításunk a következő : Indul a vonat. A műtanrendőri bejárás szakszerű része tulajdonképen október 30-án volt. A 31-iki bejárásnak már inkább ceremóniás jellege volt, a forgalom-átadást megelőző aktus. A kellemetlen időjárás ellenére is a bizottsági tagok és a meghívott vendégek majdnem teljes számmal vettek részt. A különvonat, mely állt 5 vaggonból (ebből 3 szalónkocsi), már fél kilenckor befütve várta a bizottságot. A résztvevők legnagyobb része azonban csak 9 óra után gyűlt egybe. A műtanrendőri bejáráson resztvettek a következők : A kereskedelemügyi minisztérium képviseletében Hieronymi Pál főfelügyelőségi biztos, mint a bizottság elnöke. A különböző vasúti hivatalok és építtetők képviseletében: Uhlarik Béla debreceni üzletvezető, mi örökre megbocsáthatatlan. Még kimondani is sok. Szegheőné menyasszony korában — szinte hihetetlen — a fogalmazó lakásán volt. Élő szemtanú van reá, ki nekem a napokban bizalmas tét-á-tétben véletlenül elárulta. Hát ez valami rettenetes 1 Ha asszonynak szeretője van, ezt még értem, — de ez ... ez .. . borzalmas. Micsoda erkölcsök ! A barna: (keserű gunynyal.) Persze, persze . . . A szőke: És ő ma erkölcsjavitó egyesületnek elnöknője, az erkölcsnek mintegy védőbástyája, a legfelsőbb helyről kitüntetett hölgy. Nos, most már, — mit szólsz ehhez? A barna Jól tette. A szőke: Ilka, te meg vagy bolondulva. Ha ez kitudódik, vége egész életére; mi minden lehet ebből! A barna: Látod, ilyenek vagytok ti átlagasszonyok — mind. Szörnyüködtök mások bűnein, — de magatok szeretőt tartatok, — sokszor nem is azért, mintha azt a férfit szeretnétek, hanem léhaságból, launóból, merő unalomból, vagy mert éppen divat. De ha egy leány vétkezik, annak örökre vége . . . A szőke: Kérlek, ez természetes is. A barna: Pedig mindnyájunkban él a szerelem és vágy. Én azt mondom, egy tétel igaz minden körülmények közt: Mindenkinek joga van a boldogsághoz. Boldog az, ki ezt a társadalmilag törvényes korlátokon belül elérheti. De nem tudom elitélni azt, ki e megengedett kereteken kívül szerzi meg azt, a mihez jussa van, — ha különben a sors megtagadta tőle. Itt pedig azt hiszem, egészen egyformán bírálandó el, leány-e, vagy asszony. Mindkettő átlépi a társadalmilag megengedett határvonalat. A szőke : Ilka, te félrebeszélsz. A barna: És minthogy a boldogsághoz jussa van mindenkinek, szeresse azt, kit szive szeret. Kit igazán szeret. De csak azt. A hogy, a hol, a mikor lehet. Vagy sokszor csak buta akadályok miatt mondjon le végleg egy egész élet boldogságáról ? Rövid az élet, fel kell használni minden percét. Csak a pillanat a miénk, ennek élj. Ez a leghelyesebb életfilozófia. A legnagyobb boldogság pedig annak karjaiban lenni, kit szeretünk. Ajka mézét szívni, Azé lenni. Bűn csak az: boldogtalanná tenni, kihez sorsunk fűz, — ha bár nem szeretjük. De mikor sokszor kikerülhetetlen kényszerokok visznek hozzá. Szülői akarat, megélhetés, nagyravágyás, meggondolatlanság és annyi más ok. Csak külsőségeiben kell megtartani a formákat. Á forma a fő. A tragédiák céltalanok. Hogy mikor áll meg ajtónk előtt a boldogság, nem tőlünk függ. És ha épp menyasszony korunkban, akkor is édes tudni, hogy az övé voltam mindenekelőtt, a kié igazán mindig maradnom kell. Erre nem esküszünk ceremóniás körülmények közt, de a természet a szivünkbe irta. A szőke: De akkor is a való életben keresztülvihetetlen ! A barna; Csak látszik. Nagy komédia az élet. És az élet színpadján sokkal több játszódik le a kulisszák mögött, mint előtte. Ámítjuk egymást. Ha ledőlnének a falak és levennék az emberek álaroukat, — kevesen maradnának bámulat nélkül. Kővé váló, boldogságokat összetörő bámulat nélkül. Sírnánk és nevetnénk. Hisz minden csak illúzió, csak a mély, örök szerelem valóság. Az aztán már a jó szív dolga, kötelessége, — az illúzióban megtartani azokat, kiket abba ringatni kell. A boldogságzavarókat, a viszont nem szereiteket. Ha mindjárt vőlegények, ha mindjárt férjek is. Ez az élet művészete. Nem akarod te ezt megérteni, pedig nem nehéz . . . A szóke: Bolond tanok . . . (félre). Most már világos, hogy szegény Ilka meg van háborodva ; holnap okvetlen beszélnem kell a férjével, hogy vizsgáltassa meg. (Az elnöknő zugó éljenzés közt zárja be a közgyűlést. Minden szem ő felé irányul, ő az ünnepelt erkölcs-primadonna. Mint mintaképet emlegeti mindenki, — az újságírók pedig dicshimnuszokat Írnak róla.) Megvan az illúzió !
